Francia muszlimok az iszlamizmus ellen
A legvisszafogottabb rendőrségi becslés szerint is 2500 muszlim vonult fel Mantes-La-Jolie városban a terrorizmus ellen – a múlt héten meggyilkolt rendőrpárra emlékeztek, akik a városban teljesítettek szolgálatot. A tiltakozók a város rendőrsége előtt néma csendet tartottak és elhelyezték koszorúikat. És nem ez az egyetlen terrorizmus-ellenes muszlim kezdeményezés Franciaországban.
A rendőrt és rendőrségi köztisztviselő partnerét, Jean-Baptiste Salvaing-t és Jessica Schneidert június 13-án gyilkolta meg Magnanville-ben az iszlamista terrorista, Larossi Abballa, aki az ISIS-re hivatkozva követte el rémtettét.
Külön fontos – és elsősorban a francia állam hatékonyságára nézve aggasztó – vonulata az esetnek, hogy az elkövetőt nemcsak hogy ismerték a hatóságok, hanem Abballának jogerős bírósági papírja is volt arról, hogy terrortámadás előkészítésében vett részt – ám ennek ellenére megúszta felfüggesztettel, vagyis szabadlábon tevékenykedhetett.
Mehdi Berka, a helyi mecset rektora a tüntetés kapcsán elmondta, hogy a felvonulással arra a gyakori panaszra is akartak reagálni, hogy a muszlim közösség „miért nem mozdul” a terrorizmus ellen (a Le Monde cikke egyébként nagyon érdekes nyilatkozatokat idéz arról, hogy a résztvevők egy része miért „félt megmutatni magát”, s milyen következményektől tartott, amennyiben részt vesz a tüntetésen). Van, aki egyenesen azt mondta a sajtónak, hogy az iszlamisták a rendőrök és más áldozatok után akár a muszlimok ellen is fordulhatnak, mivel árulónak tartják azokat, akik máshogy gondolkoznak (egyébként ez a félelem teljesen jogos is lehet a mérsékelt muszlimok részéről, hiszen az valóban tény, hogy világszinten a terrorizmus a legtöbb áldozatát nem „nyugaton”, hanem éppen az iszlám világban szedi).
Nem ez a demonstratív felvonulás az első, és nem is ez az egyetlen muszlim kezdeményezés a terrorizmus és különösen az ISIS ellen Franciaországban.
Az Iszlám Vallás Francia Tanácsa (CFCM) néhány hete jelezte, hogy túl akar nyúlni politikai-képviseleti funkcióján és fel akar lépni az iszlamista propaganda ellen, és újonnan életre hívott teológiai tanácsán keresztül immáron vallási ügyekről is véleményt akar formálni – vélemények, és nem pedig fatvák formájában (fontos hozzátenni ugyanakkor, hogy a muszlim vallás sem egységes Franciaországban, és más szervezeteknek is van teológiai tanácsa).
Az évente kétszer ülésező testület munkáját mindenképpen érdemes lesz időről időre figyelemmel kísérni, különösen két fontos, egyelőre elméleti kérdés fényében:
1.) Mennyire lesz képes a testület a teljes franciaországi muszlim közösségre hatást gyakorolni, azaz érdemi befolyást gyakorolni a franciaországi muszlimok vallási nézeteire? Hogyan lesz az eredményesség mérhető?
2.) Lehetséges-e, hogy a sokszor emlegetett „francia iszlám” létrejöttének első lépése ez a kezdeményezés?
Pontos válaszok egyelőre nincsenek, de a kérdések érdeklődésre adnak okot.
Soós Eszter Petronella írása
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
