A Jobbik szerint Gömbös Gyula államférfi volt

Gömbös Gyula (Pólya Tibor portréja)

Gömbös Gyula (Pólya Tibor portréja)

Gömbös Gyuláról emlékezett meg egy nyilas írótól vett idézettel Szávay István jobbikos képviselő, a párt alelnöke. Mivel Göncz Árpád ugyanaznap halt meg, Szávay feltehetően az ő halálhírére reagált ezzel az állásfoglalással, mutatva, kit tart ő Göncz Árpád helyett megemlékezésre méltó államférfinak. “Egy államférfira emlékezünk ma  Gömbös Gyula (1886.12.26. -1936.10.06.)” – olvasható Szávay István október 6-án közzétett Facebook-bejegyzésében. A bejegyzés alatt egy Marschalkó Lajostól vett, Gömböst éltető idézetet is elhelyezett.

A bejegyzésre a Magyar Nemzetben megjelent, “A néppártosodás rögös útján” című cikkében Lakner Dávid reagált, bemutatva Gömbös Gyula pályáját, amely kevéssé illik a Jobbik által mostanában mutatott “néppárti” arculathoz. Gömbös Gyula politikai karrierjét egy antiszemita alakulatban, a Magyar Fajvédő Pártban alapozta meg, sokáig a Bethlen István-féle Egységes Párt szélsőjobboldali ellenzékében tevékenykedett, végül mégis belépett a kormánypártba, majd 1932-ben megszerezte a kormányfői széket.

Nevéhez fűződik a Bethlen-féle félig-meddig demokratikus rendszer felszámolása, az új államrendhez – bár Gömbös nem vallotta magát fasisztának – a Mussolini által létrehozott korporatív állam szolgált modellül. Ezt olyan véres események is kísérték, mint az 1935-ös endrődi sortűz, egy kisgazda választási gyűlés erőszakos, nyolc halálos áldozatot követelő feloszlatása.

Szintén Gömbös miniszterelnöksége alatt lett egyértelmű, hogy a Horthy-korszak Magyarországa a náci Németország mellett kötelezi el magát. Gömbös az elsők között gratulált Adolf Hitler hatalomra kancellári kinevezéshéz, majd 1933 júniusában, elsőként a vezető európai politikusok közül Berlinbe utazott, ahol kereskedelmi egyezményt kötött Németországgal.

Gömbös Gyula emlékét egyébként nem először vállalja fel a Jobbik, de még fideszes politikusoktól is láthattunk hasonló megnyilvánulásokat. 2010 augusztusában a fideszes és jobbikos képviselők megszavazták, hogy Orosházán Gömbös Gyula posthumus visszakapja díszpolgári címét. 2014 decemberében hasonlóan döntöttek a két párt szegedi képviselői. Marschalkó Lajos szintén népszerű szerző jobbikos politikusok körében, a tőle vett beszédek lépten-nyomon felbukkannak különböző beszédekben, írásokban. Marschalkó Lajos a 30-as 40-es években a nyilas mozgalom egyik fő propagandistája, több hungarista lap szerkesztője és szerzője volt. A két világháború között komoly szerepe volt a magyar zsidóság elleni hangulatkeltésben, a nevéhez fűződik többek között a tiszaeszlári vérvád ügyének felmelegítése „Tiszaeszlár” című könyvének megírásával, majd a háború után (mivel a Népbíróság távollétében háborús bűnökért halálra ítélte) a nyilas emigráció egyik vezéralakja lett, legismertebb művei az elítélt nyilas vezetőket felmentő „Vádló bitófák”, és a „Világhódítók, országhódítók” című antiszemita pamflet. 2012-ben például Baráth Zsolt a tiszaeszlári vérvádról szóló elhíresült felszólalásában szintén Marschalkó egyik könyvéből idézett. Monostori János dombóvári választmányi elnök pedig „Világhódítók, országhódítók”-at ajánlotta követői figyelmébe.

Szávay István bejegyzése kapcsán egyébként árulkodó, hogy kihagyta azt a ziccert, hogy október 6-án inkább az aradi vértanúkról emlékezzen meg – hiszen a bejegyzés célja minden bizonnyal  az volt, hogy így vágjon vissza frappánsan a Göncz Árpádra emlékező politikusoknak, neki mégis Gömbös és Marschalkó ugrott be erről a dátumról.