Szeparatizmus elleni törvénycsomag: aggódó egyházak
Korábban is lehetett arról hallani, hogy a komoly egyházak nagy része nem örülne az őket szabályozó 1905-ös rezsim átalakításának, mert félnek, hogy minden változtatás a szigor felé menne. A köztársasági elnök 2019-ben még úgy nyilatkozott, hogy nem is kíván változtatni az állam és egyház szétválasztásáról szóló klasszikus jogszabályon. Aztán az iszlamizmus elleni fellépés igénye csak elérte az egyházszabályozást is. Most az egyházak az eddigi status quo-t, szabadságaikat féltik a szeparatizmus elleni törvénycsomag által ajánlott változásoktól. Nem a csaomag alapvető céljával (az iszlamizmus és az iszlamista szeparatizmus elleni fellépéssel) van bajuk, de egyedül a zsidó közösség főrabbija tűnik a többieknél megengedőbbnek a megoldásokkal kapcsolatban.
Volt oka annak, hogy a Covid-járvány előtt Macron elnök némi reflexió után nem volt túlságosan lelkes az állam és egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény módosítása ügyében – az ugyanis egyfajta szent tehén a francia politikában, ha mérlegelni kell, hogy hozzányúljanak-e, vagy sem, az automatikus válasz inkább a „nem” felé hajlik, annyira nehéz történelmi szülés volt a keretrendszer, és annyira részévé vált a köztársasági identitásnak. Most azonban mégis a módosítás mellett kardoskodik a kormányzat, nyilván nem függetlenül a Covid-járvány biztosította pszichológiai lehetőségtől, illetve az őszi eseményektől, az azokra reagáló közhangulattól (Paty-gyilkosság, iszlamista merényletek).
A hivatalosan a köztársaság értékek megerősítéséről címet viselő törvénycsomagnak az 1905-ös keretre vonatkozó módosítása tervei (II. cím, a 26-45. cikkek) bejelentési kötelezettségeket, megnövekedett állami felügyeletet írnak elő az egyházak (pontosabban a vallási egyesületek) esetében. A javaslatcsomag megnövekedett pénzügyi kötelezettségeket és beszámolási feladatokat is tartalmaz. Ide tartozik a legalább 10 000 eurós értékű külföldi adományok jelentési kötelezettsége, s ezzel kapcsolatban az állami blokkolás lehetősége, illetve az új kötelezettségek teljesítésének az elmulasztásáért büntetett személyek eltiltása vallási közösség vezetésétől. De kiegészíti a csomag az imahelyek hatósági bezárására vonatkozó szabályokat is.
A nemzetközi és hazai nyilatkozatokból is érződik, hogy az egyházak aggódnak a vallásokkal szembeni gyanakvás növekedése és az állami kontroll miatt, sőt, megszólalásaikból úgy tűnik, úgy vélik, hogy éppen a jogkövető és köztársasági értékeket képviselő egyházak élete lesz nehezebb a sok új szabály okán, nem azoké, akik most is szemben állnak a köztársasági értékekkel. (Fontos háttérinformáció, hogy a muszlim közösségek – s köztük logikusan az iszlamista-szeparatista problémákat felvető radikális közösségek – nagy része jelenleg az 1901-es rezsim alá tartozik, őket előnyök ígéretével, és persze több adminiszratív kötelezettséggel próbálják az 1905-ös szabályozás felé terelni.) Amikor a egyházak képviselői a parlament előtt beszéltek a véleményükről, akkor is kritizálták a javasolt megoldásokat, melyeket kutató kollégák is fordulatként tételeznek a laikus állam történetében, s növekvő állami ellenőrzésről, befolyásról, csökkenő szabadságról beszélnek.
Érdekes szín ugyanakkor az elégedelenek körében Haïm Korsia francia főrabbi, aki kiállt a szeparatizmus elleni törvénycsomag mellett. Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki az alapvető üzenet miatt, hogy tudniillik a vallások kockázatot jelentenek, s amellett kardoskodott, hogy a törvény erősítse meg, deklarálja ismét a vallásszabadság jogát. Hogy miért nyilatkozhatott a főrabbi pozitívabban, mint a többi egyház, arra talán az is magyarázat lehet, hogy a zsidóság helyzete a leginkább kritikus, kockázatos ma az iszlámizmussal szemben, ahogy értelemszerűen az antiszemitizmus, az Izrael-ellenességbe oltott judeofóbia is jellegzetesen zsidó-probléma. Hogy itt lehet az összefüggés, arra az is bizonyíték, hogy Korsia egyúttal kritizálta azokat a muszlim szövetségeket, amelyek a nemrég nyilvánosságra került muszlim érték-chartát nem írták alá.
Soós Eszter Petronella
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
