Anna Azari, Izrael lengyelországi nagykövete sokat próbált tenni azért, hogy a szégyenletes holokauszt törvényt ne fogadja el a lengyel parlament

Interjút közölt a Gazeta Wyborcza lengyel napilap Izrael állam távozó lengyelországi nagykövetével – tájékoztat a The Jerusalem Post.

Anna Azari első nőként, 2014 óta képviselte a zsidó államot Lengyelországban. Hivatali ideje alatt robbant a két ország közti diplomáciai bomba, mely a lengyelek második világháborús szerepét érintette. A sokat vitatott lengyel törvény szerint a lengyel nemzet és a lengyel állam nem tehető semmilyen módon felelőssé a holokauszt rettenetei miatt. Azari sokat tett azért, hogy a törvényt ne fogadja el a lengyel parlament, hiszen az újságírókat és holokauszt-túlélőket is könnyen támadhatóvá tesz — de hiába.

Az izraeli lap szerint az interjú egyik kérdésére, miszerint „mit gondol azzal kapcsolatban, hogy azt lehetett olvasni önről, hogy »maga az ördög, csak szoknyában«”, Azari így felelt:

„Ez még egy finom megfogalmazás. Kaptam ennél bántóbb jelzőket is, főként a Nemzeti Emlékezet nevű törvény miatt, ami holokauszt-túlélőket is börtönnel fenyegethet”.

A nagykövet szerint „az elmúlt években kaptam antiszemita és szexista megjegyzéseket is. A legtöbb nem a munkámra, sokkal inkább küllememre vonatkozott, hogy mennyire vagyok öreg és milyen ruhákat hordok. Legtöbbször kifejezetten előnytelenül igyekeztek fotózni, már-már karikatúra-szerűen. Még a családom sem igen ismert fel. Elgondolkodtam, hogy vajon ha férfi lennék, akkor is ezt kaptam volna? Hasonló lenne Izrael és Lengyelország viszonya akkor is? Arra jutottam, hogy valószínűleg nem. Egy férfi nagykövetre nem aggatnak szexista jelzőket”.

Azari azt is bevallotta, hogy mivel a Nemzeti Emlékezet-törvénnyel kapcsolatban sok gyűlölet került felszínre, „aggódtam, hogy esetleg történhet valami”.

„Kaptam névtelen leveleket, fenyegetéseket. Az utcán soha nem éreztem magamat veszélyben, senki nem volt annyira bátor, hogy odajöjjön hozzám. Ha valaki mégis odajött, az inkább támogató jellegű volt”.

Ennek ellenére amikor Lengyelországba került, azt gondolta, kellőképpen ismeri az országot. „Egyre kevésbé érzetem így az idő haladtával” — tette ehhez hozzá.

A távozó nagykövet szerint „sok fantasztikus emberrel találkoztam, így például Wojciech Lemańskival, aki az életét szentelte elhurcolt zsidó szomszédai emlékének ápolásának. (…) Sok barátra leltem itt, olyanokra is, akik itt telepedtek le, ezért biztosan fogok még látogatóba jönni”.

Végső soron arra jutott, hogy

„az egész Izrael-Lengyelország közti diplomáciai krízis egy dologra megtanított: arra, hogy tudok erős lenni. Mostanában sok nő jön hozzám, és azt kérdezik, miként tudnának ilyen erősek lenni, honnan szedtem a bátorságot? Nem tudom, hogy valóban bátorság-e, de nem bánok semmit — akkor sem, ha én voltam maga »az ördög szoknyában«”.

forrás: neokohn