A francia főrabbi az Alkotmánytanácsot kritizálja
Miután a francia Alkotmánytanács alkotmányellenesnek nyilvánította az ún. Avia-törvény lényegi részeit képező cikkelyeket, a francia főrabbi, Haïm Korsia sajtócikkben kritizálta a legfelsőbb bírói testületet. Az Alkotmánytanács szerint az Avia-törvény hatályon kívül helyezett részei aránytalanul és szükségtelenül korlátozták volna a szólásszabadságot, miközben nem biztosították volna a bírói jogérvényesítés lehetőségét. Emlékeztetőül: a konzervatívok és mások által is sokat vitatott javaslat többek között arra kötelezte volna a szolgáltatókat, hogy az egyértelműen rasszista és antiszemita tartalmakat súlyos bírság terhe mellett 24 órán belül távolítsák el.
A főrabbi szerint az Alkotmánytanácsnak meg kellett volna haladnia az arányosság „ebben az esetben hatástalan” alkotmányos követelményét. Passzivitással és konformizmussal vádolta továbbá a testületet. „Az Alkotmánytanács óvatosságból, konzervativizmusból, a közösségi média által hordozott felháborító hívószavak realitásának a nem ismeretéből adódóan csalódást keltő és veszélyes hozzáállásba menekül. Pedig a szabadságjogok védelme mellett lehetősége lett volna megmutatni, hogy a rasszizmusnak és az antiszemitizmusnak nincsenek fokozatai” – írta.
Úgy vélekedett továbbá, hogy az arányosság követelményének érvényesítése azt jelenti, hogy az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen nem kell minden áron fellépni. Érvelése szerint az arányosság problémája felveti, hogy hol húzzuk meg a határt, mitől lesz valami nagyon vagy kevéssé gyülöletbeszéd; és kritizálta azokat is, akik úgy vélik, a gyűlöletkeltő szövegeket nehéz jogilag definiálni. Kettős mércéről is beszélt, hogy tudniillik a terrorista vagy pedofil megnyilvánulásokat szigorúbban veszik, és azok eltávolításánál is előfordulnak hibák. (Ugyanakkor fontos a főrabbi szavait annyival kiegészíteni, hogy az Avia-törvény rendelkezett ezekről a tartalmakról is, igaz, az eltávolítási határidő rövidsége miatt ezek a pontok sem mentek át az AT szűrőjén.)
Korsia szerint az – általa a Covid-járványhoz hasonlított – gyűlöletet úgy kell kiirtani, mint egy vírust, „szükség esetén a legaránytalanabb” intézkedésekkel. A főrabbi a törvény újraírására és megtartására szólított fel. A törvényt egyébként az alkotmányellenes részek nélkül 2020. június 25-én a köztársasági elnök kihirdette, Avia képviselő pedig arra tett ígéretet, hogy más formában, az Alkotmánytanács álláspontját figyelembe véve, de megvalósítják a kitűzött célt.
Hogyan értelmezhetjük és helyezhetjük kontextusba a fentieket?
Először is a vita – amelyet a főrabbi inkább politikai kérdésként és akarat-kérdésként kezel, mintsem alkotmányjogi problémaként – valójában klasszikus dilemmát takar. Azt, hogy miként kell kezelni az olyan helyzeteket, amikor alapjogok ütköznek, illetve milyen garanciális elemeket szükséges beépíteni egy-egy szabályozásba azért, hogy ne sérüljenek olyanok jogai, akik nem követtek el rosszat. Ebben az esetben az a konkrét kérdés merül fel, hogy rövid határidők mellett hogyan lehet élni a bírói jogérvényesítés lehetőségével.
Másodszor, azt sem szabad elfelejteni, hogy minden ilyen „jogászkodást” félredobó törvény olyan lehet, mint a Pandora-szelencéje: későbbi esetekben is elő lehet húzni ugyanazt az érvelést, csak esetleg más, kevésbé nemes célok érdekében. Márpedig a garanciákra és az egyensúlyra fókuszáló gondolkodás visszaszorulása akár a zsidó közösségnek is káros lehet egy más politikai konstellációban, amit az antiszemitizmus konstans franciaországi jelenléte fényében érdemes figyelembe venni. Persze elvben ki lehetne emelni az alkotmányban a rasszizmus és antiszemitizmus kérdését a „mérlegelendők” és a „kiegyensúlyozandók” közül, de a gyakorlatban erre sok esély nincs: Macronék nem rendelkeznek alkotmányozó többséggel, a mérsékelt jobb- és baloldal, illetve a radikális jobboldal pedig ellenezte az Avia-törvényt a szólásszabadságot túlságosan korlátozó jellege miatt.
Harmadszor, minden bizonnyal a zsidó közösségnek, belső kommunikációra is szólt ez a cikk, tudva, hogy a Crif (a zsidó ernyőszervezet) maga is komoly támogatója és üdvözlője volt a most megbukott szabályozásnak. A zsidóság felháborodásának könnyebben ad hangot egy nem jogász, az egyházpolitikától kicsit távolabb álló közösségi vezető, mint az, aki esetenként az elnökkel és miniszterekkel tárgyal jogi szabályozásokról. Egyfajta ventilálásról, belső fogyasztású politikai utókezelésről is szó lehet tehát egy olyan közösségben, amely a mindennapos megtámadottság és védtelenség élményében él. Nem ez lesz az utolsó utókezelés: a téma napirenden marad. Nemcsak a kormányoldal döntés utáni ígéretei, hanem a Korsia rabbi által emlegetett realitások miatt is.
Soós Eszter Petronella cikke
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
