Izrael megítélése a magyar médiában az Orbán-látogatás és a gázai feszültség során
Korábbi elemzéseinkben (lásd itt, itt és itt) a hazai progresszív és konzervatív sajtó Izraellel kapcsolatos híradásait elemeztük. Új elemzésünkben folytatjuk eddigi vizsgálatainkat, elsősorban az elmúlt hónap főbb izraeli eseményeire koncentrálva. Ezek Orbán Viktor magyar miniszterelnök izraeli látogatása, a gázai konfliktus eszkalálódása, Ahed Tamimi kiengedése és az izraeli nemzetállami törvény elfogadása.
Progresszív sajtó
444.hu
A portál Orbán Viktor magyar miniszterelnök izraeli látogatásáról semleges hangon számolt be. Érdekes módon azonban több elfogultság volt tapasztalható a gázai zavargásokról, nyílt konfliktus-közeli helyzetről szóló írásaiban. Ugyan a 444-es Magyari Péter cikke helyesen írta meg, hogy az izraeli bombázásokat palesztin rakéták kilövése előzte meg, arról azonban már nem szólt, hogy az elhunyt palesztin civil nő egy Hamász által fenntartott terrorista komplexum közelében tartózkodott, az izraeli célpont pedig a komplexum volt. A hírportál másik cikke egyszerűen csak annyi háttér-információt osztott meg olvasóival Gázával kapcsolatban, hogy a területen nagy a nélkülözés. A Gázába áramló izraeli segélyekről, illetve a támogatás Hamász általi terrorizmusra fordításáról nem írt a 444.hu. Azonban tekintve a 444.hu korábbi, erősen egyoldalú tudósítását a gázai zavargásokról, méltatandó, hogy a portál most már hírt adott arról, hány lelőtt palesztin volt a Hamász terrorszervezet tagja.
Izrael nemzetállami törvénye kapcsán a portál magától értetődőnek vette, hogy az izraeli arabokat rendszeres diszkrimináció éri. A tény, miszerint az izraeli arabok sokkal nagyobb politikai és gazdasági szabadságot élveznek Izraelben, mint bárhol máshol a Közel-Keleten – s ennek ékes mutatója például az izraeli arabok minden más muszlim országot leköröző várható élettartama – nem érte el a 444.hu ingerküszöbét.
Pozitívumnak tekinthető, hogy a portál kritizálta Jeremy Corbyn brit munkáspárti vezető legfrissebb, sokak szerint nyíltan antiszemita botrányait. Az már sokkal kevésbé pozitív, hogy Bede Márton 444-es szerző a „most már hivatalosan is az apartheid felé forduló államként” utalt Izraelben Corbynt kritizáló írásában. Bede szövege azt is egyértelművé teszi, hogy az „Izrael-ellenességet és anticionizmust” még nem tekinti „nagy botrányok” lehetséges kiváltó okának.
Hasonlóan pozitív, hogy a portál tájékoztatta olvasóit a szorult helyzetbe került szír Fehér Sisakosok Izrael által történt kimentéséről.
Ám ahogyan korábban is, a lap nem számolt be az Izrael-ellenes sajtóban ikonikussá vált Ahed Tamimi családjának terrorista hátteréről. Erről több, Tamimi ügyében írt bejegyzés is árulkodik.
A lap Izraelt láthatóan továbbra is kiemelkedő, és egyben negatív, aránytalanul kritikus helyen kezeli. A kiegyensúlyozott tájékoztatás továbbra is hiányzik a 444.hu Izraelről szóló tudósításaiból. A zsidó állam „apartheiddé” avanzsálásáról szóló megjegyzéseket rosszindulatú, propagandisztikus kiszólásoknak kell tekintenünk.
Mérce.hu
Az eddig is szélsőségesen Izrael-ellenes, és alkalmanként az antiszemitizmus határmezsgyéjén táncoló merce.hu oldal továbbra is ordítóan egyoldalú képet ad Izrael létéért folytatott küzdelméről. A portál ugyan semleges hangon számolt be Orbán Viktor magyar miniszterelnök izraeli látogatásáról, azonban a gázai konfliktusról már súlyosan ellenséges hangon írt a mérce. Szinte felsorolni is nehéz, hány helyen csúsztat vagy tájékoztat félre Papp Gáspár cikke, ám elég annyit kiemelni, hogy állításával szemben a helyzet eszkalálódását nem Izrael, hanem a Gázából kilőtt rakéták kezdték, hogy Júdea és Szamária nem „megszállt” területek, hogy az izraeli hadsereg nem „fegyvertelen palesztinokat”, hanem döntő többségben dzsihadista szervezetek fegyveres tagjait lőtte le a gázai zavargások során, s hogy a palesztin menekültek igen jelentős részének – akiket egyébként embertelen módon kezelnek a szomszédos arab államok – már csak a leszármazottaik élnek, a menekült státusz pedig nem örökölhető. A cikk címe már eleve félrevezető volt, hiszen mértékét tekintve nem Izrael az, aki rég bombázta „ilyen hevesen” Gázát, hanem a Hamász az, mely rég nem lőtt olyan komoly izraeli célpontokat, mint például Beerseva városa. A mérce irányultságának felismeréséhez persze elég megtekinteni a hivatkozott orgánumokat: a Há’árec, a Guardian és az Al-Dzsazíra mind szélsőségesen Izrael-ellenes, anticionista médiumok. Jellemző módon a lap nem szólaltatott meg hivatalos izraeli állami vagy katonai tényezőket.
