Horogkeresztet rajzoltak a polgármesternek, és ez csak a jéghegy csúcsa
Mohamed Gnabaly, Île-Saint-Denis (Seine-Saint-Denis) színesbőrű polgármestere november 10-én arra ébredt, hogy ismeretlenek halálos fenyegetéssel kísért horogkereszteket pingáltak a házára. Aznap a szomszédok értesítették, hogy nézzen már ki, mi van az ajtaján. Az eset nemcsak az önkényuralmi jelkép használata miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert rámutat egy szélesebbb tendenciára és egy igen hangos franciaországi vitára.
Nemcsak arról van szó, hogy nő az antiszemita és rasszista cselekmények száma (2018-ról 2019-re az antiszemita cselekmények 27%-kal ugrottak meg, a rasszista és idegengyűlölő esetek pedig több, mint kétszereződtek). Nyáron Jean Castex miniszterelnök hangoztatta, mekkora probléma az erőszak, 2020. augusztus végén a köztársasági elnök maga mondta, hogy a tavaszi karantén után felgyorsult az „erőszak banalizációja”. Macron egyúttal több figyelmet ígért a közbiztonság-igazságügy kettősnek. (A statisztikák is azt mutatják, teljesen logikusan, hogy meglódultak a bűncselekmények a lazítás után, ráadásul esetenként a sokéves tendencia is emelkedő, igaz, az már más kérdés, hogy minden esetben a bűncselekmények száma nőtt, vagy a látencia is csökkent-e.) Mindenesetre Gnabaly polgármester és hivatala azzal reagált a horogkeresztes esetre, hogy mindennapos az erőszak, például az egyik munkatársuk autóját is felgyújtották már.
Egy-egy ilyen konkrét eset – csak a polgármesterek tekintetében – biztos, hogy a jéghegy csúcsát jelenti csupán. A polgármesterek egyre hangosabban panaszkodnak a velük szemben elharapózott szóbeli és fizikai erőszakra (nemcsak ők, hanem más állami tisztviselők, a rendőrök és a csendőrök is). 2019-ben hatalmas döbbenetet okozott, amikor illegális szemetelők a feladata teljesítése közben – a francia polgármesterek bizonyos esetekben hatósági-rendőri feladatokat is ellátnak – Signes-ben elütötték és ezzel megölték a hivatalban lévő polgármestert, Jean-Mathieu Michelt. 2020 augusztusi adatok szerint az év elejétől már 233 polgármestert vagy helyettesét bántalmaztak Franciaországban. Szeptemberben a miniszterelnöknél került sor egy megbeszélésre, mely után – ismét – szigorításokat és új intézkedéseket jelentettek be a polgármesterek védelmében (akik egyébként sok esetben jobboldaliak, és olyan vidéki szavazókat képviselnek, akiket potenciálisan a jobbra tolódó Macron elnök is megszólíthat, vagy megszólítani akarhat 2022-ben).
Az elmúlt hetekben-hónapokban a franciák sokat vitatkoztak azon, hogy az erőszak valóban banalizálódott-e, s elárasztotta-e a társadalmat. Ezeknek a vitáknak egy része szemantikai volt (a belügyminiszter például az elvadulás szót használta, ami nem mindenkinek nyerte el a tetszését). A rendőrség erőszakosságával kapcsolatos polémia külön fejezete volt mindennek, melyet a TEV oldalain részletesen elemeztünk (itt és itt). A polgármesterek sérülékenysége – legyen szó fizikai bántalmazásról, vagy horogkeresztes üzenetről – mindenesetre része ennek a nagyobb és szélesebb vitának, amely a társadalmi erőszak mellett az állam és az állami tisztviselők tekintélyéről, s persze a társadalmi együttélés mikéntjéről szól.
Soós Eszter Petronella írása
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
