Forradalmi változás előtt a francia laikus állam?
(Soós Eszter Petronella írása)
Még mindig áll az Emmanuel Macron által tavalyra ígért iszlám-reform, amely potenciálisan az 1905-ös, az állam és egyház elválasztását szabályozó törvényt is érintheti. Sajtóhírek szerint nem is akármennyire: a kormányzat akár a törvény egyharmadát is átírná. A laicitásról szóló, nagy hagyományokkal bíró törvény módosítása azonban nem tetszene mindenkinek…
E
lképzelhető, hogy az 1905-ös, a francia köztársasági hagyományban nagy jelentőséggel bíró törvény módosítása is része lesz annak a reformnak, amelyet jelenleg készít elő a francia kormányzat, és amely a franciaországi iszlám reformját, ezen belül is a külföldi finanszírozás visszaszorítását tűzi ki célul.
Emlékeztetőül: az 1905-ös törvény azt mondja ki, hogy az állam nem ismer el és nem támogat egyházakat és vallási tevékenységeket; szabályozza az egyházak jogi-egyesületi státusát, továbbá újraszabályozza az egyházi vagyon tulajdonviszonyait, illetve az egyházi ingatlanok használati feltételeit. Ez az a törvény, amely megtiltja, hogy közterületen – bizonyos kivételektől eltekintve – vallási jelképek, például keresztek, Dávid-csillagok, félholdak jelenjenek meg, és amely a vallást tulajdonképpen a magánszférába utalja.
Az 1905-ös törvénnyel kapcsolatos gondolkodást az iszlám franciaországi helyzete indította el: az iszlám ugyanis még nem volt érdemben jelen Franciaország területén, amikor az állam kivonult a finanszírozásból. Amikor viszont az iszlám megjelent és Franciaország második legnagyobb vallása lett – egy viszonylag szegény réteget képviselve – már nem számíthatott semmiféle állami segítségre. Ez pedig nemcsak vallási-szervezési problémákat, hanem nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet, hiszen a hatályos francia szabályozás óhatatlanul is kiszolgáltatja a muszlimokat a külföldi finanszírozás, s ezzel a külföldi befolyásszerzés veszélyeinek.
A kormány a pénz felől ragadja meg a refrom kérdését, ezt szinte minden sajtótudósítás kiemeli. Számos vallási egyesület nem él például az 1905-ös törvény nyújtotta lehetőségekkel, hanem az 1901-es, általános polgári jogi, egyesületi szabályozás alatt működik. Úgy hírlik, hogy a kormányzatnak célja lenne, hogy ösztönzők révén az 1905-ös szabályozás alá terelje a gyakran egyszerű egyesületi formában működő (muszlim) egyházakat. Ez egyfajta elismerést is jelenthetne az állam részéről – prefektusi szinten. Az 1905-ös törvényt érintő változtatások lehetőségéről (“nem tabu”) miniszteri szinten is nyilatkozott a kormányzat, komoly vitát kiváltva ezzel, elsősorban azért, mert az eddig ismert elemek az állami kontroll és az állami pénzügyi ellenőrzési jogkörök növekedése felé mutatnak. Utóbbi inkább a konkordátum (a napóleoni modell), mintsem az 1905-ös törvény hagyománya (a vitákról lásd például itt, itt és itt).
Az immáron az Élysée és a kormány környékéről érkező reform-javaslatok, szivárogtatások tehát rendkívül érdekesek, mert bizonyos mértékig megnyitnák az állami pénzcsapokat is az egyházak előtt. Állami vétójoggal limitálnák viszont a külső hozzájárulások elfogadhatóságát, és az említett ösztönzőket is tartalmaznák.
Mégis, ezek a javaslatok 2019 januárjában szinte teljesen lekerültek a politikai napirendről. Ennek oka a francia belpolitikában keresendő: a francia elnök és a kormányzat nagy része november óta szinte kizárólag a sárga mellényes mozgalommal, továbbá a január 15-én indult nemzeti konzultációval tölti az idejét, márpedig a sárga mellényesek számára a kézzel fogható szociális és igazságossági kérdések sokkal fontosabbak, mint a kulturális, vallási, vagy éppen rendészeti ügyek. Minden más téma az elmúlt két hónapban szinte teljes egészében lekerült a (nyilvánosság által is látható) napirendről.
Jelenleg nem is igazán lehet megjósolni, hogy mikor kerülhet bármi más is oda vissza, és milyen körülmények között.
Egy biztos: március 15-én véget ér a Macron elnök által kezdeményezett nemzeti konzultáció, ezek után az elnök és a kormányzat javaslatokat tehet e konzultációra hivatkozva. Lehet, hogy a javaslatok egy részéről népszavazást is kezdeményeznek – ez ma még nem biztos. Megtörténhet, hogy az átmeneti politikai fázis csak május 26-án ér véget, akár egy, az EP-választással egy időben megrendezett referendummal.
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
