A fordulat és ami mögötte van

Hosszú interjút közölt a Magyar Nemzet Vona Gáborral, ahol a pártelnök egyfajta fordulatról beszél, és hangsúlyozza, hogy nincs helye náluk szélsőséges megnyilvánulásoknak. Az elmúlt hónapokban sok szó esett a Jobbik úgynevezett mérséklődéséről, illetve arról a szakadéktól, ami a párt hivatalos kommunikációja és a tagok megnyilvánulásai között tátong.

vona_gardaNemrégiben egymás után kerültek elő jobbikos politikusok korábbi, alpári stílusú, rasszista és antiszemita kijelentései, amelyek után a pártvezetés nem győzi bizonygatni, hogy mindez nem is a Jobbik álláspontja, és különben is, az illetők már megbánták mindezeket. Eközben Vona Gábor és más vezetők folyamatosan hangoztatják azt is, hogy tartalmilag nem puhult fel a Jobbik, ugyanolyan radikálisak, mint korábban.

Az ellentmondást nemrég Sneider Tamás oldotta fel, aki kerekperec kijelentette: a „cukiságkampány” egy kommunikációs trükk, elsősorban a nyugdíjas szavazók megnyerésére – minden másra ott a Betyársereg és a Hatvannégy Vármegye.

A párt új arculata, Vona Gábor szélsőségeseket elítélő szavai nemcsak ezért hiteltelen: hiába küldte el a pártelnök Kulcsár Gergelyt virággal fényképezkedni a Duna-partra, a Jobbiknak ezelőtt is számos, kimagyarázhatatlan antiszemita ügye volt, amelyek semmiféle következménnyel nem jártak. Az alább felsorolt esetek csak töredékét képezik jobbikos politikusok antiszemita kijelentéseinek, az érintettek pedig a mai napig párttagok, van, aki még feljebb is lépett a ranglétrán.

Nézzük először Vona Gábor azon kijelentését, miszerint: „a Jobbik osztozik minden áldozat gyászában – így a zsidóságéban is –, és ennek a gyásznak a megsértését vállalhatatlannak tekintjük.” Meglehetősen képmutató állítás, figyelembe véve például egy 2011-es esetet: 2011 februárjában a párt megkoszorúzott egy második világháborús emlékművet, amiről később kiderült, hogy az egyben a holokauszt áldozatainak is emléket állít. Később Novák Előd alelnök külön felhívta rá a figyelmet, hogy „tévedés történt”, ha tudják, hogy ott van az a felirat, nem koszorúzzák meg. Novák ezután interjút adott a Kuruc.infónak, ahol azt a kérdést kapta, „Ugye tudod, hogy holokauszt nem volt, hanem lesz?”Az állítólag „a zsidóság gyászában is osztozó” Jobbik alelnöke azt felelte: “Sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom”.

Az elmúlt években a Jobbiknak nem egy képviselője tagadta a holokausztot, helyi szervezetek kommunikációjában szinte mindennaposak az ilyen elemek. 2012-ben az terézvárosi alapszervezet terjesztett holokauszttagadó áldokumentumfilmet, 2011-ben az üllési pártszervezet 1200 példányban szórta szét egy hasonló témájú kiadványát, ami miatt nyomozás is indult. A „mérséklődő” pártban a kiadvány főszerkesztője, Dobi Zsolt az eset óta magasabb pozícióba került, tavaly a Csongrád megyei elnökség tagja lett. Szintén a mai napig képviselők lehetnek olyan személyek, mint Nagy Levente, aki 2009 óta, felettesei tudtával publikál újnyilas orgánumokban holokauszttagadó cikkeket.

Baráth Zsolt 2012-es parlamenti felszólalása volt a Jobbik talán első jelentősebb barath_zsoltantiszemita botránya. A képviselő felszólalásában a tiszaeszlári vérvádat elevenítette fel, kijelentette, egészen biztos, hogy az 1882-ben eltűnt Solymosi Esztert a helyi zsidók ölték meg, és, hogy a pert nemzetközi zsidó bankárok befolyásolták, kizsarolva a felmentő ítéletet.

A gondolatmenet szinte teljes egészében megegyezett a nyilas író, Marschalkó Lajos egyik írásával. Baráth Zsolt a felszólalást egy szó szerinti Marschalkó-idézettel zárta, mondván, „lesznek a teremben, akiknek ismerősek lesznek ezek a szavak.”

