Október 7-e a palesztinok számára is „a legrosszabb nap” volt? 

Annalena Baerbock német külügyminiszter egy berlini rendezvényen különös módon egyetértett palesztin kollégájának egy botrányos megjegyzésével.   

Nem mindennapi kijelentést tett a német külügyminiszter egy, a német alaptörvény 75. évfordulóját ünneplő berlini rendezvényen – hívja fel a figyelmet a Welt ismert német-zsidó publicistája, Henryk M. Broder. Az Izraellel mindeddig szolidáris Annalena Baerbock egy résztvevő kérdésére válaszolva ugyanis nem csak az izraeliek, de a palesztinok számára is „a legrosszabb napnak” nevezte október 7-ét, amikor a Hamász 1200 civilt az elképzelhető legbrutálisabban meggyilkolt, 250 embert pedig túszként Gázába hurcolt. 

Az ominózus kijelentés a következő hosszú mondat kontextusában hangzott el: 

„A palesztin külügyminiszter, a Palesztin Hatóság képviselője néhány hete Berlinben járt, sajtótájékoztatót tartottunk együtt, és pontosan ugyanazt mondta, amit én is mondok itt, hogy október 7-e a palesztinok számára is a legrosszabb nap volt, mert azóta szenvednek Gázában ettől a szörnyű helyzetttől, és ő is pontosan azt mondta, amit az imént mondtam, hogy sürgősen szükségünk van erre a megállapodásra, egyesek alkunak nevezik, hogy minden túszt szabadon engedjenek (…) ez egy értékek által vezérelt külpolitika, amely nem helyezi egyik embert a másik fölé, hanem világossá teszi, hogy fontos számunkra az izraeli emberek élete, fontos számunkra a palesztinok élete, mert a túlnyomó többség mindkét oldalon békében akar élni, és pontosan ez az, amiért dolgozunk, bármennyire is nehéz.”

A német külügyminiszter megnyilvánulása

„sok jó szándékról, de még több hozzá nem értésről, tudatlanságról és saját képességeinek túlbecsüléséről tanúskodik egy rendkívül kritikus helyzetben”

– állapítja meg Broder, aki szerint a fiatal és „tapshoz szokott” Baerbock javára kell írni, hogy ideges volt, mert a rendezvényen „néhány hangoskodó vendég leordította, büntetésül azért, mert nem akarta elfogadni a ’gázai népirtásról’ alkotott véleményüket.” 

Lehet, hogy a palesztin külügyminiszterre való hivatkozás egyfajta „taktikai engedmény” volt, írja Broder, hozzátéve, hogy ezt akkor sem lehet szó nélkül hagyni. Még egy olyan fiatal és tapasztalatlan diplomata számára is, mint Baerbock, „kell lennie egy határnak, amelyet nem szabad átlépnie.” A publicista hibának tartja a palesztin külügyminiszterre való hivatkozást már azért is, mert „nem tartozik azon szereplők közé, akik fontos vagy akár csak szerény szerepet játszanak a konfliktusban.” 

„A ramallahi PFSZ-kormánynak nincs szava Gázában; megelégszik azzal, hogy szolidaritásáról biztosítja az ott uralkodó Hamászt az izraeli agresszor elleni harcban. Azt állítani, ahogy a német külügyminiszter tette néhány nappal ezelőtt, hogy ’október 7-e a palesztinok számára is a legrosszabb nap volt’, olyan frivolitás, amellyel például koncentrációs táboros viccek is humorizálnak: ’Az én nagyapám is a lágerben halt meg, részegen leesett az őrtoronyból!’ ”

– írja a Welt publicistája. 

„Október 7-e korántsem volt ’a legrosszabb nap’ a palesztinok számára. Gázától a berlini Sonnenallee-ig úgy ünnepelték az 1200 izraeli és más államok állampolgárainak, zsidóknak és nem zsidóknak a lemészárlását, mintha a cionista megszállás végének kezdetét jelentené, ’a folyótól a tengerig”

– emlékeztet Henryk M. Broder.