Nem csökken a iszlamista radikalizmus veszélye Franciaországban
Sajtóhírek szerint 30-50 000 szalafista él Franciaországban, s köztük mintegy 10-15 000 ezer kockázatos radikálist tart számon az állam, ami a korábbiakhoz képest növekvő szám. Igaz, hozzáteszik azt is, hogy az 5-6 milliós francia muszlim közösséghez képest ezek kis csoportok csupán, de erősödnek. Teljesen kontrolljuk alá vonták például a Párizs-környéki, 30 000 fős Trappes városát, ahol minden beszámoló szerint erősödik az elkülönülés, miközben csak ez viszonylag kis városi közösség 50 főt „adott” a szíriai konfliktusnak.
Az iszlamista radikalizmus veszélye folyamatosan a francia politika napirendjén van, hiszen számos nagyobb és kisebb iszlamista terrorcselekmény történt az országban az elmúlt években. A jogalkotás igyekszik követni az eseményeket: a parlament például az ősszel elfogadott belbiztonsági törvény keretében komoly rendészeti és megfigyelési eszközöket is adott a hatóságok kezébe a terrorizmussal gyanúsított személyek, vagy éppen a gyűlöletet terjesztő mecsetek esetében.
A párizsi főügyész szerint a kockázat nem csökken, hiszen a „magányos farkasok” újra és újra akcióba léphetnek; továbbá idén és jövőre mintegy 20-20 terrorizmusért elítélt személy szabadulhat a börtönökből, miközben mintegy 500 terrorizmusért elítélt fogvatartott és 1200 köztörvényes radikális van jelenleg is a francia börtönökben.
2019 végéig továbbá mintegy 450 radikális is szabadulhat. Tavaly, 2017-ben jött létre a BCRP (bureau central du renseignement pénitentiaire), a büntetésvégrehajtási felderítő iroda, amely immáron minden francia börtönben jelen van, és technikai és emberi eszközökkel mintegy 3000 elítéletet követ és figyel, külön fókuszálva a radikális iszlamistákra, és azokra, akik a közeljövőben töltik le a büntetésüket.
A kormányzat legutóbb február végén jelentett be egy radikalizáció elleni intézkedési tervet. Ennek a csomagnak része volt az is, hogy mintegy 1500 elkülönített férőhelyet hoznak létre a radikálisok számára, hogy megtörjék a francia börtönök közismert „keltető” hatását.
De nemcsak a börtönök kezdik ki Franciaország erődorrásait. A francia állam egyre több listán tartja számon a potenciális radikálisokat és terroristákat. A 2015-ben létrehozott, szigorúan a potenciális terrorista radikálisokat tartalmazó listán (az FSPRT-n) 15 – 16 000 fő található, őket a belső elhárítás figyeli. 2016 óta létezik egy külön lista is, amely a terrorizmusért, vagy annak kapcsán elítélteket tartja nyilván, s az adatokat viszonylag széles körben teszi hozzáférhetővé. A híres S-listán – mely a keresett személyeket tartalmazó sok százezer főt tartalmazó lista egyik allistája – nemcsak iszlamisták találhatók, hanem mindenféle olyan személy (erőszakos, radikális bal- és jobboldaliak, huligánok például), akiket az államrendre veszélyesnek tartanak, összesen mintegy 20 000 fő, ebből becslések szerint 12 000 az iszlamista. A listázottakat számokkal látják el, a vélt kockázat jellegének, profiljának megfelelően, s a hatóságok a számoknak megfelelően utasításokat is kapnak, hogy mit kell tenni, ha a listán szereplő személyekkel találkoznak.
A legtöbb politikai vita az S-listát érinti: időről időre felmerül, hogy a listán szereplő külföldieket ki kellene utasítani az országból, illetve akik nem kiutasíthatók, például mert francia állampolgárok, azokat fogva kellene tartani (utóbbi lehetőséget az Államtanács alkotmányellenesnek nyilvánította, amikor erre a Hollande-adminisztráció rákérdezett). Fontos szempont, hogy ennek a listának a lényege a gyanú, így a bűnmegelőzés, vagyis felderítési, nem pedig igazságszolgáltatási eszköz, ennek megfelelően olyan személyek is lehetnek rajta, akik például kapcsolatrendszerük miatt kerülnek rá, vagy később – mondjuk a gyanú meglaapozatlansága okán – lekerülnek. Az S-listával kapcsolatban jelenleg is zajlik egyébként egy parlamenti munkacsoporti vizsgálat, amely pont ezeket a vitás pontokat feszegeti. Annak a lehetőségéről is folyik a vita, hogy esetleg a polgármesterek hozzáférhessenek az illetékességi területükön élő, államrendre veszélyes személyek listájához, ugyanakkor az elemzések és kritikusok szerint sem világos, hogy a megszerzett tudást mire is tudnák használni – rendészeti, jogi stb. erőforrások híján.
Hogy a viták mennyire aktuálisak, mennyire folyamatosak, és mennyire sürgősek, azt az is bizonyítja, hogy a kormányzat egyre gyakrabban hirdet meg terrorizmus és iszlamista radikalizmus elleni akciótrveket. A már említett februári csomagot várhatóan gyors egymásutánban követi majd egy újabb, júniusi terv. Kérdés, hogy mi a sűrűsödés oka, de az akcióterv maga vélhetően választ ad majd a kérdésre.
(Soós Eszter Petronella cikke)
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
