Nagyobb biztonságban érzik magukat a zsidók Magyarországon

/in , /by

Az FRA (European Union Agency for Fundamental Rights) 2013-ban és 2018-ban is átfogó európai kutatást végzett 12 uniós tagország zsidóságának általános közérzetéről, antiszemitizmusról vallott percepciójáról, esetleges diszkriminációs tapasztalatáról. A kutatás – melyben Magyarország is részt vett – lehetőséget ad időbeli és térbeli összehasonlításra is, mivel mindkét évben, minden országban szó szerint ugyanazokat a kérdéseket tették fel a magukat zsidónak valló válaszadóknak.

Az első blokk arra vonatkozott, hogy a megkérdezettek mennyire érzékelik jelentős problémának az antiszemitizmust. Az adatok szerint a helyzetet lényegesen enyhébbnek érzékelték 2013-ban, mint 2018-ban. Magyarországon fordítva történt: 2013-ban a magyar zsidóság 90%-a jelentős problémának látta az a zsidóellenességet, 5 évvel később a zsidó válaszadók 77%-a gondolta ugyanígy. Érdekesebb azonban az a tény, hogy míg 2013-ban a megkérdezettek közel fele súlyos problémaként élte meg az antiszemitizmust, ez a szám öt évvel később a felére zsugorodott (26%). Ráadásul nőtt azoknak az aránya, akik szerint az antiszemitizmus nem túl nagy probléma, vagy egyáltalán nem az: 2018-ban 26%- vélekedett így az öt évvel korábbi 10% helyett. Ezzel Magyarország nemzetközi összehasonlításban is viszonylag jó pozícióba került: csak négy vizsgált országban érzékelték enyhébbnek a problémát.

Szintén némi javulás mutatható ki a tendencia megítélésében: míg 2013-ban a zsidó társadalom több, mint 90%-a úgy gondolta, hogy az antiszemitizmus növekvő tendenciát mutat (70% szerint nagyobb, 21% szerint kisebb növekedést), addig 2018-ban ez a szám már csak 70%.

Biztonság és védelem

Hasonló kép rajzolódik ki, amikor a személyes érintettségről, biztonságérzetről kérdezték a válaszadókat. Míg 2013-ban a válaszadók 57%-a tartott verbális támadástól, 33%-a fizikai erőszaktól, addig ugyanez az arány 2018-ban 24, illetve 13% volt Magyarországon. Azoknak az aránya is csökkent valamelyest, akik személyesen tapasztaltak atrocitásokat, idén a válaszadók 27%-a számolt be ilyen esetekről, szemben a korábbi 30%-kal. Ennél is látványosabb a javulás a családtagok és közeli barátok biztonságával kapcsolatos vélekedésben. Öt évvel ezelőtt 65 % tartott attól, hogy a hozzátartozói verbális támadás áldozatai lesznek származásuk okán, 2018-ra 28%-ra mérséklődött az arány. A fizikai támadás esetében a korábbi 43% helyett idén csak 18% fejezte ki aggodalmát.

Míg 2013-ban Magyarország az egyik legrosszabb pozíciót foglalta el a fenti indikátorok tekintetében nemzetközi összehasonlításban, 2018-ban a magyar zsidóság érezte magát (és környezetét) az egyik legkevésbé veszélyeztetettnek.

Mindennek ellenére 2018-ban még mindig a hazai zsidó válaszadók 41% mondja azt, hogy gondolkodik az emigráción, ugyanis nem érzi biztonságban magát az országában zsidóként – ez a szám pedig csak Belgiumban (46%), Németországban (45%), és Franciaországban (45%) magasabb. Továbbá a magyar zsidó megkérdezettek 27%-a számolt be arról, hogy személyes tanúja volt verbális vagy fizikai atrocitásnak, aminél csak négy másik országban tapasztaltak magasabb értéket. A leginkább – a valós események tükrében nem meglepő módon – Franciaországban és Belgiumban érzik magukat veszélyeztetve a zsidók.

Zsidókkal szembeni támadások/erőszak

Ebben a fejezetben a tanulmányok a zaklatás 6 specifikus formájára kérdeztek rá:

  • támadójellegű vagy fenyegető email, vagy sms tartalmak

  • támadójellegű vagy fenyegető néma telefonhívások

  • tapasztalta, hogy fenyegető módon követik

  • offenzív vagy fenyegető tartalom személyesen

  • offenzív gesztusok, vagy erkölcstelenül bámulta valaki

  • offenzív személyes kommentek, amelyeket az interneten posztolnak, beleértve a közösségi média fórumait is

Míg 2013-ban a válaszadók 35% tapasztalt egy éves perióduson belül legalább egyet a felsoroltak közül, 2018-ban ez a szám 23%-ra csökkent, ezzel pedig Magyarország az európai tagállamok átlaga alatt maradt (28%).

A leginkább jellemző zaklatási formák közül a legkirívóbbak minden vizsgált országban a sértő személyes üzenetek voltak.  2013-ban a támadó jellegű üzenetek 10%-a online üzenet, 11%-a sms volt. Míg 2013-ban a magyar válaszadók 27%-a számolt be ilyenekről, 2018-ban ez az arány már csak 17% volt.

Érdekes megfigyelni, hogy bár Franciaországban többen gondolták úgy, hogy az antiszemitizmus kifejezetten nagy probléma (52%, szemben a magyar 49%-kal) mégis kevesebb zaklatás érte a válaszadókat (saját emlékezetük szerint), mint Magyarországon. 2018-ban Németországban, Hollandiában, illetve Belgiumban látunk kiugró értékeket. Az idei felmérés szerint a személyes kommentek még mindig vezetik a listát, a zaklatások között azonban a nyilvános és bántó bámulás nagyobb mértéket öltött.

Nagyon fontos indikátor az is, hogy hány antiszemita indíttatású esetet jelentenek be az országban. Magyarország mindkét felmérés szerint sereghajtó, 2013-ban csak az észlelt esetek 9%-át jelentették mindössze a megkérdezettek, 2018-ban pedig a 8%-át. A konkrét számok a személyes visszaemlékezések miatt jókora bizonytalanságot tartalmaznak, ám azt mutatják, hogy az incidensek jelentése hazánkban jóval kevésbé magától értetődő, mint Nyugaton. Végül meg kell jegyeznünk azt is, hogy szintén éppen a visszaemlékezések szelektív volta miatt az összes fenti szám inkább közérzetet mutat, mint valós előfordulási gyakoriságot. A valós gyűlöletcselekmények száma annál talán magasabb, mint amit a sajtó és a személyes bejelentések alapján kimutathatunk – ám annál minden bizonnyal alacsonyabb, mint amire következtethetnénk a személyes visszaemlékezésekből.