Vita a világi jogról: ismerős dallamok
Néhány héttel ezelőtt megjelent a Sauvé-bizottság jelentése, melyet a francia katolikus egyház rendelt és fizetett. Ebben sokkoló számok szerepelnek az egyházon belüli szexuális zaklatások kapcsán. Az egyház várhatóan novemberben mutatja be a jelentés kapcsán a megoldási javaslatait. Mindeközben a katolikusokkal kapcsolatban is felmerült az a kérdés, amelyet általában a muszlimokkal és az iszlámmal kapcsolatban szoktak boncolgatni: elsődlegesnek tartják-e a világi jogot? A püspöki kar elnöke ugyanis azt sugallta, hogy az egyház a világi törvényekkel is szembemenne, ha a gyónás közben fényre került zaklatási esetről lenne szó.
Ahogy számos más ország katolikus közösségét, a korszak nagy egyházi kérdése a francia katolikusokat is elérte. Megjelent az egyházi szexuális zaklatásokkal kapcsolatos Sauvé-jelentés, mely szerint a francia katolikus egyházban 216 000, ha az egyháznak dolgozó laikusok (pl. egyházi iskolában tanító tanárok) által bántalmazottakat is beleszámoljuk, akkor 330 000 áldozat szenvedhetett el erőszakot, zaklatást az 1950-es évek óta. (Jegyezzük meg, hogy ez nem egy pontos szám, hanem egy statisztikai becslés, amely egy nagymintás kutatás révén született meg.) A bizalmi válságon túlmenően úgy tűnik, hogy az egyház számára komoly kihívás lesz a kártérítések előteremtése technikailag is. Erről a november elején ülésező Francia Püspöki Konferencia talán többet mondhat, azt ígérik legalábbis, hogy ekkor érdemi mondanivalóval jelentkeznek a francia katolikus elöljárók.
A jelentés tartalma önmagában is felkavaró volt a pőre számok nagyságrendje miatt is. Ezen túl azonban, ha lehet, még nagyobb politikai vihart kavart az, ahogy a Francia Püspöki Konferencia vezetője reagált rá. Úgy fogalmazott ugyanis, hogy a gyónási titok – vagyis az egyházi, vallási törvény – erősebb, mint a világi jog. Ez elsősorban azért kellemetlen dolog, mert az állam és a világi jog ezzel egyáltalán nem ért egyet: a francia büntetőjog feljelentési kötelezettséget ír elő, ha valaki kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális zaklatási esetekről tud, csak éppen ad felmentést a titoktartási kötelezettséggel bírók számára (Btk. 226-13, 226-14, 434-3). Az említett egyházi vezető egyébként sok szempontból értelmes és legitim érveket is felsorakoztatott az óvatosság és a titoktartás mellett (például azt, hogy az áldozat sokszor csak azért beszél gyónási környezetben, mert tudja, hogy ami elhangzik, az titok marad). Ám ezek az érvek nem is igazán érték el az ingerküszöböt, hiszen az elsőbbségi kérdés annyira kiverte a biztosítékot.
Emlékeztetőül, a téma amúgy is illeszkedik a kortárs francia aggodalmak sorába. A médiában időről időre megjelennek szörnyülködő elemzések (magam is írtam a témáról többször), amelyek problémaként tételezik, hogy a muszlim fiatalok egy jelentés része nem a világi, francia jogot tekinti elsődlegesnek, hanem a vallási jogot, a sariát. Most, a katolikusok kapcsán felmerülő kérdés ugyanez. (Egyébként a zsidósággal kapcsolatban az elsőbbségi kérdés a napóleoni korban merült fel, és került tisztázásra.) Ráadásul ebben az esetben nem egy decentralizált vallás elsősorban fiatal hívei mondták, hogy a vallási jog elsőbbséget élvez, hanem egy olyan centralizált vallás franciaországi vezető tisztviselője, amely elvileg már elfogadta a világi törvény elsődlegességét és elhelyezkedett az 1905-ös rendszerben. Nem véletlen, hogy a belügyminiszter – a köztársasági elnök utasítására – demonstratív módon magához rendelte a püspököt egy kis elbeszélgetésre. A püspök a találkozó utáni nyilatkozatában elnézést kért, és úgy vélekedett, hogy az egyháznak alkalmazkodnia kell a helyzethez és a kiskorúak védelmét előtérbe kell helyeznie.
Sajtóbeszámolók alapján ugyanakkor a híveket magukat is megosztja a gyónási titok feloldásának kérdése, még egy olyan városban is, mint Lyon. Ott a korábbi érsek egy zaklatási sor – és annak elhallgatása – miatt mondott le, igaz, addigra a francia bíróság már felmentette az eltussolási vád alól. Idén végül a legfelsőbb bíróság is úgy vélte, hogy az érseknek nem volt jelentési kötelezettsége.
Soós Eszter Petronella
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
