Svédország – zavarbaejtő helyszínválasztás egy antiszemitizmus elleni konferenciára
Stefan Löften, Svédország miniszterelnöke egyben a Svéd Szociáldemokrata Párt elnöke a minap bejelentette, hogy országa antiszemitizmus elleni konferenciát készül szervezni 2020-ban. Zsidó szervezetek aggódnak, hogy a konferencia egyszerű PR fogássá alacsonyodik.
A Löften miniszterelnök 2020. október 27-28-ra időzíti a konferenciát Svédország harmadik legnagyobb városába, Malmö-be, amire az európai államok vezetőit várják majd.
A bejelentés igen furcsa, főként mert olyan országtól számítana az ember hasonlóra, amelyik komolyan veszi az antiszemitizmus elleni küzdelmet. Svédország nem ilyen. Az IHRA (Nemzetközi Holokauszt Emlékezi Szövetség) 2016-ban előterjesztett és számos ország, többek közt Magyarország, Izrael, Anglia, Németország, Ausztria által elfogadott antiszemitizmus definícióját Svédország mind a mai napig nem fogadta el. Ezen kívül Svédországban, a zsidó közösség nem túl nagy mérete ellenére, az elmúlt időszakban többször fordultak elő antiszemita incidensek részben a jelentős muszlim, részben szélsőjobboldallal szimpatizálók irányából. Umea városának kicsiny zsidó közössége például kénytelen volt fogni a sátorfáját és már városba áttelepedni a folyamatos neonáci fenyegetések miatt.
Az idén májusban, a Svéd Nemzeti Bűnüldözési Hatóság (BRA) által kiadott antiszemita támadásokat összefoglaló jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy Svédországban az antiszemita támadások egyaránt érkeznek a bal és a jobb oldalról, illetve a muszlim lakosság köreiből – az antiszemitizmus Svédország társadalmi szövetének minden részét megfertőzi.
Löften helyszín választása Malmö tekintetében is igencsak ellentmondásos, hiszen ezt a várost évekig az európai antiszemitizmus központjának nevezték. Bár a helyzet Malmöben aligha javult, mostanság a megszaporodott támadások miatt Berlin birtokolja ezt az aligha megtisztelő címet.
Miután Malmö zsidó közösségének vezetője nemrég kijelentette, hogy a város zsidó lakossága szinte teljes mértékben el fogja hagyni lakhelyét, megelégelve a sorozatos támadásokat, illetve azt a tényt, hogy a zsidó közösség biztonsági szükségleteire hiányzó közel 4 millió dollárt a város nem hajlandó finanszírozni. Miután, meglepő módon sem a szociál-demokraták sem a liberálisok nem szavazták meg a finanszírozásról szóló tervezetet, azt magánadományokból teremtették elő.
Löfven pártjában nem újkeletű az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség. A párt talán leghíresebb háború utáni vezetője, Olof Palme elsőként hasonlította Izraelt a nácikhoz. Később 1984-ben az akkori külügyminiszter-helyettes, Pierre Schori ugyan ellátogatott Izraelbe, de látogatása utáni nyilatkozataiban Arafatot dicsérte rugalmas hozzáállása miatt, a PFSz terrorcselekményeit feleslegesnek nevezte (és nem ítélte el), miközben Izrael válaszlépéseit terrorcselekménynek minősítette.
Izrael stokholmi nagykövete, Zvi Mazel szerint, az 1998 és 2003 között szolgált külügyminiszter, Anna Lindh Izrael egyik legnagyobb ellensége volt, míg Svédország minden egyes alkalommal megszavazta az Izraelt elítélő ENSZ határozatokat.
Lindh utódja, Laila Freivalds, izraeli útja alkalmával ellátogatott a Jád Vásembe és fejet hajtott az áldozatok előtt, azonban Izrael politikáját határozottan elítélte és sose emelt hangot az országában dúló antiszemita cselekmények miatt.
A jelenlegi külügyminiszter, Margot Wallström – szintén szociál-demokrata – vizsgálat elrendelését sürgette több olyan esetben, amikor az izraeli védelmi erők terroristákat tettek el láb alól, ugyanakkor soha semmi hasonlót nem követelt más országtól amikor azok megvédték magukat a terrorizmustól. Az Izraellel szembeni ilyen jellegű különbségtétel amúgy kimeríti az IHRA által megfogalmazott antiszemitizmus meghatározását, nem csoda, hogy azt Svédország nem fogadta el.
A 2019. januárjában az Európai Bizottság által készített antiszemitizmus jelentésben a 28 tagállamból Svédországban ítélték meg leginkább problémaként az antiszemitizmust (80%).
Löfven többször is szeretett volna találkozni Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, 2016-ban és 2017-ben is, azonban a zsidó állam vezetője ezt mindkét alkalommal visszautasította, emlékeztetve a svéd vezetőt, hogy országa 2014-ben elsők közt szavazta meg az EU-ban a palesztin állam elismerését.
Csak remélhetjük, hogy a 2020-as konferencia résztvevőit jó előre tájékoztatják a vendéglátó ország Izraellel, illetve az antiszemitizmussal kapcsolatos ténykedéséről és ennek megfelelően fogják a svédek szándékait megítélni.
Dr. Manfred Gerstenfeld, az Algemeiner 2019. június 4-i számában megjelent írásának alapján
