Náci-e vagy?

Idén ismét megrendezték szélsőjobboldali csoportok a Becsület Napja elnevezésű megemlékezésüket. Egyrészt szomorú, hogy 73 évvel a II. világháború befejezése után még mindig szélsőjobbos csoportok működnek és működhetnek Magyarországon, másrészt viszont fontos látni, hogy jelentőségük és lehetőségeik nagymértékben csökkentek az elmúlt időszakban.

Mire is emlékeznek ezek az emberek? Hivatalosan a megszálló német hadsereg kétségbeesett akciójára, amivel a körülzárt Budapesten, egészen pontosan a Várban rekedt csapatok próbáltak eljutni az addigra már jóval nyugatabbra húzódó frontvonalig. A hadmozdulatban 14.000 német és 2.000 magyar katona, illetve 2.500 nyilas és civil vett részt, a Vár ostroma és a kitörés során 20.000 katona pusztult el. Túlnyomó részük ugyanúgy áldozata volt a háborúnak, mint a Don kanyarban meghalt több mint 100.000 ember. Áldozatuk – mely kizárólag a náci Németország céljainak érdekében történt – azonban értelmetlen volt. Az az értelmezés is hamis, hogy a lemészárlással egyenértékű kapituláció helyett volt szükség a kitörésre, hiszen tudott, hogy kitörésben részt nem vevő csapattöredékek nagy része rendezetten hadifogságba került. Egyes értelmezések szerint a kitörésre parancsot adó vezetés a saját menekülését kívánta ezzel fedezni, de ezzel is kudarcot vallottak. A Budapest védelmének irányításával megbízott Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer és Hindy István vezérezredes is megadta magát, miután nem sikerült az Ördög-árok csatornáin keresztül megkísérelt szökésük.

Véleményünk szerint kell emlékezni az áldozatokra. Azokra is, akik Budapest ostroma során katonaként haltak meg, de a polgári áldozatokra is. A kérdés inkább az, hogy kiknek és hogyan. Hogy mennyire nem egyszerű az emlékezet, azt jól mutatja Cseh Tamás megrázó dalának és az alatta olvasható, a művet teljesen félreértő és félre magyarázó kommenteknek a disszonanciája is.

De még ennél is szörnyűbb az áldozatok emlékét sértő azon értelmezés, amit a szélsőjobb immáron 12 éve próbál sulykolni. Ők ugyanis összemossák a felelősöket és az áldozatokat, ugyanúgy hősnek mondják a kitörésben résztvevő kiskatonákat és a tízezreket értelmetlen halálba küldő parancsot kiosztó vezetőket.

A szélsőjobboldali rendezvény az első időkben, az azóta más módon is hírhedté vált Györkös Istvánhoz és a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű szervezetéhez fűződött, mely „hőskornak” a 1999-es Viking Klubban történt verekedés vetett véget, aminek következtében több embert elítéltek. A résztvevők attitűdjét jól mutatja, hogy egyikük védője, Grespik László azzal próbálta bizonyítani az eljárásban résztvevő bíró elfogultságát, hogy feltételezett zsidó származása iránt érdeklődött.

Györkös és az MNA után a később feloszlatott Vér és Becsület Egyesület vette át a kezdeményezést, majd különböző, de ideológiailag hasonló formációk vitték tovább a „lángot”. Így például a Betyársereg, aminek vezetője, Tyirityán Zsolt még az MNA-ban kezdte „karrierjét”, a Pax Hungarica nevű informális csoport, ami Szálasi és a nyilas párt eszmei örökösének tekintett magára vagy éppen a beszédes nevű Hungaria Skins, valamint a Jobbik-közeli Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, melynek a vezetője idén például beszédet is mondott.
A megemlékezésnek néhány éve része lett a teljesítménytúrák hivatalos programjába is bekerült Kitörés túra is.

A szervezők szándéka egyértelmű: egy társadalmilag kívánatos szabadidős tevékenység leple alatt próbálják fogyaszthatóvá tenni saját szélsőséges eszmeiségüket és így kívánják valamennyire legitimmé tenni a hamis emlékezetpolitikájukat. A túrázók nagy része valószínűleg nincs is tisztában azzal, hogy milyen ideológiát legitimálnak a részvételükkel.

A társadalom immunrendszere ugyanakkor működik. Az idei rendezvényt már úgy hirdették meg a szervezők, hogy azon nem tűrnek el horogkeresztet vagy SS-rúnát viselő résztvevőket. Nyilván nem önszántukból hozták meg ezt a döntést, hiszen a korábbi években nem volt ezzel gondjuk, annál inkább a hatóságoknak: több eljárás is indult két éve a budapesti és a székesfehérvári rendezvényen látható önkényuralmi jelképek miatt, illetve komoly büntetést kapott Tyirityán Zsolt, a Betyársereg és az Erő és Elszántság vezetője, amiért beszédében a Waffen-SS-t éltette.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs már dolgunk ezekkel az ideológiákkal, de úgy véljük, az irány jó. A társadalomnak csak kis része tekinthető affektív, zsigeri antiszemitának. Velük nincs sok dolgunk, itt a cél az, hogy belássák, a nézeteikkel szemben nincsen tolerancia, náci szimbólumaik a demokratikus társadalomban tűrhetetlenek, minden ezirányú cselekedetükre pedig a jogalkalmazás fog hatékony választ adni.

A fontosabb feladatunk azokkal van, akik a tudáshiányból fakadóan nem képesek felmérni ezen beteg eszmék veszélyeit, erre pedig a leghatékonyabb út az oktatás, az ismeretterjesztés. A Tett és Védelem Alapítvány elsődleges célja, hogy megfelelő képzési formákkal biztosítsa, hogy a kirekesztő ideológiák soha többé ne erősödhessenek meg a magyar társadalomban, a politikai vezetésnek pedig fontos feladata kell, hogy legyen megfelelő emlékezetpolitikával annak biztosítása, hogy azok, akik a XX. század áldozataira emlékezni kívánnak, ne ordas eszmék támogatásával tehessék ezt meg.

Tett és Védelem Alapítvány