A Kitörés túra szervezője már népszerűsíti a jövő évi eseményt
„Dicsőség a hősöknek!” – címmel jelentetett meg publicisztikát a Magyar Nemzet a kitörés napja alkalmából. A szerző az évente megrendezésre kerülő Kitörés Túra szervezője, Moys Zoltán – akinek felütése szerint „senki nem írhatja elő nekünk, hogy egy történelmi eseményt hogyan értékeljünk” – cikkével a jövő évi túrát népszerűsíti, az idei ugyanis a járvány miatt elmarad.
Az 1945. február 11-i kitörés a második világháború egy tragikus és a mai napig sok indulatot gerjesztő eseménye, amelyben öt nap alatt több mint húszezer német és magyar katona esett el, a szovjet ostromgyűrűn csak néhány százan jutottak át. Az, hogy a kitörés során „hősies helytállásról” lett volna szó, melynek során Európát próbálták megvédeni a katonák a szovjet veszedelemtől, az esemény szélsőjobboldali olvasata; a kitörés hadászati szempontból reménytelen és értelmetlen próbálkozás volt, történészek szerint nem igaz az a gyakran hangoztatott nézet sem, hogy a szovjetek lemészárolták volna azokat, akik megadják magukat (azok a német és magyar csapattöredékek, amelyek nem vettek részt a kitörésben, többé-kevésbé rendezett módon hadifogságba kerülhettek). Ráadásul Budapestet Hitler nyilvánította erőddé, azt pedig talán nem is érdemes ragozni, hogy a hitleri Harmadik Birodalom mennyiben képviselte az általában európainak tekintett értékeket. Ungváry Krisztián történész a túra kapcsán arról írt, a kitörés többtucatnyi résztvevőjével készített már interjút, de „egyikük sem arról áradozott, hogy Európát kívánta volna a budai hegyekben megvédeni”, így „az az emlékezetkultúra, amely ebből az eseményből hősies mítoszt kreál, valójában azok emlékét is arcul csapja, akikre emlékeztetni kíván”.
A kitörésre való emlékezés mindemellett napjainkban virágkorát éli jobboldali körökben – nem függetlenül attól, hogy az ekkor elesetteket az államszocializmus idejében csak titokban lehetett gyászolni –, és az esemény korábban leginkább neonáci csoportokra jellemző értelmezése (hősiesség, Európa Erőd, stb.) szélesebb körre is átragad. Budapesten szélsőjobboldali csoportok minden évben megrendezik a Becsület Napja megemlékezést, aztán ott van a 15 éve megrendezett Kitörés túra is, amelynek értelmezése már kevésbé egyértelmű, ugyanis a szervezők tagadják, hogy politikai indíttatásuk lenne, ugyanakkor a kirándulások rendszeresen ott vonulnak a magukat „hagyományőrzőnek” mondó, német katonai egyenruhába öltözött és náci zászlót lobogtató alakok is.
Moys Zoltán, a túra szervezője most egyebek mellett a magyar történelem korábbi, hősként számon tartott alakjaihoz hasonlítja a kitörés résztvevőit a legfontosabb kormánylap hasábjain:
„Háromnegyed évszázad talán már elegendő történelmi távlat kellene legyen ahhoz, hogy higgadtan, méltósággal emlékezzünk az eseményre és heroikus szereplőire. Ahogy emlékezünk például Zrínyiék szigeti önfeláldozására, Szondiék drégelyi kirohanására, a Nyergestető vagy a Tömösi-szoros védőire és évezredes történelmünk megannyi honvédő háborújának hősi halottjára. Vajon miért nem jár hazánk és fővárosunk második világháborús védőinek is ugyanaz a tisztelet és kegyelet?”
a teljes cikk a telex-en folytatódik.
