Gyűlölet és nyomás: reflektorfényben Trappes
Fenyegetések érhettek egy filozófiatanárt Trappes (Yvelines-megye) városában, ahol megelőző járőrözéseket tartanak, s a tanár maga is védelmet kap (Gérald Darmanin belügyminiszter személyesen szigorított védelmet ajánlott neki). Didier Lemaire kísérettel jár dolgozni, s úgy véli, hogy nem tudja befejezni a félévet, áthelyezését kérte (más hírek szerint elhagyja a pályát). Lemaire, aki politikailag meglehetősen aktív, és a laikus állam radikális híve, több nyilatkozatban taglalta a településen zajló folyamatokat, s komoly vitába keveredett a baloldali Génération.s párthoz tartozó polgármesterrel. Azt azonban nemcsak az illető tanártól tudjuk, hogy ez a kisváros a franciaországi iszlamizmus-kommunotarizmus egyik melegágya. A Paty-gyilkosság nyomán kommunotarizmus- és iszlamizmus-ellenes közéleti véleményt megfogalmazó Didier Lemaire ügye ismét felkavarta a Trappes-vitát, bár az nem teljesen világos, hogy esetében milyen konkrét fenyegetésekről lehet szó.
A fenyegetési ügy gyorsan átpolitizálódott, vélhetően és nem utolsósorban azért is, mert a polgármester mandátuma egyáltalán nem áll stabil lábakon, bíróság előtt van egy ügy a megválasztásával kapcsolatban, s amíg az nem dől el, folytatódik a városi politikai csata, hiszen lehet, hogy hamarosan ismét hivatalosan is kampány lesz, ha új polgármestert kell esetleg választani (ebben a keretben nem meglepő, abból is vita volt, hogy a polgármester miként ment el szórólapokkal az érintett iskolába).
Mindenesetre felmerült a politikai nyilvánosságban, hogy a város polgármestere, Ali Rabeh esetleg nem állhat igazán a tanár mellett, s főleg jobbról érték emiatt igen erős támadások (a kölcsönös kritikák és támadások igazságtartalmát persze a távolból igen nehéz megítélni, bár az a sajtóban Magyarországról is végigkövethető, hogy Ali Rabeh valóban leantiklerikálisozta, leradikálisozta Lemaire-t, hangsúlyozva, hogy mennyire jobboldali lapokba ír). A vitába ezután belépett a polgármester szövetségese és pártelnöke, a 2017-es exszocialista elnökjelölt Benoît Hamon is. Mindenesetre az átpolitizálódott vita látványosan eszkalálódott: Rabeh is halálos fenyegetések áldozata lett, ezért ő is megelőző védelmi intézkedések, majd személyi védelem hatálya alá került, miközben a közéletben folytak a pro és kontra politikai kiállások és véleménynyilvánítások (amelyekben a nagyobb kontextus a nyárra tervezett regionális választás, amelyben Trappes város egyes szereplői is érintettek).
Trappes sok szempontból vitatott, és szociálisan, munkaerőpiac, mobilitás és jövedelem szempontjából nagyon nehéz hely, ahol a szociális és kulturális problémák kéz a kézben járnak. Már egy gyors, semmiképpen sem kimerítő internetes keresés is erre utal. Már a 2000-es évek elejéről találhatunk cikket (a kommunistákhoz kötődő L’Humanité című lapban), arról, hogy a településen gyökeret vert az iszlamizmus, a térítés, a cikk többek között komoly iskolai problémákról is beszámolt. 2013-ban zavargás tört ki a városban, miután elkezdték alkalmazni a burkatilalmat, és egy feldühödött férj a jogalkalmozó rendőrt folytogatta, amiért letartóztatták. Aztán jött 2017, az elnökválasztási kampány: olvasható például egy hosszú cikk arról, hogy Benoît Hamon – akinek a nemzetgyűlési választókörzetéhez tartozik a település – milyen viszonyban van a radikális iszlám tüneteivel és a választási klientelizmussal (az „iszlamo-balosság” kérdése, létezése, nem létezése stb. évek óta zajló vita, természetesen erősen átpolitizált, a cikk ebbe a sorba illeszkedik). Aztán jön a következő cikk, 2018-as, amelyben több tucat Szíriába utazó városi dzsihadistáról olvashatunk (máshol pedig arról, hogy ez mennyire érdekli a szolgálatokat, s hogy Trappes a „francia dzsihadizmus bástyája” lenne)… Nemcsak az újságok serénykedtek, 2018-ban könyv jelent meg „A közösség” (La Communauté) címmel a városban zajló folyamatokról. Végül, iparkodtak a szolgálatok és a különböző adminisztratív egységek is, sorban gyártják, gyártották a jelentéseket (az állam kritikus területként tartja számon Trappes városát, amelybe külön rendészeti erőforrásokat irányít).
A tanár és a polgármester vitája a maga konkrét drámaisága mellett érdekes tanulságokkal jár az olyan láthatóan problémás helyekre nézve, mint Trappes, ahol az iszlamizmus kérdése, veszélye akutnak tűnik. Elsősorban a választott tisztviselők satu-helyzetére mutat rá. A helyi – választott – tisztviselők ugyanis egyszerre az állam képviselői, az állami autoritás megjelenítői, s egyszerre választóik kiszolgálói, ugyanakkor nem tudnak mindig mindent a saját városukban zajló folyamatokról, amit a minősített adatokkal is dolgozó rendőrség, a szolgálatok esetleg tudnak. A politikai logika természetesen azt követeli, hogy a választott tisztviselők óvatosabbak legyenek, mint a „fentről kinevezettek”, ne „rongyoljanak neki” a saját választóiknak, de facto munkaadóiknak. (Plusz felmerül a kérdés, hogy mi is a jó megoldás, mi a közérdek: ha ők elveszítik ezeket a választókat, kire hallgatnak majd?) Nem véletlen, hogy a szeperatizmus elleni törvénycsomag keretében felmerült annak a lehetősége (2. cikk), hogy a választói nyomásnak úgy kell véget vetni, hogy a prefektus megsemmisíttethesse az olyan helyi döntéseket, amelyeket az állam laikus érdekével szemben állónak ítél. A trappes-i eset nem egy döntésről, nem egy állami belvitáról szól, de mutatja, hogy hogy eshet egymásnak két közszolga, az állami érdek és a vélt vagy valós választói érdek közé, illetve a kölcsönös gyanakvás és agresszió, no meg a halálos fenyegetések közé beszorulva.
Soós Eszter Petronella
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
