Radikalizáció: keveseket érint, de táptalaj van
A sokadik olyan elemzés jelent meg, melyből az derül ki, hogy a fiatal muszlimok egy része – ebben a felmérésben 10-ből mintegy 6 fő – a Köztársaság törvényei elé helyezné a vallási törvényt. Ezúttal az IFOP közvélemény-kutató adatai mutatják azt, hogy elvi táptalaja bőven lehet az ideológiai térítésnek. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a szigorúan vett vallási radikalizmus és a terrorista radikalizáció (egyelőre?) keveseket érint.
A leginkább figyelemre méltó, a sajtóban is gyakran idézett szám, hogy a megkérdezett 15-24 éves muszlim fiatalok 57%-a szerint a vallási törvény, a saría fontosabb, mint a (francia) Köztársaság törvényei. Ez a kutatási jelentés szerint mintegy 10 pontos emelkedés 2016 óta. Mindeközben az összes megkérdezett muszlim 38%-a is többé-kevésbé egyetért a fentiekkel, ebben nyilván a fiatalok is benne vannak, ami mutatja a generációs törés mélységét (a 35 évesnél idősebbeknél 30% azoknak az aránya, akik a sariát helyezik előbbre). A katolikusoknál csak 15% ugyanez a tulajdonképpen vallási fundamentalizmusra utaló arány.
Torzíthatja az adatokat és az összehasonlítást az, hogy a külön muszlim mintát augusztus közepén kérdezték végig, a teljes népességre vonatkozó reprezentatív mintát viszont október 20-22. között. Ez azt jelenti, hogy a külön kérdezett muszlim mintában még nem látszik a Mohamed-karikatúrák újrapublikálásának és a Samuel Paty-gyilkosságnak a hatása, a teljes népességre vonatkozó mintában viszont potenciálisan igen (hiszen a merénylet október 16-án történt, vagyis az adatfelvételre a legnagyobb sokk idején került sor). Persze megjegyzendő, hogy a teljes népesség körében szintén megjelennek muszlimok is, hiszen a reprezentativitás vallási szempontból is megvalósult a módszertani beszámoló szerint.
Így például tudjuk a felmérésből, hogy a muszlimok szisztematikusan kisebb mértékben értenek egyet a Paty-merénylet után bejelentett vagy tervezett intézkedésekkel (egyes szervezetek feloszlatása, illegálisan az országban tartózkodó radikálisok kiutasítása), mint a teljes népesség. Érdekesség, hogy miközben a megkérdezettek 75%-a, ezen belül a vallástalanok és a katolikusok 80%-a ért azzal egyet, hogy a tanárok karikatúrák megmutatásával is illusztrálhassák a szólásszabadságról szóló óráikat, a megkérdezett muszlimok mindössze 36%-a gondolta így.
Az IFOP számára a megrendelést leadó Comité Laïcité République értelmezése szerint a kutatás eredményei azt mutatják, hogy a muszlimok között jelen van a speciális státusz és jogok iránti igény, s hozzáteszik, hogy különösen igaz ez a közösségelvű politikában gondolkodó fiatalokra (érdekesek például a burkini viseléséről vagy a külön női uszodai idősávok létrehozásáról szóló adatok: míg a teljes népesség 24-23%-ban helyesli ezeket, a muszlimoknál 81%-ra lő ki az arány).
A közösségelvűségre vonatkozó mondat fontos megállapítás: a közösségelvű (kommunotarista) gondolkodás eddig a francia köztársasági gondolkodásban nem volt elfogadott, hiszen a külön státuszok, jogok kérdése a köztársasági egyenlőség megbomlását jelenti, s a többség, illetve a hagyományos republikánus elit nem is mutatkozik nyitottnak arra, hogy ezen változtasson. A nyilatkozatokból az derül ki, hogy alapvetően ragaszkodnak az 1905-ös keretekhez, valamint a köztárasági egyenlőség eszméjéhez (tágabban: az elmúlt másfél-két évszázadban kirajzolódott nemzeti értékekhez). Ez pedig potenciálisan ahhoz vezethet, hogy a Köztársaságtól való radikális elkülönülés (a híres-neves szeparatizmus), és a vallási-politikai radikalizmus további híveket is toborozhat magának, ha ezt az egyre látványosabb identitás-feszültséget valamilyen módon nem sikerül feloldani. Ez a francia politika számára kiemelt kihívás a következő évekre nézve.
Soós Eszter Petronella írása
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
