Lassan halad az iszlám franciaországi reformja

2018 első félévére ígérte Emmanuel Macron, hogy intézkedéseket jelent be a franciaországi iszlám reformja és megszervezése kapcsán. A bejelentések csúsznak – a jelenlegi ígéret szerint a második félévben kerülhetnek nyilvánosságra az intézkedések. Az eredeti ígéret úgy hangzott, hogy a francia elnök csak akkor jelenti be őket, ha befejezte az egyeztetéseket, azaz ha végzett a munkával. Úgy tűnik, még nem végzett.

Az államfő hivatala, úgy hírlik, nem kereste még a CFCM (a hivatalos muszlim erőnyszervezet, a Conseil Français du Culte Musulman) tagjait e konzultációk során. Egyébkét is kérdéses, hogy a régóta reprezentativitási, képviseleti problémákkal küzdő CFCM szociológiai értelemben mennyire legitim képviselője a franciaországi muszlimoknak. Januárban például a párizsi nagymecset vezetője, a CFCM volt elnöke, Dalil Boubakeur jelentette be, hogy nem kíván a továbbiakban részt venni a testület munkájában, mivel a francia köztársasági elnök nem hívta meg a vallási vezetők számára elmondott újévi köszöntőjére. Boubakeur nem először meglépett, szimbolikusnak szánt lépése is arra utal, hogy a CFCM elsősorban az állam privilegizált partnere (állami bábáskodás mellett jött létre), és nem a franciaországi muszlimok központi képviseleti szerve.

A párizsi nagymecset egyébként évek óta folytat harcot azért, hogy az érdekének megfelelő súlyt kapjon a különböző államilag gründolt szervezetekben, reformtörekvésekben – a háttérben pedig az algériai belvitákon túl az algériai és a marokkói eredetű iszlám, kisebb részben a törökországi eredetű iszlám közötti feszültségek is ott húzódnak. Ennek közvetlen következménye is van, mivel egy államilag gründolt egyesület keretében igyekezne a francia állam forrásokat találni a francia muszlimok számára, elsősorban a „halal-adó” bevezetése révén.

Vagyis, következtethetünk, a franciaországi iszlám megszervezésének egyik legnagyobb akadálya a franciaországi iszlám egységességének hiánya. Ezzel, ahogy elődeinek, Emmanuel Macronnak is szembesülnie kellett a hivatalba lépése után: nem véletlen, hogy a franciaországi iszlámmal foglalkozó alapítvány jelenlegi, időnként vitatott megnyilvánulásokkal jelentkező elnöke mintegy húsz éve nyitotta meg először ezt az ügyet, még egykori belügyminiszterként.

Június 12-én, a böjti hónap vége előtt három nappal a CFCM ünnepélyes vacsorát (iftar) rendezett, melyre a belügyminiszter és a francia miniszterelnök is hivatalos volt (egy évvel korábban személyesen az államfő jelent meg az eseményen), a sajtóban lehetett olyan hangokat olvasni, hogy idén azért nem ment, mert nem volt mondanivalója (ami, mint látjuk, igaz is lehetett akár).

Ami a Macron által kezdeményezett reformot illeti, a muszlim ernyőszervezet egyébként maga is konzultációt szervezne a franciaországi muszlimok között, csakhogy ebben a szándékában konkurenciára lelt: egy Marwan Muhammad nevű muszlim aktivista május elején elindította a saját konzultációját, amely nem nyerte el a CFCM tetszését. Nem véletlenül: a kérdések a CFCM tevékenységét is érintik.

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

A szerző további írásai itt olvashatók