Macron programot hirdetett a politikai iszlám ellen

Nagy várakozás övezte Emmanuel Macron keddi bejelentéseit a „szeparatizmussal” és a kommunotarizmussal kapcsolatban. A francia elnök által ígért „iszlám-reform” évek óta csúszik, így komoly érdeklődést váltott ki a kérdés, hogy a politikai iszlámmal, bizonyos közösségek köztársasági szabályok alóli kivonódásával kapcsolatban – merthogy lefordítva éppen erről van szó – mit lép a köztársasági elnök. A sajtó számára a legérdekesebb – és diplomácialag is releváns – a Törökországnak üzentek voltak. Az biztos, hogy szakpolitikai program régen váltott ki ekkora érdeklődést, hiszen a szeparatizmus problémája nagyon is érinti az iszlám franciaországi szervezésének ügyét.

A dolog egyensúlyozási feladat volt: a Macron által prioritásnak tartott témáról, a szeparatizmusról, a nemzeti-köztársasági egység széteséséről úgy akart az Élysée beszélni, hogy az „ne stigmatizálja” a francia muszlimokat, akiknek a nagy része már állampolgár és így szavazati joggal is bír (nyilván minden francia politikus tudja, hogy ha a muszlimok tömbben szavaznak, egy szűk választás során akár a mérleg nyelve is lehetnek, például egy Macron-Le Pen összecsapásnál nem mindegy, hogy ez a közösség szavaz vagy otthon marad). Nem véletlenül kezdte az államfő és a környezete a szeparatizmus fogalmát használni az eddig elterjedt közösségelvűség (kommunotarizmus) helyett, ezzel is azt üzenve, hogy a köztársasági rendből való kilépés a probléma, nem pedig maga a vallás. A macroni megközelítésnek egyelőre egyes muszlim civil szervezetek örülnek, a progresszív muszlimok is.

A feladat nemcsak egyensúlyozási, hanem egyben sürgős is volt, ugyanis úgy hírlik, belső elhárítás az elmúlt hónapokban 150 olyan kerületet-területet határozott meg Franciaországban, ahol az iszlamizmus vette át a hatalmat, s az anyag-elemzés léte természetesen kiszivárgott a sajtónak, noha ha hinni lehet a szivárgásnak, a belügyminiszter kivételével még a kormány tagjai sem olvashatták a szöveget, csak szóbeli tájékoztatást kaptak róla (Emmanuel Macron a keddi bejelentésében egyébként kifejezetten tagadta, „hülyeségnek” nevezte, hogy létezne a 150 körzetes térkép, azt mondta, hogy az ismert „nehéz körzetekről” van szó). A helyszínválasztás (Mulhouse Bourtzwiller negyede) tudatos és szimbolikus: olyan területről van szó, ahol a közbiztonság kiemelten problémás, és így külön állami-rendőrségi figyelmet kap.

Az Emmanuel Macron által kedden elmondott beszéd fő üzenete az volt, hogy a köztársaság törvényeinek meg kell előzniük a vallási törvényeket.

A köztársasági elnök jó néhány fontos intézkedést is bejelentett, ezek egy jelentős része arra vonatkozott, hogy az iszlám vallásgyakorlást úgy kell megszervezni Franciaországban, hogy az ne adjon lehetőséget külföldi beavatkozásokra. A bejelentett intézkedések közül különösen fontos, hogy Franciaország fokozatosan megszünteti azt a gyakorlatot, hogy más államok által küldött és fizetett imámok prédikálhatnak a mecsetekben. Ez a külföldi beavatkozások egyik terepe, egy régi probléma, hogy más államok által fizetett, francia állampolgársággal és laikus, köztársasági ismeretekkel nem rendelkező imámok prédikálnak – ennek a rendszernek az átalakítása kétoldalú tárgyalások révén szintén régóta napirenden van.

