Európa legnagyobb mecsete épülhet Strasbourgban: fizeti-e a francia adófizető?

Sokszor írok a TEV oldalain (is) arról, hogy a francia köztársasági gondolkodás mennyire egységes, individualista, mennyire nem különböztet meg vallási, helyi, nyelvi és egyéb csoportokat, s különösen nem támogat ilyen-olyan autonómiákat; mert azokat a köztársasági egyenlőség megbontójának tekinti. Márpedig ebben az egységes köztársaságban az állam az 1905-ös törvény értelmében nem ismer el, nem támogat, nem finanszíroz egyházi-vallási tevékenységeket. Ehhez képest a napokban hatalmas vihart kavart, hogy Strasbourg önkormányzata elvi döntésével pénzt – 2,5 millió eurót – ajánlott egy török-kötődésű mecset építésére, s hamarosan a végleges döntés is megszülethet. Adódik tehát a kérdés, hogy „és ezt így hogy?”. Nos, hát úgy, hogy mint minden szabály esetén, azért itt is van kivétel.

A strasbourgi mecset építése történetesen az állami támogatás tiltása alóli kivételek közé esik. A kivétel oka – ahogy az egyházügyi szabályozás esetében – megint csak történelmi, és száz esztendőre nyúlik vissza. Franciaországban ugyanis azon megyékben, amelyek 1870-től Németországhoz tartoztak, s csak később tértek vissza, nem alkalmazzák az 1905-ös törvényt. Ezekben a megyékben (Alsace-Moselle) megengedett az egyházak és hitéleti tevékenységek állami támogatása, ugyanis ezeken a területeken még mindig a napóleoni időkből származó konkordátum (concordat) szabályozása az érvényes. Strasbourg esetében nem olyan „megkerülési” trükkről van szó tehát, amikről időnként hallani (például nagyon kedvező föld- és épületbérleti díjakról), hanem egy teljesen legális és tiszta helyzetről. Igaz, van, aki szerint ez is vitatható, hiszen a konkordátumot a katolikusokkal kötötték. A központi kormányzat is bírósághoz fordult az ügyben, elsősorban a támogatott szervezet jellemzői miatt.

Az Eyyûb Sultan mecset építése, támogatása tehát az elvi legalitása nagy vihart kavart. A sajtóhíreket áttekintve ennek több oka van:

• Egyrészt adódott a polémia a mecset méretéből, szimbolikus helyszínéből, jelentőségéből. (Ahogy arról a magyar sajtó is beszámolt, Európa legnagyobb mecsetéről lehet szó, ha elkészül.)

• Másrészt egy zöld önkormányzat-polgármester döntött a támogatásról, ami felvetette az iszlám-balosság vádját. Erről az amúgy is napirenden lévő kérdésről korábban a TEV oldalain is írtunk. Ráadásul a döntéssel egy időben az önkormányzat nem fogadta el a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség antiszemitizmus-definícióját, arra hivatkozva, hogy az tiltaná Izrael bármiféle kritikáját.

• Harmadrészt a támogatott vallási egyesület egy olyan szövetséghez (Millî Görüs) tartozik, amely nem írta alá a muszlim közösségek állam által kikényszerített chartáját, amelyben a szignáló szervezetek deklarálják a világi-köztársasági törvény felsőbbrendűségét a vallási törvénnyel szemben. Egyébként az alá nem író – elsősorban török kötődésű – szervezeteknek az állami aktorokkal folytatott párbeszédben való háttérbe szorításán is aktívan dolgozik a kormányzat. A Millî Görüs sajtótájékoztatón reagált a helyzetre, itt különösen arról beszélt, hogy milyen okokbül nem akarja aláírni a szervezet a chartát a jelenlegi formájában, de tagadta a török befolyást, illetve a politikai iszlám képviseletére vonatkozó vádakat.

• És negyedrészt, ezekben a napokban rengeteget hallani a francia politikában éppen arról, hogy milyen befolyást igyekszik Erdogan elnök a török diaszpórán keresztül kialakítani. Maga Macron elnök azt mondja, tart attól, hogy a 2022-es francia választásba Törökország kísérletet tesz beavatkozni. A belügyminiszter ezekre az érvekre hivatkozva igyekszik bíróságon akadályozni a mecset-projektet, bár a helyiek tagadják, hogy az állam korábban is felszólalt volna ellene. A miniszter utasítására bírósághoz forduló prefektus emiatt hírhamisítással vádolja a polgármestert. Utóbbi azt kérte az államtól, hogy ossza meg az önkormányzattal, ami releváns információ a rendelkezésére áll. Politikai vonalon pedig a zöldek azt mondták, feljelentést tesznek két miniszter ellen a pártot érintő nyilatkozataik miatt.

További érdekesség, hogy „házon belül”, a városban is okozott vitákat a szavazás, az egyik polgármester-helyettes, a kommunista Hülliya Türan például hosszan nyilatkozott arról, hogy szerinte miért rossz döntés a támogatás. Igaz, kritizálta a belügyminisztert, amiért szerinte kihasználta a helyzetet, a polgármester döntését pedig „naivitásnak” tudta be.

A támogatási vita örvén felmerült a kérdés, hogy helyes-e a helyi különlegesség, a konkordátumi rezsim fenntartása. Értelemszerűen a laikus és egységes köztársaság hívei most amellett érvelnek, hogy az 1905-ös törvény hatályát ki kell terjeszteni a teljes országra, el kell törölni a kivételt. Apró érdekesség, hogy a radikális baloldal általában amellett kampányol, hogy a konkordátumot töröljék el, a radikális jobboldal pedig általában a fenntartásának a híve (de a mecsetet úgy tudni, nem támogatja).

Több olyan polemikus körülmény is összeállt tehát, ami miatt a strasbourgi mecset ügye ekkora vihart kavart. Furcsa módon azonban nem maga a finanszírozás a problémás ebben az esetben – az magyarázható a konkordátummal és Elzász speciális státuszával –, hanem a politikai, geopolitikai helyzet, illetve a francia politika iszlámmal kapcsolatos aktuális vitái tolják a napirendre ezt a kérdést. És persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy kampány van: a jelenlegi állás szerint júniusban regionális választás lesz, miközben informálisan már javában zajlik a 2022-es elnökválasztási kampány.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője. A szerző további írásai itt olvashatók