Kamuprofilokkal a neonácik világában

Kinek lenne kedve egy éven át olyan csoportokban, fórumokon tölteni az idejét, ahol a felhasználók nyilvánvalóan kamu történelmi „tényekről”, a fehér kereszténység felsőbbrendűségéről vagy a zsidók, feketék megerőszakolásáról vagy lemészárlásáról beszélgetnek? Sőt, ahol minderről viccesnek szánt mémeket osztanak meg?

 

Valószínűleg Talia Lavinnek, a Culture Warlords című könyv szerzőjének se volt, viszont szerette volna jobban megérteni ezeket az embereket, ezért különböző kamuprofilokkal az internet legrettenetesebb találkozóhelyein figyelte meg őket. A tapasztalataiból azt a következtetést vonta le, hogy azok, akik itt diskurálgatnak egymással, nem szörnyetegek, nem inhumánus lények, hanem nagyon is emberek. Gazdagok, szegények, vidékiek, nagyvárosiak, de emberek. És a legjobban épp ez bosszantotta fel.

A New Yorker korábbi szerzője és fact checkere erősen fixálódva van a szélsőjobbra, nyilván nem véletlenül. Lavin brooklyni zsidó, biszexuális, és szereti Twitteren osztani az észt. Kicsit túlsúlyos is, és saját bevallása szerint is alkalmas a külseje arra, hogy tökéletes célpontja legyen a legprimitívebb antiszemita megnyilvánulásoknak. Csupán néhány héttel azután, hogy csatlakozott Telegramon egy szélsőjobboldali csoporthoz, azt látta, hogy a tagok róla csevegnek, pontosabban arról, hogy „túl ronda ahhoz, hogy megerőszakolják”. Lavin könyvében nem csupán a tapasztalatait írja meg, hanem kontextusba helyezi mindazt, ami történik mostanában nemcsak ezeken a fórumokon, hanem az egész világon.

Az, hogy az internet remek keltetője lett a gyűlöletcsoportoknak, nem újdonság. Lavin azonban emlékeztet rá, hogy a szélsőjobboldaliak igazi early adopterek: a texasi Ku Klux Klannak például már 1984-ben volt egy kezdetleges weboldala, az Aryan Nations pedig már 1985-ben közzétette zsidó ellenségei nevét és címét az interneten. A közösségi oldalak csak ráerősítettek erre, és bár a Facebook és a Twitter ma már nagyjából korlátozza őket (szerintük ezzel megsértve alkotmányos jogaikat), a profit reményében újabb és újabb platformok születnek, ahol újraszerveződhetnek. Lavin olyan oldalakon, fórumokon, appokon épült be, melyek a legnépszerűbbek a gyűlöletbeszéd rajongói körében.

A cikk a 444-en folytatódik.