Tett és Védelem: ideje a hallgatásnak és ideje a beszédnek

/in /by

A frusztráció margójára:

Számos releváns, megfontolandó kérdés jutott el hozzám az elmúlt hetekben. A zsidó közélet egy bloggere frusztrált. Csak úgy mint sokunkat – mindahányunkat, minden jóérzésű honpolgárt frusztrálja az a folyamat, aminek tanúivá váltunk az utóbbi években. Romlik a közbeszéd minősége, erősödik és egyre hangosabbá válik az antiszemitizmus. Mindeközben korábban kikezdhetetlennek tűnő határok folyamatosan erodálódnak, az értelmezési keretek tolódnak a szélsőjobb által meghatározott fogalmi keretek irányába. Az államigazgatás és a politikai szféra döntéshozói részben magatehetetlenül, részben pedig cinikusan összekacsintanak egymással.

A bloggert a jelek szerint mindez zavarja. Nagyon sokunkat zavarnak ezek a folyamatok. Sajnálkozik, mitöbb összefogásért kiált egy „autentikus szervezet által irányított közös fellépés és érdekérvényesítés” érdekében. Részben az ezzel az eszmével való közösségvállalásunk, valamint az a felismerés, hogy húsz éven át mérhetetlenül lejáratódtak és elértéktelenedtek az „erős emberek és határozott hangok”, hatékonyatlanná váltak a hangos tiltakozások és nyílt levelek. Nos ezek a felismerések vezettek sokunkat arra, hogy próbáljuk meg a konszenzus korábban elképzelhetetlennek tartott alapjait megteremteni a zsidó közösségen belül legalább egy kérdés vonatkozásában, így egy ezidáig páldátlan zsidó összefogással, lépjük át saját árnyékunkat, és hozzunk létre egy szervezetet, ami pontosan kijelölt és definiált célokat határoz meg és azok eléréséhez rendeli hozzá az eszközöket a magatehetetlen, erőtlen levegőbe kiáltozás helyett. Így jött létre 2012 novemberében a Tett és Védelem Alapítvány.

Az Alapítvány megalapításának sok hónapos előkészítő munkálatainak dandárját Heisler András (MAZSIHISZ elnök) és jómagam végeztük el. Nagy öröm, hogy a közösen kialakított kooperációs szemlélet az új MAZSIHISZ elnök programjának fokuszába is bekerült.

Mik a főbb kijelölt célok?

1. A gyűlöletbeszéd és a gyűlöletcselekmények – 20 éve használhatatlannak bizonyuló – jogszabályi környezetének és a vonatkozó jogalkalmazásnak az átalakítása, az életszerűség és a jelenkor jelentős kockázatokat hordozó realitásához való igazításának kezdeményezése.

2. A közbeszéd, a gyűlöletbeszéd, az interneten történő uszítás erodálódott határainak szigorú újrarajzolása.

3. Az antiszemitizmus és az antiszemita cselekmények nemzetközi szakmai normák szerint történő folyamatos monitorozása, az antiszemitizmus társadalmi jelenlétének standardizált kutatási elvek alapján való összemérhető vizsgálata.

4. A rendvédelemmel és az igazságszolgáltatási szervekkel való hatékony együttműködés, oktatás, felvilágosítás.

Mik az elért eredmények?

1. Kezdeményezésünkre az Alaptörvény 4. módosításába bekerült a közösségek méltóságának védelme, és ennek nyomán a 2014. márciusában hatályba lépő Polgári Törvénykönyv lehetőséget teremt arra, hogy bárki jogorvoslatot kérjen, amennyiben a nemzeti kisebbség vagy vallási csoport, amihez tartozónak vallja magát, gyűlöletcselekmény áldozatává válik.

Ebből következően sikerül talán egy további problémát is feloldani, ami ugyancsak közel húsz éve már a nyomozati szakaszban megakasztja a gyűlöletcselekményekkel kapcsolatos összes feljelentést. Ez pedig a sértetti jogállás kérdése. Eddig, a hazai jogalkalmázási és ügyészségi gyakorlat szerint egy nyilvános gyűlöletkijelentés (zsidózás) nyomán egy zsidó hitközség, vagy annak vezetője, tagja nem tehetett feljelentést, ugyanis nem volt sértett félnek tekinthető.

2. Első lépésként korlátoztuk a gyűlöletkeltő honlapok szimbólumának tekinthető kuruc.info-t. A végső megoldás az ügyben rövid időn belül várható.

3. Április óta rendszeres antiszemitizmus monitoring jelentést adunk közre, melyet szigorúan az EBESZ (OESCE)  által meghatározott standardok szerint és nagytekintélyű nemzetközi zsidó jogvédő szervezetek (pl. ADL, CST) ajánlásai alapján végzünk.

4. A rendvédelmi szervekkel kialakított aktív kapcsolatunk eredményeként egy általunk kialakított oktatási program alapján a gyűlöletcselekmények és a zsidó kultúra tárgyai szerves részét fogják képezni a rendvédelmi szervek iskolai tananyagának 2014-től.

Lehet arról beszélni, hogy ezek az eredmények elegendők-e alig több, mint fél év alatt.

Arról is lehet legitim vitát folytatni, hogy felvet-e etikai kérdéseket az, ha a Tett és Védelem Alapítvány tudomásul veszi azt a tényt, hogy az Európa Tanács által a mindenkori kormányokra rótt kötelezettség szerinti antiszemitizmus monitoring és a kapcsolódó kutatások feladatát évi közel 42 millió forintért a Tett és Védelem Alapítványtól rendeli meg a kormány (ahelyett, hogy mondjuk egy kormány közeli cégtől rendelné meg a feladatot).

