Új szakaszba lépett a szeparatizmus elleni csomag tárgyalása
Ahogy arról az MTI nyomán a magyar sajtó is beszámolt, francia keresztény egyházak tiltakoznak az iszlamizmussal, az iszlamista szepratizmussal szemben fellépő, hivatalos nevén a „köztársaság elveinek megerősítését” célzó törvényjavaslat jelenlegi formája ellen. Érdekesség, hogy a zsidó közösségek ezúttal sem állnak ott a tiltakozók között, pedig a törvényjavaslat adminisztratív szigorításai minden egyházra vonatkoznak majd.
A köztársaság elveinek megerősítését célzó javaslat jelentős mértékben írja át az 1905-ös, állam és egyház szétválasztásáról szóló törvényt. Ahogy arról korábban a TEV oldalain is beszámoltunk:
„A hivatalosan a köztársaság értékek megerősítéséről címet viselő törvénycsomagnak az 1905-ös keretre vonatkozó módosítása tervei (II. cím, a 26-45. cikkek) bejelentési kötelezettségeket, megnövekedett állami felügyeletet írnak elő az egyházak (pontosabban a vallási egyesületek) esetében. A javaslatcsomag megnövekedett pénzügyi kötelezettségeket és beszámolási feladatokat is tartalmaz. Ide tartozik a legalább 10 000 eurós értékű külföldi adományok jelentési kötelezettsége, s ezzel kapcsolatban az állami blokkolás lehetősége, illetve az új kötelezettségek teljesítésének az elmulasztásáért büntetett személyek eltiltása vallási közösség vezetésétől. De kiegészíti a csomag az imahelyek hatósági bezárására vonatkozó szabályokat is.”
Ez azt jelenti, hogy megmarad ugyan az állam és az egyház szétválasztása, de az állam jelentősebb mértékben kívánja ellenőrizni az egyházak tevékenységét, oly módon, hogy a finanszírozási tilalom a másik oldalon viszont nem változik, leszámítva az adókedvezményt, amely az épülethasznosításhoz kötődik. Abban tehát igaza van az egyházaknak, hogy az 1905-ös szabályozás egyensúlya átalakul, növekszik az állami kontroll és felügyelet. E körben a prefektusok megnövekedett ellenőrzési jogától kezdve a könyvelési-számviteli szigorításokon át az egyes adományok jelentési kötelezettségéig bezárólag számos olyan pontra lehet gondolni, amelyek plusz jogokat adnak az államnak, illetve plusz feladatokat az egyházaknak.
Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez az erősebb kontroll alapvetően a muszlim egyesületeknek szól, amelyeknek jelentős része inkább az 1901-es, általános egyesületi rezsim alatt jelenti be magát, nem pedig az 1905-ös egyházszabályozás keretei között (vonzó, hívógató adókedvezménynek szánják az épülethasznosításhoz kötődő kedvezmény-szabályokat, amelyektől azt remélik, hogy az 1905-ös rezsim felé tereli a vallási egyesületeket, amelyeket egyébként a prefektus is kötelezhet az 1905-ös szabályok alkalmazására).
Alkotmányos okai vannak, lehetnek annak, hogy mindenkire vonatkoztatják a változtatásokat, hiszen ha egyes típusokra, vallásokra vonatkoztanák csak, akkor az egyértelműen diszkriminatív és alkotmányellenes lenne. Így is van arra esély, hogy a szöveg az alkotmánybíróság szerepét betöltő Alkotmánytanácsnál köt ki, hiszen akkora jelentőségű, olyan alapvető szabályokat módosít. (Az 1905-ös törvény ugyan sima, feles törvény, de abban senki nem kételkedik, hogy a francia köztársasági identitás alapját képezi.)
Haïm Korsia főrabbi már az első körben is megértőbb volt a tervezett új előírásokkal, mint a keresztény egyházak képviselői, vélhetően a zsidó közösség erősebb iszlamizmusnak való kitettsége miatt. A keresztény vallási vezetők mostani tiltakozása pedig minden bizonnyal a jobboldali többségű Szenátusnak, a parlament felsőházának is szól, amely március végétől tárgyalja a javaslatot (a Nemzetgyűlés nagy többséggel még februárban elfogadta). Vagyis ez a megfelelő pillanat a lobbizásra. A Szenátus hagyományosan érzékenyebb a vidéki és vallásos lobbiérdekekre. Márpedig nemcsak az egyházak, hanem egyes helyi önkormányzatok is panaszkodnak a prefektus megnövekedett ellenőrző szerepére. A vallási vezetők üzenete mindenesetre az, hogy „módosítsátok a szöveget”!
Ha a két ház eltérő formában fogadja el a törvényjavaslatot, akkor egyébként a két ház közötti egyeztetőbizottságnak kellene egy kompromisszumos szöveggel előlépnie. Ha pedig nem sikerül, akkor a parlamenti szabályok szerint a Szenátus a legvégén teljesen kikapcsolható a folyamatból. Vagyis akkor a szigorúbb és macronista többségű Nemzetgyűlés verziójának elfogadására kerülhet sor.
Soós Eszter Petronella
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
