Az influenszerek antiszemitizmusa

Ayaan Hirsi Ali szerint a közösségi média véleményformálói a hamis narratívákat halálos narratívákká változtatták.

Az összes narratíva közül, amely a figyelmünkért verseng, egyik sem olyan ingatag, mint az, amelyik Izrael és Palesztina történetét mondja el. Valójában a világ egyetlen másik konfliktusa sem képes korunk összes feszültséggel teli történetét kombinálni: az elnyomó kontra elnyomottak, gyarmatosító kontra kolonizáltak, illetve a genocídiumot elkövetése és az uralom narratíváját – írja „Hogyan legitimizálták az influenszerek az antiszemitizmust” című esszéjében Ayaan Hirsi Ali.

A szomáliai születésű, Amerikában élő neves iszlámkritikus nőjogi aktivista szerint olyan, érzelmekkel telített téma ez, amelyről mindenkinek van véleménye, mindenki el akarja mondani saját oldalának „igazságát”, de átgondolt, tudatos megközelítés helyett az emberek csak a saját „oldaluk” védelmére kelnek, így viszont elsodródnak a tények mellől, és olyan narratívákhoz közelítenek, amelyek elutasítják, beárnyékolják az objektív igazságokat.

Az Izraellel és a zsidó néppel kapcsolatos mai narratívák veszélyesek, és már most puszítást okoznak szerte a világon. Hogyan máshogy magyarázhatnánk azt a tényt, hogy a legutóbbi izraeli-gázai konfliktus óta sok helyen fellángolt az antiszemitizmus Nyugaton? Természetesen nem új fenoménról van szó – emlékeztet Hirsi Ali, évtizedek óta rejtettebb formában jelen volt az antiszemitizmus Európában és Amerikában, radikális baloldali, radikális jobboldali és iszlamista körökben.

Ma már azonban az antiszemitizmus nemcsak a széleken van jelen, hanem megkezdett beáramlani a politikai mainstreambe, és ennek elsősorban a közösségi média az oka, amely egyfajta járvánnyá változtatta, normalizálva az antiszemita toposzokat és támadásokat – állapítja meg a szerző, idézve az ADL kimutatását, amely szerint a gázai harcok kiújulásával egy hát alatt 17 ezer olyan tweetet küldtek, amely valamilyen formban azt tartalmazta, hogy „Hitlernek igaza volt”.

Az antiszemitizmus futótűzként terjedt szét a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon, nagyrészt olyan népszerű influenszerelnek „köszönhetően”, akik fiatal, befolyásolható közönségükkel együtt a platformjaikat a palesztinok szenvedéseinek bemutatására használják. Nyilván azt gondolják, hogy jó ügyért küzdenek, írja Hirsi Ali, de amit nem realizálnak az az, hogy akaratlanul is ártanak a zsidóknak, a Nyugaton élőknek is.

Ayaan Hirsi Ali azért írja, hogy „akaratlanul”, mert az izraeli-palesztin konfliktusról infografikákat és mémeket posztoló influenszerek többsége nem elég művelt és alulinformált. A viszály többezer éves történetét, hátterét végül is nem lehet néhány képernyőfotóval vagy 280 karakterben megmagyarázni.

A szerző példának hozza fel Bella Hadid szupermodellt, akinek közel négyszer annyi Insta-követője van, mint ahány zsidó a világon él. A gázai konfliktusra Hadid azzal reagált, hogy részt vett egy brooklyni palesztinpárti tüntetésen, amelyen azt skandálták, hogy „A folyótól a tengerig / Palesztina szabad lesz”, ami egy antiszemita szlogen, a Palesztin Felszabadítási Szervezet találta ki, és a jelentése Izrael Állam elpusztítása. De a Hamásszal is azonosították, hiszen ennek a terrorszervezetnek a célja a chartája szerint, a zsidó állam megsemmisítése.

Amikor Izrael Hadidot azzal vádolta meg, hogy az ország eliminálását hirdeti, rajongói azzal védték, hogy Hadid nem akart ártani a zsidóknak, csak egy szabad Palesztinát akart. Itt jön a képbe a hamis narratívák egyre fenyegetőbb szerepe: Hadid nem volt tudatában a szlogen kontextusával, történetével, a szerző legalábbis nem feltételezi, hogy ez a szlogen Izrael megsemmisítését, a zsidók elűzését vagy megsemmisítését jelenti.