Újabb polémia Éric Zemmour körül

Amikor a korábban Marion Maréchal Le Pen néven ismert Marion Maréchal szeptember 28-ra jobboldali intellektuális találkozót szervezett, valószínűleg arra számított, hogy a franciákat az ő üzenete éri el: hogy a radikális jobboldal – szövetségben a mérsékelt jobbal – hatalomra kerülhet Franciaországban. Ehelyett – a Vichy-nosztalgikus, korábban a Pétain marsall zsidómentő érdemeiről is értekező – Éric Zemmour iszlamofóbnak tételezett beszédéről cikkezik a sajtó. És amiatt nyomoz a rendőrség. Mi történt? Miért fontos?

A Marion Maréchal által szervezett jobboldali konvenció célja az volt – az lett volna – hogy felerősítsen egy alapvető folyamatot, hogy tudniillik a jobboldaliak egy jelentős része a mérsékelt jobboldaliak között is nyitott lenne arra, hogy a radikális jobboldal és a mérsékelt jobboldal politikai szövetséget kössön egymással. (Marion Maréchal a 2017-es választás után „visszavonult” a politikától, politikai iskolát nyitott, s nem a pártpolitikai térben jeleníti meg a nagynénjénél, a Nemzeti Tömörülés elnökénél Marine Le Pennél konzervatívabb, így részben más választókat megszólítani képes nézeteit.)

Az összezsugorodó – 2019 májusában már csak 8,48%-ot szerző – republikánus mozgalom maradék szavazóinak többsége, 57%-a ma úgy véli, hogy szövetségre kellene lépni a Nemzeti Tömörüléssel. A Nemzeti Tömörülés szavazóinak 66%-a gondolja ugyanígy. A szóban forgó kutatásban a megkérdezettek 24%-a mondta egyébként jobboldalinak magát. Számukra Nicolas Sarkozy (76%), Marion Maréchal (59%), Marine Le Pen (56%), Xavier Bertrand (52%) jeleníti meg a legjobban a jobboldalt, a jobboldali értékeket, de felkerült a listára Édouard Philippe miniszterelnök (39%) és Emmanuel Macron (36%) köztársasági elnök is. Ezek a számok – és a józan ész is – azt mutatják, hogy Marion Maréchal továbbra is politikai szereplőnek számít, még ha most nincs is jelen közvetlenül a pártpolitikai térben. A mintában megnyilvánuló jobboldaliak számára – 58% mondta ezt – a bevándorlás a legsúlyosabb probléma, a második legsúlyosabb ügy pedig a vásárlóerő (utóbbi a teljes népesség körében az első helyen áll, míg a bevándorlás az ötödik).

A Marion Maréchal által szervezett rendezvényen rendezvényen beszéltek is a migráció és az integráció dolgáról, ami részben el is vitte a figyelmet az alapvető politikai üzenetről. Felszólalt ugyanis a Le Figaro munkatársa, a Magyarországon is ismert publicista, Éric Zemmour, aki korábban azzal vétette észre magát, hogy Vichy zsidómentő tevékenységéről értekezett, illetve tuladjonképpen védte Vichy tevékenységét ezen a téren, ami szembemegy a mai történettudományi és – Jacques Chirac híres „elismerő” beszéde óta – a politikai konszenzussal is (korábban volt, hogy Zemmour egy zsinagógában amellet érvelt, nem kis felhördülést keltve, hogy a háború előtti antiszemitizmusnak volt részbeni alapja).

Zemmour ezúttal többek között arról beszélt, hogy Franciaország bevándorlással nehezített problémáit súlyosbítja az iszlám. Gyarmatosító bevándorlókról értekezett, és a Franciaországban szélsőjobboldalinak számító „népességcsere”-tézist is megfogalmazta. Úgy vélekedett, hogy ki akarják írtani a katolikus, heteroszexuális fehér férfit. Zemmour később totalitárius vallásnak nevezte az iszlámot, miközben kitartott a polgárháborús harcokat vizionáló, etnikai és vallási törésvonalakat hangsúlyozó beszéde mellett (a rendezvény szervezői pedig a szólásszabadság jegyében mellette álltak ki, és hasonló érvekkel két republikánus pártelnök-jelölt is támogatásáról biztosította).

A beszédet élő egyenes adásban közvetítette az LCI tévécsatorna, így érhetett el sokakat. A közvetítés a sajtó munkatársai – így az LCI és a Figaro – kollégái számára etikai kérdéseket is felvetett, az eset után újságírói csoportok határolódtak el a szerkesztői döntéstől és a beszélőtől, a Le Monde pedig szerkesztőségi cikkben szólalt fel (egyébként nem először van Zemmour személye és a nézetei körül ilyen vita, de ez most más kérdés). Felmerült, hogy helyes-e, ha a média műsorokat ad Zemmournak. Az RTL rádió a napokban felmondta a vele való együttműködést, ezzel párhuzamosan pedig nyitott a kérdés, hogy a Cnews nevű csatorna adna-e neki napi egy órás műsoridőt: ez ellen például anti-rasszista petíció is indult, hiszen a polémia után az anti-rasszista szervezetek természetesen akcióba léptek.

A közvetített beszéd után a CSA (a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság francia megfelelője) mintegy 400 panaszt kapott. A párizsi ügyészség gyűlöletre uszítás gyanújával nyomozást indított. Zemmourt egyébként jogerősen szeptemberben ítélte el a bíróság rasszista gyűlöletre uszítás címén, a publicista 3000 eurós bírságot kapott (azért ítélték el, mert egy műsorban arról beszélt, hogy Franciaország 30 éve egy invázió áldozata, s számos külvárosban dzsihád és iszlamizáció zajlik).

A vitatott Zemmour-beszéd – és Zemmour nézetei általában – abból a szempontból közvetlenül érdekesek a francia zsidóság számára is, hogy egyesek a harmincas évek antiszemita retorikájához és ideológusaihoz mérik és hasonlítják (mások ezt pedig természetesen vitatják). Másodsorban azt sem lehet tudni, hogy a mindez milyen hatással lesz a szélesebb közvéleményre, például mennyire legitimizálja a közéletben, pontosabban egyesek fejében a más csoportokat érintő hasonló logikájú retorikát. A vita zajlik, érdemes figyelni rá.

Soós Eszter Petronella