A politikai iszlám terjedése miatt kongatja a vészharangot a Szenátus
Kongatja a vészharangot a francia Szenátus egy friss jelentése, mely szerint a radikális iszlamizmus az észak-nyugati régió kivételével mindenhol jelen van az országban. A jelentést előkészítő bizottság létrejöttét a republikánus (Les républicains – LR) szenátorok kezdeményezték a párizsi rendőrkapitányságon történt 2019. október 3-i merénylet után. A bizottság célja ugyanakkor nem elsősorban a sokat vizsgált terror-kockázatok, hanem a kulturális, nevelési, társadalmi kockázatok értékelése volt. A bizottság szervezete formálisan november végén alakult ki, a testület decemberben kezdte meg a munkát, amelyet a járvány egy rövid időre meg is szakított.
A jelentések készítése a francia parlamenti munkának kevésbé ismert, de hasznos és érdekes része. Mind a Nemzetgyűlés, mind a Szenátus rendszeresen publikál olyan (ún. információs) jelentéseket, amelyek alapos képviselői-szenátori munkára, egyeztetésekre és meghallgatásokra épülő elemzéseket tartalmaznak. A választott tisztviselők természetesen konkrét szakpolitikai javaslataikat is megfogalmazzák ezekben az anyagokban. Az iszlamista radikalizmussal kapcsolatos szöveget, s így a most megjelent 44 javaslatot a jelentéstevő, Jacqueline Eustache-Brinio szenátor jegyzi, de a bizottság együttesen végezte a munkát, melynek során összesen 67 meghallgatást folytatott le, civil szereplők, kutatók és más releváns szereplők körében.
A megfogalmazott javaslatok egy része intézményi: a radikalizmusokkal foglalkozó tárcaközi szolgálat ismételt létrehozása, a belső-helyi elhárítás megerősítése, a helyi, önkormányzati szereplők képzése, komolyabb állami tájékoztatása, segítése a problémás jelenségek felismerésében, kezelésében. A javaslatok más része új, szigorúbb szabályokat vagy döntéseket követel a mecset- és egyéb intézménybezárások ügyében, továbbá a kiutasítások, szervezet-feloszlatások, a külföldi finanszírozások, a kiküldött imámok fogadása (pontosabban nem fogadása) kapcsán. Harmadrészt, a szenátorok ellenőrzések és új szabályok révén nagyobb mértékben védenék a kiskorúakat a radikalizmusokkal szemben. Listát készítenének például az otthon vagy az állammal nem szerződésben álló intézményekben tanuló gyerekekről; továbbá az ott dolgozókat, a folyó munkát, a finanszírozást is alaposabban ellenőriznék – akár a kiskorúakkal foglalkozó munkavállalók nemzetbiztonsági átvilágítása révén is, melyek elvégzésére 2017-ben specializált központosított állami szerv jött létre. A javaslatok nagyobb figyelmet követelnek a sport és a civil – különösen az állami támogatással gazdálkodó – szervezetek világának, mivel a bizottság álláspontja szerint a radikális iszlamizmus „polimorf”, vagyis több formában, a társadalom számos szegmensében jelen van Franciaországban.
Látható, hogy bár a bizottság elsősorban a köztársaság értékeivel össze nem egyeztethető mindennapi viselkedésmódok és kulturális jelenségek problémájával foglalkozott, a javaslatok részben érintik az iszlám franciaországi szervezettségét (egyesületeit, finanszírozását) és jelenlétét is. Utóbbiak szabályozása évek óta csúszik, bár szerepel a 2017-ben hivatalba lépett köztársasági elnök ambíciói között (és például a finanszírozás ügyében már bizonyos bejelentésekre is sor került a Covid-járvány előtt). Mindenesetre az új, Jean Castex vezette kormány őszre ígér egy törvényjavaslatot, amely a „szeparatizmus” jelensége ellen léphet fel. A szeparatizmus alatt az elnök és kormány a közösségelvű gondolkodást, így a köztársasági szabályokat figyelmen kívül hagyó, másodlagosnak tekintő vallási radikalizmust is érti. Ide tartozhat minden olyan jelenség, amely a francia köztársaságtól, a polgárok közösségétől való elkülönülést takarja, így az iszlám politikai felfogását is, melyről a szóban forgó jelentés is szól. A kormány egyelőre nem erősítette meg a sajtótalálgatásokat, inkább csak jelezte, hogy készül a javaslat, és sok mindent lefedhet.
Ősszel tehát lesz arra lehetőség, hogy a szenátusi javaslatokat összevessük a kormányzati lépésekkel, s meggyőződjünk, mindenki ugyanarra gondol-e (hogy a válasz legalább részben „igen”, arra az utal, hogy a bizottság közleményt adott ki a februári elnöki bejelentések kapcsán, miszerint követni fogja a megvalósításukat, ráadásul maga a jelentés, és annak a nagyközönségnek szánt rövid összefoglalója is több alkalommal használja a fogalmat, igaz, kevesli az eddigi lépéseket).
Soós Eszter Petronella
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
