Cionisták irányítják az amerikai politikát – állította korábban Kamala Harris arab kapcsolatokért felelős igazgatója
Kamala Harris alelnök és demokrata elnökjelölt újonnan kinevezett arab-amerikai kapcsolattartási igazgatója, Brenda Abdelall ellentmondásos kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet, amikor 2002-ben azt állította, hogy „cionistáknak erős hangjuk van az amerikai politikában, amelynek nagy részét ők irányítják.”
Emellett Earl Hilliard Sr., egy korábbi kongresszusi képviselő választási vereségét is a „zsidó befolyás” példájaként említette. Abdelall édesanyja, Mona Abdelall, aki az Amerikai Muszlim Tanács egyik alapítója, egyetértett lányával a cionista befolyás kérdésében.
Harris kampánycsapata megvédte Abdelallt, hangsúlyozva, hogy a 2002-es megjegyzések nem tükrözik a jelenlegi nézeteit. Szerintük Abdelall jelentős szerepet játszott az antiszemitizmus elleni nemzeti stratégia megvalósításában és az erőszakos gyűlöletcselekmények elleni fellépésben.
Abdelall kinevezése számos kritikát váltott ki, különösen hogy Harris csapatának más tagjai is hasonlóan vitatott nézeteket képviselnek. A muszlim és arab szavazók eléréséért felelős tanácsadó, Nasrina Bargzie állítólag megpróbálta megakadályozni a zsidó diákokat zaklató és megtámadó csoportok felelősségre vonását.
Phil Gordon, Harris nemzetbiztonsági tanácsadója ellen kongresszusi vizsgálatot indítottak egy iráni kormányzati hálózat egyik tagjával való kapcsolata miatt. Ilan Goldenberg, a zsidó közösséggel való kapcsolattartásért felelős tanácsadó szintén támogatja az Iránnal való kapcsolatok szorosabbra fűzését. A J Street által szervezett tájékoztatón azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak „nyilvánosan kritizálnia kell az izraelieket”, így gyakorolva nyomást rájuk a gázai tűzszünet elfogadása érdekében.
A vallási közösségekkel való kapcsolatokért felelős Jen Butler tiszteletes és tapasztalt aktivista a Stop Antisemitism csoport szerint antiszemita nézeteket vall, és korábban együtt dolgozott Linda Sarsour antiszemita aktivistával.
A kinevezések mögött az állhat, hogy Kamala Harris igyekszik visszaszerezni az arab és muszlim szavazók, valamint a progresszív aktivisták szimpátiáját, akik számára a gázai háború kulcsfontosságú kérdéssé vált, és akiket irritál a Biden-kormányzat politikája.
Harris maga is tett gesztusokat, hogy elhatárolódjon Izraeltől. Ennek egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása az volt, hogy sok más demokrata politikussal együtt bojkottálta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök júliusi kongresszusi beszédét.
Júliusban megvédte az Izrael-ellenes egyetemista tüntetőket, és a The Nation magazinnak azt mondta, hogy
„pontosan azt mutatják meg, hogy milyeneknek kellene lenniük az emberi érzelmeknek, válaszként Gázára”.
Márciusban, egy alabamai polgárjogi megemlékezésen szólalt fel az alelnök, aki tűzszünetet szorgalmazott Gázában. Valamint egyes források szerint Kamala Harris állt annak a törekvésnek a hátterében, hogy az október 7-i Hamász terrortámadás után nem sokkal Joe Biden Izraelt támogató beszédébe beillesszenek egy „iszlamofóbiáról” szóló sort.
