Méltatlan köztelevíziós szerecsenmosdatás
A Budapestet pusztulásra ítélő SS haderők semmilyen katonai teljesítményét a magyar társadalmi emlékezet számára nem szabad példaként állítani – véli a TEV, amelynek vezetése méltatlannak érzi a magyar köztelevízió erre tett kísérletét.
A Magyar Televízió M5 csatornáján “Ez itt a kérdés?” címen futó műsorban tárgyalt esemény a II. Világháború egyik legvéresebb eseménye volt, az 1945 február 11-én kezdődő, a budai várból kitörő katonai alakulatok akciójában alig öt nap alatt húszezer katona pusztult el, ugyan ennyien estek fogságba, miközben legfeljebb 700 főnek sikerült túlélni az akciót.
A német és magyar csapatok budai Várnegyedből indított kitörési kísérletre való megemlékezés Magyarországon több mint húsz éve hevesen vitatott és nagy indulatokat kavaró társadalmi kérdés. Legutóbb a napokban zajlott rendezvényen ismét félelmet keltő egyedek masíroztak Budapest utcáin. Közülük többen tiltott önkényuralmi jeleképekkel tűntek fel – a TEV feljelentést is tett az ügyben a rendőrségen.
Szervezetünk döbbenettel és értetlenkedéssel értesült arról, hogy a magyar állami televízió egyik erre a rendezvényre reflektáló műsorában arra tettek kísérletet, hogy hősként emlékezzenek a fővárost pusztulásra ítélő SS haderők követőire. A magyar történelem dicstelen epizódja a Budapest földig rombolását eredményező hitleri parancs, mely értelmében az utolsó emberéletig tartani kell a várost az akkor már nyilvánvalóan elveszett háború értelmetlen elhúzódását okozva. A műsorban becstelen módon a „hősők”-nek tekintett SS-katonák hamis látszata teljesen ignorálta az ostrom alatt elszenvedett magyar honfitársaink szenvedéseit és emberek ezreinek halálát.
Alapítványunk emlékeztet arra a tényre, hogy az adást készítő televíziós csatorna főszerkesztője az a Siklósi Beatrix, akinek egykori antiszemita kirohanásait 2014-ben még Erdő Péter Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, Magyarország prímása is elítélte, az M5 csatorna élére történő kinevezését alkalmatlansága okán a TEV is kifogásolta.
A műsorban a „becsület napja” megemlékezőit nem izgatja az a kérdés, hogy „hőseik” valójában hogyan és miképp kötődtek a nemzetiszocialista rendszerhez. Nem erősíti a hősi mítoszt az a tény sem, miszerint honvédek túlnyomó többsége elrejtőzött, esetleg életét mentve civil ruhába bújt, vagy Budapesten hadifogságba esett. Csupán elenyésző töredékük vállalta a kitörés kockázatát.
A TEV álláspontja szerint, az emlékezésnek van helye, aminek leginkább húszezer ember szörnyű haláláról és a tömeggyilkos náci rezsim által a magyarok közösségének szenvedéseit okozó háború elítéléséről kell szólnia.
