Antiszemitizmussal vádolnak egy republikánus elnökjelöltet

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

A republikánusok egyik elnökjelöltjét, Jean-Frédéric Poissont – aki a kereszténydemokrata párt elnökeként, azaz a mérsékelt jobboldali néppárt szövetségeseként vesz részt az előválasztási folyamatban – azzal vádolják, hogy antiszemita kijelentést tett.

 

jean-frederic-poisson

Jean-Frederic Poisson

Poisson ugyanis arról értekezett egy interjúban, hogy Hillary Clinton aláveti magát a Wall Streetnek (vagyis az amerikai pénzvilágnak) és – többesszámban – a cionista lobbiknak, ami szerinte veszélyes Európa és Franciaország számára. A Wall Street, (áttételesen) a zsidóság és a „lobbik” szavak egy mondatban használata komoly vitát generált arról, hogy a kereszténydemokrata politikus antiszemita radikális vagy mérsékelt jobboldali-e.

 

A Franciaországi Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsa (Crif) és annak elnöke természetesen felháborodott a zsidó lobbikat és az ősi antiszemita kliséket felidéző kijelentésen, melyet nemcsak antiszemitának, hanem az összeesküvés-elméletek megjelenítőjének is tart. A Crif arra kérte a republikánus előválasztás lebonyolítását felügyelő bizottságot, hogy szankcionálja a jelöltet (a – várhatóan figyelmeztetéssel, politikai nyilatkozattal, végső esetben pedig az előválasztásból kizárással végződő – meghallgatásra e sorok írásának másnapján, október 26-án kerülhet sor, már csak azért is, mert Jean-Frédéric Possiont vetélytársa, Nathalie Kosciusko-Morizet is „feljelentette”).

 

Poisson tagadta amúgy, hogy a cionista köröket össze akarta volna kötni a pénzvilággal, vagy hogy ezáltal antiszemita kliséket akart volna felidézni. Izrael és a zsidóság barátjának nevezte magát, s a zsidó közösségi rádió hullámain pontosította, hogy „cionista lobbik” alatt olyan legálisan működő nyomásgyakorló szervezetekre gondolt, mint az Aipac (American Israel Public Affairs Committee). Hozzá kell tenni, hogy a nyelvhasználat egészen biztosan szerencsétlen, ezeket a lobbiszervezeteket ugyanis inkább Izrael-párti lobbiknak vagy összefoglalóan Izrael-lobbinak nevezik, a teljes zsidósággal való összemosást elkerülendő. (Egyébként ezen szervezetek társadalmi és politikacsinálói szerepéről néhány évvel ezelőtt folyt egyfajta közpolitikai-közéleti vita John J. Mearsheimer és Stephen M. Walt rendkívül vitatott és nagy vihart kavart The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy című könyvének megjelenésekor.)

 

A kereszténydemokrata-republikánus jelölt egyébként levelet is írt a Crif-nek, melyben sajnálkozott és elhatárolódott az antiszemitizmustól. Francis Kalifat, a Crif elnöke azonban kevesellte a magyarázkodást, és azt követelte, hogy Poisson egy az egyben vonja vissza a kijelentését. A helyzet hétfőre jutott oda, hogy Possion végül bocsánatot kért.

 

A – valós támogatottsággal nem igazán bíró – Kereszténydemokrata Pártot az a Christine Boutin alapította 2009-ben, aki maga is tett kisebbségeket támadó kijelentéseket. A melegházasság Egyesült Államokbeli engedélyezésekor például olyan cikket osztott meg a Twitteren, mely azt elemezgette, hogy több zsidó legfelső bíró szavazott a házassági egyenlőség mellett, mint katolikus.

 

Utódja, Jean-Frédéric Possion 2013 óta tölti be a pártelnöki tisztséget, és jó viszonyt ápol a – konzervatív katolikusokat is sorai között tudó – Nemzeti Fronttal és más radikális jobboldali szervezetekkel. Sőt, a mérsékelt jobboldal hagyományos álláspontjával ellentétben a radikális jobboldali pártot kiengedné a karanténból és együtt is működne vele. Ha nem tör ki ez a vita, akkor valószínűleg közös nagygyűlést tartott volna decemberben Robert Ménard-ral, a radikális párt egyik hivatalban lévő polgármesterével.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője.

A szerző további írásai itt olvashatók