Felmondott a New York Times zsidó újságírója, akit progresszív kollegái lenáciztak
Bari Weiss főként az antiszemitizmussal és a zsidók helyzetével foglalkozik újságíróként. Szerinte a New York Times mára olyan hellyé vált, ahol az intellektuális kíváncsiság és a kockázatvállalás tehertételnek számít.
A New York Times véleménycikkírója, szerkesztője volt az utóbbi években Bari Weiss, aki sokat írt a zsidókról és az antiszemitizmusról, ám a helyzete tarthatatlanná vált a lapnál az utóbbi időben, miután folyamatos támadásnak volt kitéve a személye a kollégái között.
Lemondó levelében Weiss azt írta, hogy a New York Times mára olyan hellyé vált, ahol az intellektuális kíváncsiság és a kockázatvállalás tehertételnek számít. Személye állandó zaklatásnak volt kitéve azon kollégák által, akik nem értettek egyet a nézeteivel.
„Nácinak és rasszistának hívtak. Állandóan kritizáltak azért, ahogy a zsidókról írok. És támadások érték az ellenséges kollégák részéről azokat is, akik kedvesek maradtak velem. Nyíltan szidtak a cég üzenőfelületein… Nem vagyok jogász. De azt tudom, hogy ez így nincs rendjén.”
Weiss lemondása része egy nagyobb átalakulási hullámnak a Times vélemény rovatában, amely múlt hónapban kezdődött, amikor Tom Cotton republikánus arkansasi szenátor cikkét közölte a lap. Cotton arról írt, hogy katonai választ kellene adni a faji megkülönböztetés elleni tüntetésre. A cikk a szerkesztőségben rendkívül nagy felháborodást váltott ki, és végül le kellett mondania James Bennet-nek, a vélemény rovat vezetőjének, aki elismerte, hogy nem olvasta el a cikket közlés előtt, írja a jta.org.
Bennet korábban azért küzdött, hogy konzervatív hangokat is jelentessenek meg a Times-ban. Weiss is közéjük tartozott, akinek a helyzete tovább romlott Bennet távozása után.
A Times egy másik szerkesztője, Katie Kingsbury úgy reagált Weiss távozására, hogy a lapnak továbbra is célja, hogy különböző nézőpontoknak adjon helyt a lapban.
Weiss 2018-ban kezdett el dolgozni a Times-nál, és az antiszemitizmussal, Izraellel, a MeToo-val és a politikai korrektséggel kapcsolatos cikkeivel hívta fel magára a figyelmet. Sokat írt a progresszívek képmutatásáról, véleményéért egyesek kedvelték, mások viszont támadták. Az egyik legtontosabb állítása az volt, hogy a fiatal progresszívek a szabad véleménynyilvánítás helyett a tiltás kultúráját akarják bevezetni.
A teljes cikk itt olvasható: kibic
