Nem kapkodták el – megnyílt az első holokauszt múzeum Hollandiában

A múzeumot Amszterdamban nyitották meg, az egykori tanárképző intézet épületében, mely a német megszállás alatt 500 zsidó gyermeknek nyújtott menedéket.

Az egykori zsidó negyedben álló múzeumnak egyelőre csupán az első szintje várja a látogatókat, a további két emeletet a tervek szerint 2020-ig fejezik be, 24 millió dolláros költséggel.

Az épület bejáratánál a következő felirat fogadja az érkezőket: “Célunk, hogy kapcsolatot teremtsünk a különböző hátterű emberek között. Közös történelmünk bemutatása demokratikus társadalmunk és igazságérzetünk alappillére.”

A soá alatt 102 000 hollandiai zsidót pusztítottak el. A zsidók gettósítása és deportálása rendkívül gyorsan és olajozottan zajlott le. Lengyelország után arányaiban Hollandia vesztette el zsidó lakosságának legnagyobb részét. Napjainkban 30 000 zsidó él az országban. A muszlim radikálisok fenyegetése miatt a közösség intézményei erős védelem alatt állnak, a vallásos zsidók jelentős része már kivándorolt az országból a támadások miatt.

“Az elkövetkező években egy állandó kiállítást hozunk létre, mely a zsidók üldözésének és elpusztításának történetét beszéli el, kezdve a náci megszállásáig vezető úttól a tragédia utóhatásaiig” – áll a múzeum közleményében.

A “tragédia utóhatásai” témakör egy kevésbé ismert fejezetét dolgozza fel a történelemnek. Gyakran előfordult, hogy a háború alatt zsidókat bújtató állami és egyházi szervezetek vonakodtak visszaadni a zsidó gyermekeket a haláltáborokból visszatért szüleiknek. A soát követő első időben maga az emlékezés sem az áldozatokra koncentrált, hanem a holland embermentő akciók hőseire.

A jelenleg látogatható kiállítás az emberi sorsokra koncentrál. Gyermekek fotóit és használati tárgyaikat, játékaikat mutatják be. A termek padlója gyalulatlan fából készült, utalva a befejezetlen életekre. A legnagyobb jelentőséggel maga az épület bír, ahol a megszállók orra előtt folyt az életmentés.

Az egykori tanárképző éppen a jiddis színházzal, a Hollandsche Schouwburggal szemben állt, amit a németek internálótáborrá alakítottak át. A deportálásra váró zsidókat őrizték itt a szerelvények indulásáig. 1942 júliusától zsidók ezreit zsúfolták össze a színház épületében, mielőtt a westerborki táborba hurcolták volna őket. A németeket zavarta a gyerekek folyamatos sírása, ezért úgy rendelkeztek, hogy vigyék át őket a szemben lévő bölcsödébe, melynek közös udvara volt a tanárképzővel.

A parancs lehetőséget biztosított azon mentőakció kivitelezésére, melynek irányításával a Zsidó Tanács egy német zsidót, Walter Süsskindet bízta meg. Süsskind precízen feljegyezte a színházba zártak, és az onnan átvitt gyermekek nevét is. Azon gyermekek neveit, akiknek a szülei úgy döntöttek, hogy megkockáztatják gyermekük elbújtatását, Süsskind törölte a listáról. Ezután az “eltűnt” gyermekeket átcsempészte a tanárképző épületébe, ahonnan az intézmény bátor igazgatója, Johan van Hulst és a hallgatók eljuttatták őket befogadó holland családokhoz. Az akció zökkenőmentes lebonyolítása érdekében Süsskind összebarátkozott a deportálásokat irányító német tiszttel és folyamatosan szivarral és italokkal látta el. Ő maga végül nem kerülhette el a deportálást, és végül egy lengyelországi halálmenetben vesztette életét. Az által megmentett gyermekek és további ötszáz felnőtt azonban túlélte a háborút.

A színházból átszökött embereket az utcában közlekedő villamosjárat is segítette. Amíg a szerelvény a két épület közötti megállóban várakozott, a tanárképzőből feltűnés nélkül ki lehetett lépni, és a villamos takarásában elhagyni a környéket.

A régi zsidónegyed a múzeum mellett egy emlékművel is gazdagodik. A Daniel Liebeskind által tervezett alkotáson feltüntetik a soá 102 000 hollandiai zsidó és 220 cigány áldozatának nevét. A neveket lézerrel gravírozzák a téglákba, a születési és halálozási dátumokkal együtt. Az emlékmű felülnézetből a “lizkor”, azaz emlékezni héber szót formázza majd.

A múzeum és az emlékmű is a 2013-ban alapított Zsidó Kulturális Negyed része, ahol megtekinthető a portugál zsinagóga, a Zsidó Történeti Múzeum és az egykori jiddis színház is.

“A Hollandsche Schouwburg és az új holokauszt múzeumnak otthont adó egykori tanárképző együtt jelképezi a holland zsidók sorsát. Az előbbi a deportálások, a kollaboráció és a halál szimbóluma, az utóbbi az önzetlen humanizmus és az embermentés megtestesítője.” – írja a múzeum ismertetője.

Forrás: ToI

zsido.com