És egy ténylegesen felmerülő dilemma ez. Mi a megnyugtatóbb, ha a TEV ezt nem fogadja el, és a terepet átengedi egy olyan entitásnak, amelyik a zsidó közösségek felhatalmazását egyáltalán nem bírja, ugyanakkor elmondhatja magáról, hogy semmilyen kapcsolódása nincs a mindenkori magyar kormányzattal? Ez egy igazi dilemma, amellyel minden magyarországi civil szervezetnek szembe kell nézni! Ez lehetett például a dilemmája – csak hogy a zsidó civileket említsem – az Élet Menete Alapítványnak, amikor az 50 millió forintos kormánytámogatást elfogadták, vagy a Zsidó Nyári Fesztivál szervezőinek, akik a miniszterelnökségtől elfogadtak 58 millió forint, hasonlóan pozitív célokra nyújtott támogatást. De ugyanez lehetett a Holokauszt 70 Emlékév most elbírált pályázatai kapcsán is a dilemmája például az Alapítvány a budapest Dohány utcai zsinagógáért szervezetnek, amikor elfogadták a 20 millió forintot, vagy a Zahor Alapítványnak a megítélt 6 millió forint támogatás elfogadása kapcsán.

Hasonló dilemmával kellet Heisler elnöknek is szembenézni a Sorsok Háza koncepció előkészítése kapcsán létrehozott tanácsadó testületben való részvétel elfogadásával. Mindahányan tudjuk, hogy a testületnek tényleges beleszólása a program kialakításába semmilyen lehetősége nem lesz, mégis a zsidó közösség vezetői részéről ennek a döntésnek a legitimációs kockázatát fontos, hogy elvállalta valaki.

Érvényes az a felvetés is, hogy egy az antiszemitizmus ellen küzdő civil mozgalom mikor válassza az időnként kompromisszumokkal járó és időnként kevésbé hangzatos, de hatékonyabb konstruktív együttműködést, és mikor a hangos tiltakozást, kioktatást, kritikát. Valóban ez is egy állandó dilemma. Különösen akkor, ha 2013-ban Magyarországon működik, ahol a közvélemény ingerküszöbe magas, és az ember elég könnyen elkiabálhatja magát fölöslegesen a közmondásos farkasért. Az általunk tett 29, a nyomozó hatóság által közönséges elektronikus másolással elutasított feljelentésünk, a gyűlöletre uszítás legtipikusabb eseteiben (Devecser) hozott gyáva bírói ítélet (http://tev.hu/sajtokozpont/media/#prettyPhoto/1/),  Szaniszló Ferenc és Bakay Kornél kitüntetésének (http://tev.hu/szelsosegek-a-dijazottak-kozott/), a Gojmotorosok felvonulásának (http://tev.hu/pinter-sandor-belugyminiszterhez-fordul-a-tett-es-vedelem-alapitvany/), ifj. Hegedűs Lóránt anticionista tüntetésének (http://tev.hu/a-tett-es-vedelem-alapitvany-a-hatosagokhoz-fordul-az-ujabb-zsidoellenes-provokacio-ugyeben/) esetében éreztük úgy, hogy elérkeztünk egy határhoz, ahol meg kell szólalnunk.

Azt azonban javaslom az összes bloggernek, hogy mielőtt hangos kiáltozással fogalmaz meg tiltakozást, fektessen némi energiát a tényanyag feldolgozásába: bizonyos publikált képeken látható eldöntött hanukia a Városháza térre (Károly krt) kirakott menóra, amelyiket három fiatal döntött le. Az ügyükben még nem született döntés, jelenleg nyomozati szakaszban tart az ügy.

A néhány megszólaló által említett „garázdaság vétsége miatti egy évre próbára bocsátás” annak az M. Tamásnak az ügye, aki az Örs vezér téren (a felvételek tanulsága szerint) bátor módon megütötte és letörte a hanukiára kitett műanyag táblát, majd odébb állt. Az egy év próbára bocsátás büntetés ezért a tettért kevés is lehet. Az azonban további megfontolás kérdése: előbbre viszi-e a zsidó közösség ügyét az ha erről lamentálunk? Ha ugyanis hangosan tiltakozunk amiatt, hogy valaki egy év próbára bocsátás büntetést kap (két héttel a cselekmény után) azért, mert rápaskol egy hanukiára, akkor könnyen lehet, hogy hamar beáll a fent említett fölösleges farkaskiáltás szindrómája.

Higgye el minden blogger, hogy mindahányunkat, akik aktívan foglalkozunk az antiszemitizmus problémájával, megalázó szituációk tucatjai érnek a magyar rendőrség részéről! A személyemet és családomat ért fizikai inzultusokról, vagy azok hatósági bagatelizálásáról nem  tartom ízlésesnek panaszkodni. Ez egy másik működési modell. Ezzel együtt úgy érzem, kell legyen mindenkiben annyi felelősségtudat, hogy tudja hol kell magát türtőztetni. Például ilyen az a hanukai eset, ahol hétvégére berendelnek egy teljes bűnügyi osztályt és egy nap alatt felderítik az ügyet. Az én demokratikus univerzumomban, az önkorlátozásnál kezdődik az elköteleződés a legfontosabb értékek mellett.

„Ideje a hallgatásnak és ideje a beszédnek” – tanította Salamon király 3 ezer évvel ezelőtt (Kohelet 3:7.)

Bodnár Dániel

A Tett és Védelem Alapítvány

kuratóriumi elnöke