Emmanuel Macron azt is mondta, hogy erőteljesebben fogják ellenőrizni a különböző külföldről érkező forrásokat, azok célját, felhasználását. Az iszlám franciaországi szervezése természetesen felmerülő kérdés ezzel kapcsolatban, előbb-utóbb erre is válaszolnia kell az államnak, az elnöknek. A finanszírozás-kiküldés tipikusan „oda is” kapcsolódó dolog. Az 1905-ös szétválasztási törvény szigorúan megköti az állam kezét ezen a téren, miközben az állami kontroll gyakorlásának a leglogikusabb és legegyértelműbb módja a pénzforrások irányítása lehetne. De nem Franciaországban, ahol nagyon szigorú az állam és az egyház szétválasztása.

Kifejezetten Törökországnak szánt erős üzenetekre lehetett számítani, egyrészt mert tulajdonképpen előre ígérték őket. Macron az elmúlt hónapokban erőteljesen hangsúlyozta a szuverenitás jelentőségét, másrészt a helyszínként válaszott Mulhouse-ban jelentős a török kisebbség szerepe. Törökország elsősorban az oktatáson keresztül használja és mozgatja a Franciaországban élő török kisebbséget, amit a franciák egyre inkább, és főleg egyre nyilvánosabban nem kívánt külföldi beavatkozásként élnek meg, különösen azért, mert Törökország nem mutatkozott nyitottnak arra, hogy változtassanak annak a programnak (Elco) a rá vonatkozó szabályain, amely lehetővé tette az anyanyelv, tehát esetünkben a török nyelv oktatását a francia iskolákban (pontosabban a szabályok és a francia elvárások változtak, csak a törökök nem alkalmazkodtak). Emmanuel Macron kedden azt jelentette be, hogy az egész program megszűnik. A következő évtől tehát egy másik program veszi át a helyét, és folynak a tárgyalások ezzel kapcsolatban az érintett államokkal.

A macroni bejelentéseknek – ahogy az a fontos ügyek esetében lenni szokott – van folytatása és több leágazása is. Az egyik, hogy ezzel a beszéddel és bejelentéssorral Emmanuel Macron részben választ tudott adni azokra a joboldali és radikális jobboldal kritikákra, amelyek az iszlamizmus-szeparatizmus problémáját hangsúlyozzák a márciusi önkormányzati választás előtt (nem mintha a teljes nemzeti eredményt ez érdemben befolyásolná majd, de helyben lehet ennek különös jelentősége, főleg Párizs környékén és egyéb nagyvárosokban). Másrészt Emmanuel Macron mellett a látogatás során lefényképeztek egy nőt teljes testet takaró hagyományos öltözetben, márpedig a francia szabályok szerint az arc eltakarása a köztereken nem legális (ezt a szabályt burka-tilalomnak nevezi a köznyelv). A radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés most arra kérdez rá, azzal kapcsolatban intéz politikai támadást a kormány ellen, hogy a Belügyminisztérium mit gondol erről. A kérdés olyan értelemben jogos, hogy a francia gondolkodás szerint a „szeparatizmusnak”, a köztársasági szabályokból való kivonódásnak nagyon is része a képen viselt nikáb, mivel így az illető nem mutatja polgártársainak az arcát. Harmadszor, a Szenátus iszlamista radikalizációval foglalkozó különbizottsága máris bejelentette, hogy figyelemmel követi az elnöki bejelentéseket és értékelni fogja azok megvalósulását.

Az elnök további bejelentéseket, programot és törvényjavaslatokat is ígért, így a fentiekkel csak egy folyamat elején vagyunk. Különösen érdekes lesz, hogy milyen javaslatokat tesz le az asztalra március végéig a belügyminiszter kérésére a CFCM, az egyetlen országos – egyébként az állam áltat gründolt – muszlim ernyőszervezet az iszlám finanszírozásával és köztársasági kompatibilitásával kapcsolatban. A kormány és a CFCM viszonya az elmúlt időszakban ugyanis finoman fogalmazva is viharos volt.

 

Soós Eszter Petronella