„Nem látjuk Soros kritikájában az antiszemita motivációt”

Szalai Kálmán, titkár
TEV
(Fotó: Ficsor Márton)

– A Tett és Védelem Alapítvány legutóbbi elemzésében az úgynevezett progresszív hazai sajtó, például a Mérce és a 444 cikkei-nek Izrael-ellenes sztereotípiáit vizsgálta. Mire jutottak?

– Ez a három, önmagát progresszívnek definiáló portál azért keltette fel érdeklődésünket, mert a gázai események kapcsán rendkívül egyoldalúan Izraelt mint agresszort és elnyomó országot mutatták be. Nem tértek ki arra, hogy valójában egy ország határait támadták meg fegyverrel, Izrael pedig védekezik. Általános jelenség ez egyébként Nyugat-Európában is. Sajnos egyre inkább a baloldali narratíva része.

– Vagyis ma már nem a jobb-, hanem a baloldal kritizálja inkább Izrael politikáját?

– Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy itt nem kritikáról van szó. A kritika természetes és építő. Arról beszélünk, amikor egy egész propagandanarratíva középpontjába Izrael és ezen keresztül a zsidóság van állítva. Ez a propaganda – az értéksemlegesség jegyében – kétségbe vonja a nemzetállami struktúra létjogosultságát, és így például az önvédelemhez való jogát. Ehhez a narratívához pedig cinikus módon Izrael a legjobb szimbólum, hiszen ez által az „antiszemitizmus igénye” látens módon kielégíthető, persze a politikai korrektség keretei közt, illetve a mögé bújva. Sajnos ez a folyamat régen elkezdődött, elég csak a brit Munkáspártra vagy a spanyol Podemosra gondolni. A magyar médiapiacon azonban ez a tónus újdonság.

– Az európai baloldal lényegében a részben muszlim migránsok szavazataiért indult el korábban ebbe az irányba?

– Lehet, hogy részben erről van szó. Mindenesetre kijelenthetjük: a társadalmi integráció kudarcot vallott ezekben az országokban. Az eredménytelenség következményét láthatjuk a nyugati nagyvárosokban, szélsőséges esetben terrormerényletek formájában. Az európai döntéshozók mégis ezt az utat folytatnák.

– Hogyan érinti mindez a zsidó közösségeket?

– Mondhatjuk, hiszen tőlük tudjuk: rendkívül rosszul. Elsősorban Franciaországot említeném, ahol 2015-ben tízes nagyságrendű áldozatai voltak a szélsőséges, muszlim gyökerű terrorcselekményeknek. De nem csupán a kifejezetten erőszakos, emberéletet követelő esetekről van szó, a fizikai védelem, a biztonság a mindennapok kihívása, akárcsak Hollandiában vagy Belgiumban. A nyugati zsidó közösségek az EBESZ-nél, az Európai Uniónál és más fórumokon is folyamatos vészjelzéseket adnak arról, hogy nem tudnak biztonságban élni. Az elmúlt években Franciaországban csaknem százmillió eurót kellett költeni a zsidóság biztonságára, az infrastruktúra megerősítésére, konkrétan golyóálló üvegek beszerzésére az intézmények ablakára, betontömbökre a zsinagógák védelmére, és egyéb intézkedésekre. Berlintől Párizsig, Amszterdamtól egészen Londonig kipában sétálni az utcán fényes nappal rendkívül kockázatos. Erre már a vallási közösségek vezetői is kénytelenek figyelmeztetni a híveiket. Közép-Európában hála istennek egyelőre nincs ilyesmiről szó. Én például vallásomat megélő zsidóként mindenütt kipában járok, és még soha nem ért fizikai, de még verbális inzultus sem. Nálunk az antiszemitizmus problematikája főleg a politikai antiszemitizmus közbeszédben és fejekben megjelenő formájában van jelen. Ez is nagy probléma, de legalább olyan kihívás, ami ellen úgy lehet fellépni, hogy közben nincs a fizikai biztonságunk veszélyben.

– Nálunk mit mutatnak az adatok?

– Komplex kérdés ez. Az egyik oldalról az elmúlt évek felmérései azt mutatják, hogy az előítéletesség vizsgálatakor a lakosság egyharmada tekinthető antiszemitának, ezen belül pedig a mérsékelten antiszemiták aránya az elmúlt két évben csökkent az erősen antiszemiták növekedése miatt. A másik oldalról viszont az atrocitások száma lett kevesebb az elmúlt években, 2016-ban negyvennyolc, tavaly pedig harminchét esetet regisztráltunk. Sajnos Nyugaton fordított a tendencia. Az Egyesült Államokban például kifejezetten nagy kiugrást mutat a statisztika. Míg nálunk tavaly harminchét incidenst jeleztek, a tengerentúlon ez a szám ezres nagyságrendű, de Európa nyugati felén is jóval nagyobb.

– Pedig az Európai Parlament szakbizottságában készülő úgynevezett LIBE-jelentés is kitér arra, hogy nőtt nálunk az antiszemitizmus. Emiatt a dokumentum alkotói aggodalmukat fejezték ki, akárcsak az Angela Merkelnek a minap nyílt levelet küldő értelmiségiek. Tévednek?

– Mi professzionális oldalról, nemzetközi szakmai trendekhez és módszertanokhoz igazodva közelítjük meg ezt a kérdést, nem pedig politikai céloknak és politikai narratíváknak alárendelve. A LIBE jelentéséről ez talán kevésbé mondható el. Még utalás sincs arra, mire hivatkozva állítják, hogy nő hazánkban az antiszemitizmus. A Mediánnal közösen, nemzetközi sztenderd nyomán végzett mérésünk ennél komplexebb képet mutat, semmikép sem ezt a leegyszerűsített narratívát.

– Amikor hazánkban járt Benjamin Netanjahu, akkor is téma volt, hogy a kormány antiszemita húrokat penget, ráadásul éppen a zsidó közösség részéről.

– Történelmi látogatás volt az esemény, harminc év után először járt izraeli kormányfő Magyarországon, az együttműködés pedig továbbra is a kölcsönös értékeken és célokon alapul. Ezen közös értékek és célok felelős megjelenítésére, valamint erősítésére érdemes kihasználni egy ilyen kiemelkedő alkalmat, és biztos, hogy nem a zsidó közösség egyes tagjai sértődöttségének protestálására.

– Továbbra is téma Soros György a magyar közéletben, sőt. Jogos a kritika, hogy ez antiszemita narratíva lenne?

– Soros önmaga definiálta magát közéleti-politikai szereplőként, fogalmazott meg véleményt a migrációval kapcsolatban. Teljesen legitim támadni a szereplését. A Soros-ellenes kampány során voltak olyan momentumok, amelyek túllépték a legitim kritika határát. Ilyen volt, amikor az iráni elnök cionista világállamról szóló nyilatkozatát egy Sorossal kapcsolatos hír kapcsán – kommentár nélkül – bevágták a televíziós összeállításba. Összességében azonban lehet jogos Soros víziójának kritikája a közbeszédben. Nem látjuk ebben az antiszemita motivációt. A már említett felmérésben amúgy rákérdeztünk erre a témára is. Felmérésünkből kiderült, a válaszadók csupán két százalékának jutott eszébe a zsidó szóról Soros, illetve Sorosról a „zsidó”. Ez azt a nézetet látszik alátámasztani, hogy Soros a köztudatban nem a „zsidót”, hanem az „erkölcstelen kapitalistát” szimbolizálja. Így a vele való vita sem antiszemita attitűdökre játszik rá vagy erősíti fel.