Mihez kezd az amerikai antiszemitizmussal Izrael új kormánya?
Caroline B. Glick szerint két tényező is megakadályozza a Lapid-Bennett kormányt abban, hogy érdemben foglalkozzanak az USA-ban jelentkező gondokkal.
Úgy tűnik, egyetlen nap sem telik el anélkül, hogy valami botrányos támadás ne érné a zsidóságot az amerikai baloldal részéről – véli az Israel Hayom szerzője, aki több esetet is felidéz a közelmúltból. Múlt héten Philadelphiában egy utcai ételfesztiválról tiltottak ki egy zsidó árust, mert az izraeli ételeket kínált volna. Nemrég pedig egy leszbikus parádé tett közzé Chicagóban olyan hirdetést, amin egy nő égetett amerikai és izraeli zászlókat.
A Hamász rakétatámadásait követő izraeli összetűzések idején, májusban 193 alkalommal érte támadás az amerikai zsidóság tagjait, és 17 ezer online zaklatást jelentettek a Rágalmazásellenes Liga (ADL) számára.
Caroline B. Glick szerint normális esetben az izraeli kormánynak lenne mondanivalója ezeket a negatív folyamatokat látva, „de tragikus módon minden jel arra utal, hogy az új Lapid-Bennett kormány természeténél fogva képtelen arra, hogy küzdjön a zsidógyűlölet ellen Amerikában”.
A szerző szerint Jair Lapid jelenlegi külügyminiszter, Izrael soron következő miniszterelnöke jól ismeri a baloldali értékeket, ami miatt érthető, hogy elsődleges céljai között említette a kapcsolatok megújítását az amerikai Demokrata Párttal és az amerikai zsidósággal.
„Ilyen prioritások mellett állítólagosan Lapidnak épp hogy jó pozíciója lenne a harchoz. De két mozdíthatatlan akadály miatt semmi hasznosat nem fog tudni elérni. Az első akadály a Demokrata Párt, a másik pedig pont Lapid koalíciója” – állítja Glick.
A Demokrata Párton belül jelentkező problémákat már a szervezet tagjai közül is többen felismerték, és két évvel ezelőtt megalakították a Demokrata Többség Izraelért (DMFI) nevű csoport, aminek vezetőjével, Mark Melmannal köztudottan baráti kapcsolatban áll Lapid. Ennek fényében nem meglepő, hogy az izraeli vezető a szervezet videókonferenciájához csatlakozott, amikor az amerikai zsidóságot próbálta megszólítani.
Glick szerint ugyan Melman csapata helyesen teszi, hogy igyekszik megállítani a „vörös-zöld progresszívek” nyomulását pártján belül, de nincs meg a kellő ereje hozzá. Az Izrael-ellenes demokraták ugyan kisebbségben vannak a párton belül, a csendes többség nem tudja kordában tartani az agresszív politikusokat.
„Lapid helyesen gondolja úgy, hogy Izraelnek fontos jó kapcsolatokat ápolnia a demokratákkal és az amerikai zsidósággal, de Izrael nem tudja megváltoztatni a politikai realitást” – fogalmaz Glick, aki szerint Lapid kiindulópontja is helytelen. Ugyanis az a feltételezése, hogy a demokratákkal kialakult problémákért elsősorban Benjamin Netanjahu felelős, aki a Republikánus Párttal állt szorosabb kapcsolatban.
A szerző szerint most jól látszik, hogy a demokraták akkor sem képesek kordában tartani az Ilhan Omar és Alexandra Ocasio Cortez által képviselt vonalat, amikor Netanjahu már nincs a pályán.
Ráadásul Lapidnak egy másik lehetetlen akadállyal is meg kellene küzdenie ahhoz, hogy sikeresen fellépjen az antiszemita hangokkal szemben – ez pedig a saját koalíciós helyzete. A Lapid-Bennett kormány 61 székkel szerzett többséget a Kneszetben, de ha bármelyik tagja leugrik a hajóról, akkor szinte azonnal összeomlik a kormányerő. Márpedig az anticionista, iszlamista Ráám Párt vagy a zsidó identitásra épülő Izrael képét elvető Meretz Párt könnyen megállíthatja Lapid törekvéseit a baloldali zsidósághoz kapcsolódóan.
Kedden épp a Meretz és az Arab Pártok Közös Listájának képviselői járultak hozzá egy konferencia megszervezéséhez, aminek a „Megszállás és Apertheid között” címet adták. Kritikusok szerint az ehhez hasonló rendezvények éppenséggel az antiszemita BDS mozgalmat erősítik, ami az Egyesült Államokban gőzerővel igyekszik elnémítani Izrael támogatóit az amerikai egyetemi kampuszokon vagy a közélet más szféráiban.
Májusban demokrata képviselők egy csoportja egyesével állt pódiumra, hogy Izraelt apartheidnek kiáltsa ki, és egyetlen zsidó törvényhozó sem ítélte el az így cselekvőket. „Az az állítás, miszerint Izrael egy apartheid állam, szándékos antiszemita vérvád” – írja Glick, aki szerint a cionizmus és rasszizmus összemosása egyre gyakoribb jelenség napjainkban
A szerző szerint tovább ront a helyzeten, hogy számos amerikai zsidót megtévesztettek Donald Trump elnöksége alatt.
