Nyilas emlékhellyé alakították Szálasi Ferenc özvegyének sírját a Farkasréti temetőben
„A pap röviden beszélt, szót sem ejtve a volt férjéről, életútról, múltról. Mindössze húszan lehettek a szertartáson, főként családtagok, ismerősök. Nem jöttek el bajtársak, rabtársak […]. A sírhantnál, ahová az urnát helyezték, utólag hozták a fejfát: özv. Szálasi Ferencné, Lutz Gizella, élt: 86 évet.”
Így temették el a második világháború után emberiesség elleni és háborús bűntettekért kivégzett nyilasvezér özvegyét 1992. október 13-án a Magyar Hírlap korabeli tudósítása szerint. Most, több mint harminc évvel a temetés után Szálasiné sírját a Farkasréti temetőben nyilas emlékhellyé alakították. A Mércében megjelent cikk és fotók szerint a félreeső sírra a következő dolgok kerültek ki az 1992-es temetés óta:
- Egy márvány obeliszk, aminek a tetejére egy nyilaskeresztre hajazó szimbólumot tettek.
- A sírkövön van egy fotó, amin Lutz Gizella mellett maga Szálasi Ferenc látható civilben.
- A fotó mellé egy mondat is felkerült: Szálasi Ferenc emlékére.
A lap szerint a sírt egy újfasiszta aktivista váltotta meg, és ő intézhette az átalakításokat is. A szerző megtalálta azt a cikket, ahol a sír megváltója azzal büszkélkedett, hogy a Facebookon két hónap alatt összegyűjtötte a szükséges pénzt. 2021-ben előbb a sírt hozták helyre, majd jött a már említett átalakítás.
A Mérce által megkérdezett jogász, a TASZ-os Pásztor Erzsébet szerint büntetőjogi szempontból több törvényszegés is felmerül. Az egyik a kegyeletsértés, a másik az önkényuralmi jelkép használata.
Szálasi Ferencet ismeretlen helyen temették el, a rendszerváltás után több helyszínen is voltak róla illegális megemlékezések, ilyen helyszín volt a XII. kerületi turul szobor, amiről a 444 készített dokumentumfilmet a Gyilkosok emlékműve címen.
„Pechje van, mint Lutz Gizinek” – tartotta a népi mondás a második világháború utáni évtizedekben. A mondásban szereplő Lutz Gizi maga Lutz Gizella, Szálasi özvegye, mivel 1927-ben már menyasszonya lett, de csak a második világháború utolsó napjaiban az ausztriai Mattsee-ben házasodtak össze, és közös életük férj és feleségként alig pár napig tartott. Szálasit Ausztriában, Lutzot Sopronban fogták el, internálták, majd 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélték, végül 1956-ban szabadult, takarítónőként dolgozott.
A kistarcsai internálás éveiről szól Almási Tamás 1991-es dokumentumfilmje, az Ítéletlenül, amiben Szálasi Ferenc felesége is szerepel, a filmben 9:41-nél beszél a történetéről.