A Jobbik nem ítélte el a felszólalást, a párt alelnöke, Novák Előd úgy reagált rá: “tárgyszerű beszéd volt, és felkészülten mondta el”, és “sem bocsánatkérés, sem lemondás nem lesz” miatta. A beszédnek valóban semmiféle következménye nem lett a Jobbikon belül. Baráth Zsolt a mai napig a párt aktív tagja, a tavalyi választásokon ismét képviselőjelölt volt kerületében, kampányban Vona Gábor is részt vett. Baráth a vérvád témáját sem engedte el, legutóbb a Magyar Szigeten adta elő ugyanazt, amit a parlamentben.

gyongyosi_mártonSzintén ma is a Jobbik meghatározó alakja, elsőszámú külpolitikusa Gyöngyösi Márton, akinek szavai 2012-ben többezres tüntetéshez vezettek. Felszólalásában arról beszélt, hogy a kormánynak fel kéne mérnie „azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”. Később azt mondta, a beszéde nyelvbotlás volt, valójában csak az „izraeli-magyar kettős állampolgárok által előidézett nemzetbiztonsági kockázatra” hívta fel a figyelmet, holott a beszédben el sem hangzott az állampolgárság szó. Gyöngyösi magyarázkodása azért is nehezen hihető, mert képviselőtársa, Kulcsár Gergely pár hónapon belül a cigányság kapcsán már nyíltan faji alapú listázást és szegregációt javasolt.

Hogy a Jobbikban mennyire számít a származás, azt jól mutatja a szintén 2012-ben kirobbant Szegedi Csanád-ügy. A Jobbik alelnökéről az év nyarán derítették ki a pártból korábban kizárt ellenfelei, hogy zsidó származású. Szegedit kezdetben nem támadta a párt vezetősége, azonban későbbi beszámolók szerint a háttérben hatalmas indulatokat váltott ki a politikus „lebukása”. Egy később kiszivárgott hangfelvételből az is kiderült, hogy Szegedit ellenfelei zsarolni tudták azzal, hogy nyilvánosságra hozzák a családfáját – ez sokat elárul a Jobbikon belüli viszonyokról, valószínűleg nincs más párt Magyarországon, ahol egy politikust ilyesmivel fenyegetni lehet.

Az ügy után ismét felvetődött a zsidó származású tisztviselők listázása, ezúttal mindenféle állampolgárságról és nemzetbiztonságról szóló sallang nélkül. Vona Gábor egy interjúban kijelentette: ha kiderülne, hogy vannak zsidó ősei, lemondana az elnökségről, valamint, hogy fontosnak tartja, hogy a jövőben a párt vezetői bemutassák családfájukat. (Nem sokkal korábban a párt egyik képviselője egyenesen génteszttel igyekezett igazolni, hogy nincs zsidó vagy roma felmenője.)

Bár a párt tisztségviselőinek antiszemita kijelentéseitől sem Vona Gábor, sem a párt más hegedüs_lorantnevezetője nem határolódott el. Másoktól ezzel szemben elvárják az elhatárolódást, a kettős mércét főleg akkor alkalmazzák, ha zsidókról van szó. 2013-ban Murányi Levente arra szólította fel a zsidó világkongresszus résztvevőit, hogy „határolódjanak el a ’19-es vörös kommün népbiztosaitól és az ’56 utáni megtorlások végrehajtóitól.” A helyzet abszurditását tovább fokozza, hogy a tüntetés főszervezője az a Hegedűs Lorántné volt, aki korábban azzal vált ismertté, hogy megszervezte Joseph Göbbels Jud Süss című antiszemita propagandafilmjének vetítését, korábban pedig David Duke amerikai neonáci aktivista budapesti előadását.

Ugyanő egy korábbi írásában arról értekezett: „izraeli honfoglalás zajlik hazánkban. Ez tény, bizonyítékul elég csak az izraeli tőkebefektetések, ingatlanfejlesztések gyakorlatilag kizárólagos magyarországi egyeduralmára gondolnunk. S ennek egyfajta biológiai fegyvere a cigányság” – mint ismeretes, nemrég hasonló gondolatokat osztott meg Rig Lajos, a Jobbik tapolcai képviselőjelöltje. Mondanunk sem kell, hogy Hegedüsné szintén ma is a Jobbik befolyásos politikusa, országgyűlési képviselője, „önkormányzatokkal foglalkozó szakpolitikusa”, akinek egy esetleges kormányban is szerepet szánnak.

Folytatás következik…….