Cukiságkampány a Spinózában

Vona Gáborral beszélgetett Rangos Katalin csütörtökön, november 16-án a Spinóza Ház színpadán.

Ez a mondat néhány éve teljességgel értelmetlennek tűnt volna. De még ma is komoly vitákat váltott ki a meghívás ténye és a beszélgetés is. Az esten elhangzottakról elég pontosan beszámolt több hírportál is, például a HVG. Bár a Tett és Védelem Alapítvány munkatársa is végighallgatta élőben az eseményt, nem erről kívánunk egy újabb beszámolót közzétenni, hanem sokkal inkább arról, ami nem hagzott el az este folyamán. Bár Vona azt mondta, hogy itt „legalább meghallgatjuk egymást”, de a szokottaktól eltérően ezúttal a közönség nem kérdezhetett, így valódi párbeszédre nem került sor.

Vona Gábor az este folyamán többször is visszatért arra, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, mennyire hiteles az ő és pártja 180 fokos fordulata. Ebben a döntésben kívánunk segítséget adni.

Vona szerint az általa „néppártosodásnak” nevezett folyamat, amit a legtöbben csak „cukiságkampányként” emlegetnek, 2013-ban kezdődött. Ahogy mondta, nem szereti a cukiságkampány elnevezést, mert utóbbi valami felszínes taktikázásnak tűnik, nem pedig mélységgel rendelkező változásnak. Ebben kivételesen egyet kell értenünk Vonával, épp ezért maradunk továbbra is a cukiságkampány szó használatánál.

A zsidó vallás ismeri, elfogadja és támogatja a megtérést, a tsuvát, ha valaki letért a jó útról. De ennek első lépése az, hogy a vétkes megvallja a bűnét és bocsánatot kérjen attól, aki ellen vétett. A második lépés pedig az, hogy elhatározza, soha többé nem fogja ezt a bűnt elkövetni. Vona Gábor és a Jobbik esetében egyelőre mindkét lépés hiányzik, így nehéz elfogadni ezt a fordulatot hitelesnek.

A Jobbik elnöke a Spinózában is arról beszélt, hogy önazonos volt magával, amikor a 2010-es parlamenti eskütételén az addigra már kirekesztő cselekedetei miatt feloszlatott Magyar Gárda mellényében jelent meg. Amikor erről a szimbolikus cselekedetéről beszélt, világossá tette, hogy bár ma már nem tenne így, de a megbánás és a bocsánatkérés a korábbi bűneiért még most is elmaradt. Tehát a jó útra térésnek az első lépése is hiányzik.

A második lépés vizsgálata emiatt inkább csak teoretikus, hiszen nem lehet második lépés első nélkül. De érdemes röviden megvizsgálni, hogy 2013. óta valóban fordulat állt-e be a Jobbik politikájában vagy ez csak látszat. Mivel itt egy politikai közösségről van szó, nem csak egy emberről, érdemes megvizsgálni azt is, hogy a Jobbik elnöke kikkel veszi körül magát. Mint ő maga elmondta, a Jobbik alapszabálya erős jogosítványokkal ruházza fel az elnököt a vezetés tagjainak kiválasztásában. Ezzel az eszközzel élt is, amikor világossá tette a 2016-os tisztújításon, hogy Novák Elődöt, akinek tevékenységét nem kell bemutatni, nem fogja támogatni. Ez mindenképpen örömteli.

Ugyanakkor nem értjük, hogy egy „néppártosodó” szervezet vezetésében hogy kaphatott helyet (ábécé sorrendben haladva) Fülöp Erik, aki 2016-ban is megújította az „érpataki modell” bevezetésére vonatkozó együttműködését Orosz Mihály Zoltánnal; Janiczak Dávid, aki egy Hitler-hasonmással fotózkodott mosolyogva és 2014-es kampányában a Magyar Gárda segítségével tervezte az ózdi közbiztonságot helyreállítani; Sneider Tamás, aki skinhead-vezérként kezdte a közéleti pályafutását, de még pár éve is azt mondta egy hangfelvétel tanúsága szerint, hogy a munkatársa inkább legyen muszlim, mint zsidó; ami állítással talán vitatkozna a településén az iszlám vallás gyakorlását korlátozó Toroczkai László, aki csak néhány napja szónokolt egy lengyel szélsőjobbos tüntetésen. Az elnökségben még ott ül Volner János, a Betyársereg nem hivatalos fővédnöke is és Z. Kárpát Dániel, aki korábban zsidó területfoglalásról értekezett, de még a cukisodás után, 2016-ban is kiállt a paramilitáris Farkasok mellett és védte a Magyar Gárdát.

De nem csak az elnökség van tele olyanokkal, akik egy valódi fordulat után egy néppártban vállalhatatlanok lennének korábbi nézeteik miatt. A teljesség igénye nélkül, és terjedelmi okok miatt bűnlajstromuk felsorolását mellőzve álljon itt néhány név a parlamenti frakcióból: Apáti Isván, Dúró Dóra, Gyöngyösi Márton, Hegedűs Lorántné, Kulcsár Gergely, Rig Lajos. Említhetnénk EP-képviselőket is, mint például Morvai Krisztinát vagy Balczó Zoltánt, önkormányzati képviselőket, mint Ágoston Tibort, Benke Lászlót, Kötél Jánost.

Természetesen a Jobbik bűnei nem merülnek ki a zsidók elleni uszításban. A cigánysággal szembeni bűnök kibeszélését segíthetné az a kérdéssor, ami szintén nem hangzott el a csütörtöki beszélgetésen, de Setét Jenő csokorba gyűjtötte. Az a bravúr is következmény nélkül maradt, amikor Rig Lajosnak egy Facebook-poszton belül sikerült cigányoznia és zsidóznia. Az ekkor még csak önkormányzati képviselő „jutalma” 2015-re egy parlamenti mandátum lett.

Végezetül pedig álljanak itt a „cukisodás” élharcosának, Vona Gábornak szavai 2015-ből, amiket nemsokkal Rig-botrány előtt írt le, de ma is olvasható Facebook-oldalán:

„A hazai zsidóságnak fel kell hagynia azzal, hogy magára folyton csak áldozatként tekint, és 70 évvel a második világháború után még mindig bűnösnek bélyegez egy egész nemzetet. A nemzeti oldalnak pedig azt üzenem, hogy képesnek kell lennie tisztességes és tisztességtelen, építő és romboló között különbséget tenni, mert ha ez nem megy neki, akkor ugyanolyan mélyre süllyed, ugyanolyanná válik, mint akikre indulatosan mutogat. Márpedig különbnek kell lennünk annál, akit kritizálni akarunk.”

Talán ennyi is elég bizonyíték arra, hogy mivel sem a bűnök megvallása, sem a bűnismétlés elkerülése nem áll meg, nem lehet másnak tekinteni Vona Gábor és a Jobbik „fordulatát”, mint politikai haszonszerzés érdekében elkövetett fazonigazításnak.