Összeesküvéstől a gyilkosságra uszításig: kampánylabdák, amelyeket lecsapnak

/in , /by

Nagy felhördülést keltett, hogy Jean-Luc Mélenchon, a Lázadó Franciaország (LFI) elnökjelöltje egy interjújában arról beszélt, hogy a 2022-es elnökválasztás előtt valami súlyos esemény vagy gyilkosság történhet, mint anno 2012-ben a toulouse-i Merah-ügy (Mohamed Merah 2012 márciusában több zsidó iskolást és egy rabbit is megölt egy antiszemita-iszlamista merényletsorozatban). Mint fogalmazott, „lesz súlyos eseményünk, amely ismét lehetővé teszi, hogy ujjal mutogassanak a muszlimokra és polgárháborút kiáltsanak”.

Mélenchon azt is sugallta, hogy a 2022-es választás előre el van döntve, hogy Emmanuel Macron valamilyen oligarchia, (a „rendszer”) jelöltje; és ha nem ő a jelölt, akkor lesz másik. A párt és Mélenchon később visszakozott-korrigált, és amellett érvelt, hogy nem egy várható összeesküvésről beszélt a pártvezér, hanem a hasonló események kihasználásáról, politikai „instrumentalizálásáról”. Maga Mélenchon a manipuláció elleni figyelmeztetésnek nevezte a mondatait. (Az elemző abban nem tud igazságot tenni, hogy mi volt a politikai cél és „mire gondolt a költő”, de az megállapítható, hogy szerencsétlen kivitelezésű az a mondat, amelyet máshogy is lehet értelmezni, mint ahogy azt a költő esetleg szándékolta.) Az inkriminált és vitatott részlet itt hallgatható meg:

Egy nappal később némiképpen háttérbe szorult, sőt, kifejezetten új irányt vett az interjúval kapcsolatos értelmezési vita, mert Mélenchon váratlan magas labdát kapott, amelyet le is csapott, s amivel áldozati pozícióba tudta magát kormányozni. Ekkor ugyanis egy éppen toulouse-i származású youtuber és radikális jobboldali provokatőr, Papacito videója miatt drámai hangvételű bejelentést és feljelentést is tett, méghozzá gyilkosságra uszítás címén. Az inkriminált videó, amelyet a politikus a sajtótájékoztatón is bemutatott, egy radikális baloldali aktivista eljátszott meggyilkolásáról szól:

Ezzel Mélenchon szempontjából szerencsés módon fordult a vita (nem kerültek például napirendre korábbi vitatott megnyilvánulásai, sem a zsidók által megfeszített Jézusról, sem a zsidó szervezet, a Crif ukázairól, amelyek nyilván be vannak tárazva a politikai ellenfeleknél, s előbb-utóbb előszedik, ha Mélenchon feldobja a labdát, s a Merah-ügy emlegetése éppen ilyen feldobott labda lehetett volna).

Bár háttérbe szorult, az interjú-vita azért nem ért teljesen véget, mert Papacito azzal is támadta Mélenchont egy beszélgetésben (a link alatti videóban a 4:49. percnél), hogy azért fújja fel és értelmezi át az ő, Papacito humorosnak szánt videóját, mert azzal elterelheti a Merah-ügyről, a 2022-ről mondottakról a figyelmet. A hivatalos nyomozás egyébként a feljelentés után elindult a Papacito-féle videó ügyében.

Összességében tehát úgy áll a helyzet, hogy mind Mélenchon, mind Papacito azzal vádolják egymást és politikai ellenfeleiket, hogy kihasználják és átalakítják, félremagyarázzák a mondataikat, videóikat, és a saját politikai céljaikra használják. A legutolsó tétel minden bizonnyal igaz is, a profi politika ugyanis arról szól, hogy a feldobott labdákat (a ki nem kényszerített hibákat) lecsapják. Mint ahogy annak is jó esélye van, hogy ha valami többféle módon értelmezhető, akkor azt mindenki a saját szája íze és politikai érdekei szerint fogja értelmezni.

Egyébként stratégiai szempontból nem biztos, hogy Mélenchon jó ellenfelet választott Papacito személyében, hiszen akivel harcol az ember, azzal van egy szinten (mérlegelendő, hogy melyik a komolyabb politikai ellenfél, a köztársasági elnök, egy „megfoghatatlan oligarchia”, vagy egy youtuber…). Kontextusként fontos, hogy Mélenchon szimpátia-indexe az elmúlt években komoly csökkentést mutat, nyilván nem függetlenül a hasonló megnyilvánulásoktól (egy pár nappal a legújabb megnyilvánulása előtt készített közvélemény-kutatásban 10 pontos esést mértek nála).

Konkrét közvélemény-kutatás arról még nem készült, hogy kinek a narratívája „ment át” ez alatt a pár nap alatt, s mennyit segített a Papacito-ügy Mélenchonnak. Mindenesetre mivel mindeközben felpofozták a köztársasági elnököt (a gyanúsított ráadásul egy radikális jobboldali fiatalember lehet, aki az Instagramon Papacitót is követi), vélhetően az események arra mennek, hogy a Mélenchon-féle narratíva erősödhetett pozíciójában. A politikai erőszakkal szembeni hétfői mondatai mellé illusztrációnak odatehetők az Emmanuel Macronnal kedden történtek. Mélenchon ki is használta a kínálkozó alkalmat, hogy a Twitteren igazolja a korábban mondottakat, s úgy fogalmazzon, hogy „ezúttal kezdik már érteni, hogy az erőszakos emberek akcióba lépnek?”

Franciaországban egyébként nemcsak informális elnökválasztási kampány van (ami magyarázhatja a politikai vita virulenciáját, és részben „felszínességét”), hanem közvetlenül választás előtt áll az ország. Június 20-án és 27-én regionális választás is lesz, amelyet széles körben a 2022-es elnökválasztás főpróbájának tekintenek, ugyanis számos jelölt régióelnökként szolgál e pillanatokban, és újraválasztásáért harcol.

Soós Eszter Petronella cikke

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője.

A szerző további írásai itt olvashatók