Az anticionisták számára egész Izrael „megszállt terület”
A szlogenjeik és a térképeik elárulják őket: nem igaz, hogy csak Ciszjordánia státusa miatt aggódnak. Nekik maga a zsidó állam a probléma.
Hosszú évek óta látjuk, halljuk őket Nyugat-Európa utcáin, az utóbbi időben pedig még rá is kapcsoltak: magukat „anticionistáknak” tartó mozgalmak, utcai tüntetők, akik tagadják, hogy antiszemiták lennének, csak az izraeli „megszállást”, illetve a jobboldali kormányok településpolitikáját kifogásolják Ciszjordániában. Ezzel azt a látszatot keltik, hogy ha véget érne a telepépítés és a zsidó állam visszavonulna az ún. 1967-es zöld vonal mögé (tehát nem adminisztrálná Júdea és Szamáriát, Kelet-Jeruzsálemet és feladná a Golánt), megoldódna a problémájuk.
Dov Fischer rabbi rövid, de velős véleménycikkben bizonyítja be, mennyire hamis és álságos ez a feltételezés. A Palesztin Felszabadítási Szervezet 1964-ben alakult, három évvel a hatnapos háború előtt, amelynek következményeképpen a megtámadott, de győztes Izrael elfoglalta Ciszjordániát, Gázát, a Golánt, a Sinai-félszigetet, és felszabadította Kelet-Jeruzsálemet.
A PFSZ azonban már rögtön létrejötte után terrorcselekményeket követett el izraeli civilek ellen, hogy „felszabadítsa Palesztinát” – emlékeztet a szerző. Akkoriban még Jordánia uralta Júdeát és Szamáriát, és Egyiptom volt a megszálló a Gázai-övezetben. „A PFSZ terrorhadjárata nem arra irányult, hogy Jordániát vagy Egyiptomot kiszorítsa ezekről az illegálisan megszállt területekről, hanem arra, hogy a zsidókat kiűzze Tel-Avivból, Haifából, Ráanából és más városokból, bele a Földközi-tengerbe.”
Az arab-muszlim meggyőződés szerint szerint „Palesztina” mindig is egész Izraelt jelentette, nem csupán Júdeát és Szamariát – írja Fischer, példának hozva a palesztin terrorcsoportok emblémáit, beleértve a PFSZ-t, a Fatahot, a Hamászt és a Palesztin Iszlám Dzsihádot (PIJ). Ez az ő „megszállt palesztin területük” – nem Ciszjordánia vagy Gáza, hanem egész Izrael, írja a szerző. „Ez világos, mint a nap, ott van a zászlóikon és transzparenseiken. Ez a logójuk.” A logókon, térképeken és számos palesztin tankönyvben ugyanis nem létezik Izrael Állam, csak Nagy-Palesztina, A jelszavuk az, hogy „A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz”, ezt a szlogent hallhattuk tavasszal fél Európa Izrael-ellenes megmozdulásain („From the River to the Sea, Palestine will be free”).
Ugyancsak árulkodó jel a szerző szerint, hogy az 1948-ban elűzött palesztinok leszármazottai, összesen kétmillió ember a mai napig „menekültként”, menekülttáborokban él a Palesztin Hatóság területén és a Hamász palesztin terrorszervezet által uralt Gázában is.
„Ha ezek az arab muszlimok valóban egy palesztin nemzetet alkotnak, és ha ‘Palesztina’ meg a ‘megszállt területek’ valóban Gáza, Júdea és Szamária régióit jelenti, akkor hogy nevezhetik magukat még mindig menekülteknek azok az arabok, akik évtizedek óta ott élnek, miközben milliárdos nemzetközi segélyeket követelnek és kapnak az ENSZ-től, az Európai Uniótól meg az Egyesült Államoktól is, mintha a saját földjükről kitelepítve élnének?” – teszi fel a kérdést Dov Fischer, aki azt ajánlja a kétállami megoldás jószándékú híveinek, hogy vessenek egy pillantást a palesztin terrorszervezetek logóira.