Elmulasztott lehetőségek konferenciája?

Az első világháború lezárása, beleértve a békeszerződés feltételeit is, kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar nemzet minden szféráján, így a felsőoktatáson is. Jól ismerte fel tehát a VERITAS Intézet, hogy a 2017. December 4-én Trianon és a magyar felsőoktatás címmel az Eötvös József Collegiumban (1118 Budapest, Ménesi út 11-13.) megrendezett konferenciájának témája nem csak saját jogán, de mint tágabb összefüggéseket megvilágítani képes mikroverzum is méltó a vizsgálatra. Követendő példa, hogy a magyarországi és az elveszített területeken lezajlott fejleményeket nem csak önmagukban, de a régió más államaival összehasonlítva is elemezték az előadók, valamint, hogy kísérlet történt a magyarországi események nemzetközi visszhangjának megismerésére is.

Egyetértés hangján szólhatunk azon értékelés kapcsán, mely szerint a megcsonkított országot körülvevő, az elcsatolt lakossággal és különösen annak értelmiségi, helyi vezetői rétegével szemben tudatosan ellenséges államokból Magyarországra űzött tömegek létszámuknál és magas, de speciális képzettségüknél fogva is addig ismeretlen kihívások elé állították a hazai döntéshozókat. Említést érdemlő tény lett volna, hogy a hazához, a biztonságos otthonhoz ragaszkodó népvándorlás is hozzájárult a zsidó közösség ismeretes felülreprezentáltságának kialakulásához, ezáltal pedig a munkaerőpiacon megjelenő konkurenciaharc még intenzívebbé válásához.

Az Intézet rendelkezésére álló történeti, személyi és anyagi források bőségére figyelemmel annál inkább szembeötlő a nagyívű kutatási projektet felvezető előadássorozat több prezentációjában is érvényesülő koncepció léte. Sajnálatos módon, a vizsgált témák keretezése arra a célra irányult, hogy a kétségbeesett közhangulatot a zsidóellenességbe csatornázó, cinikus kormányzati politikát és propagandát egyszerű adminisztratív szabályozásként, felszínes jelszavakként mutathassák be jelenünknek és – majdan – a következő nemzedéknek.

A példátlan társadalmi és gazdasági krízisre adott válasz elhibázott volta csak akkor érthető meg mélységében, ha összehasonlítjuk a háború előtt a felsőoktatásban, az oktatáspolitikában és az értelmiségi pályákon uralkodó elvekkel és állapotokkal. Az előadásokból sajnos e kiinduló helyzet nem vált megismerhetővé. Az ország bámulatos fejlődésére figyelemmel felszínesnek tűnik az a kísérlet, amely a dualista felsőoktatás helyzetét jelképek közötti fizikai és szónoki csatározásban, elnagyoltan egymás szöges ellentétének bemutatott táborok harcában igyekezett megragadni.

A történések, döntések valós súlya csak akkor fogható fel, ha a közrehatásuk mellett bekövetkező későbbi események nem válnak le róluk. Ezért szükséges lett volna nagyobb figyelmet fordítani a társadalom értékrendjében lezajlott változások feltárására. Ezzel összefüggésben nem tekinthető a kor hangulatáról alkotott teljes és elfogulatlan képnek az, amely pusztán a sajtó és néhány egyetemi kar bemutatására szorítkozik. A műszaki és jogi egyetemi viták és gyakorlat bemutatása mellől feltűnően hiányzott akár a vidéki, akár a fővárosi orvosi egyetemi élet és hangulat ismertetése. Hasonlóképpen elmaradt a kormányzati, minisztériumi döntéselőkészítés és a végrehajtásnak az ország egészét átfogó bemutatása.

A kutatás tárgyának a teljes felsőoktatási és oktatáspolitikai intézményrendszerre való kiterjesztése mellett célszerű lenne az Intézet kutatóinak arra is nagyobb figyelmet szentelni, hogy az összefüggő valóságot mutassák be, és ne bontsák azt ismételten „idegenrendészeti intézkedések” egyenként sajnálatos, de egymással összefüggő láncolatba érthetetlenül mégsem illeszkedő sorozatává! Ezzel közösen tartozunk igazságtalanságokat elszenvedett elődeinknek.

 

Szalai Kálmán

Titkár

Tett és Védelem Alapítvány