A portál még kínosabb cikkekben vette védelmébe a látványosan antiszemita Jeremy Corbynt. Dacára annak, hogy Corbynt és brit Munkáspártját antiszemita-botrányok sorozata éri 2018 márciusa óta (a teljesség igénye nélkül lásd: itt, itt, itt, itt, itt és itt, illetve részleges felsorolásban a Szombat cikkében), a merce.hu ezek közül egyetlen egyre reagálva gondolta megcáfolni a brit baloldal és személyesen Corbyn rossz hírét.
Bernáth Lackó (sic!), a portál szerzője súlyos sajtóetikai aggályokat felvető írásban próbálta megvédeni Corbynt a legsúlyosabb vád alól, miszerint is a müncheni olimpiai mészárlás egyik kitervelőjének sírjánál vett részt egy megemlékezésen. Dacára annak, hogy a megemlékezésről felvételek is készültek, és az ott nyugvó Salah Khalafot a mészárlás kitervelői között tartják számon, Corbyn megpróbálta letagadni a részvételt egy suta nyilatkozatban: mint mondta, „I was present when it was laid, I don’t think I was actually involved in it”. Azaz: „Ott voltam, mikor [a koszorút] lefektették, nem hiszem, hogy tényelegesen részem volt benne”. A nevetséges védekezést Bernáth nem fordította le – hiszen állítása rögtön szétesett volna -, hanem egyszerűen egy linkkel és a következő címmel intézte el az ügyet: „Corbyn nem hajtott fejet a Fekete Szeptember terroristáinak sírjánál”. A portál ezek mellett még egy felháborító írásban védte meg Corbynt, „rasszista agresszióval” vádolva meg az izraeli hadsereget.
A merce.hu továbbra is a legszélsőségesebben Izrael-ellenes hangokat engedni meg magának a magyarországi sajtó teljes palettáján, immár nyíltan állva ki a félreérthetetlenül antiszemita jelenségek mellett is.
Index.hu
A portál, mint a korábban elemzettek, szintúgy semleges hangon számolt be Orbán Viktor magyar miniszterelnök izraeli látogatásáról. Az izraeli nemzetállam-törvényt méltatandó módon teret adott Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök állásfoglalásának, ám itt sem jelent meg kellő kontextusban az izraeli arab kisebbség regionális viszonylatban kiemelkedően pozitív helyzete (lásd fentebb!). Az index.hu sem tájékoztatta olvasóit arról, hogy az elhunyt palesztin anya egy katonai komplexum mellett tartózkodott. A portál a gázai konfliktus eszkalálódásáról a címben Izraelnek adta a kezdeményezést, azonban a felvezetésben már tisztázta, hogy előbb a Hamász támadott meg izraeli katonákat.
Korábbi elfogult tudósításához képest pozitívum, hogy ezúttal kisebb pontatlanságok mutathatóak csak ki a portál írásaiban. Igaz, az index.hu a vizsgált időszak során látványosan kevés figyelmet szentelt a zsidó államnak és a regionális konfliktusnak.
Konzervatív sajtó
888.hu
Az Izraellel kapcsolatban eddig is kimondottan objektív és magas színvonalon tudósító orgánum Orbán Viktor magyar miniszterelnök izraeli látogatását annak súlya és jelentősége szerint kezelte. Orbán izraeli beszédét elemezve a lap kiemelte a zsidó állam jogát az önvédelemhez.
A portál a gázai konfliktus során sem hagyott kétséget afelől, hogy azt a Hamász kezdeményezte. A 888.hu cikke azzal a címmel íródott a konfliktus kezdetéről, hogy „Gázai mesterlövészek vadásznak az izraeli katonákra”. Méltatandó, hogy a cikkben vették a fáradtságot az izraeli magyar-zsidó közösség médiumaiból való tájékozódásra. A portál további cikkei is autentikusan mutatják meg a gázai támadások sorozatát és az azokra adott izraeli választ. Rakétákat lőttek Gázából Izraelre, írja a portál, és a magyar online sajtóban egyedülállóan objektív módon arról is tudósít – Oláh Gellért tollából -, hogy az izraeli válaszcsapásban elhunyt palesztin nő egy terrorista-bázis mellett tartózkodott. Mint láttuk, ez a tény a fent elemzett portáloknál teljesen elsikkadt.
A 888.hu továbbá részletes beszámolt Corbyn antiszemita botrányairól: 5 cikket szenteltek az ügynek, mely részletességében még a magyar zsidó sajtót is felülmúlja. (Lásd itt, itt, itt és itt). S végül a már idézett Oláh Gellért különösen részletes írásban foglalkozott az európai progresszív mozgalmak – köztük Corbyn – antiszemitizmusával és Izrael-ellenességével. A szerző megállapítja, hogy: „A zsidók és a keresztények dehumanizálása, férgekhez és egyéb élősködőkhöz való hasonlítása egyre gyakoribb az Európába hívott muszlimok körében. A jelenség természetesen nem új keletű, de a baloldali politikai erők és a liberális közvélemény közvetett támogatása új formát biztosít a tartalomhoz. Sokan úgy vélik, a szavazók nélkül maradó baloldali elit rájött arra, hogy úgy tudnak visszakerülni a hatalomba, ha valamelyest engedményeket tesznek az egyre nagyobb számú muszlim közösségeknek. A baloldalon állók elérkeztek az utolsó utáni órához, innen következik: ha baloldali vagy és zsidó, akkor nagyon rossz oldalon állsz!” Oláh láthatóan számos írásában igyekszik közelebb hozni az izraeli önvédelem megértését a jobboldali táborhoz.
Mandiner.hu
A mandiner.hu konzervatív hírportál hagyományosan Izrael-barát és filoszemita hangon ír. A lap rendszeresen szemlézi más portálok szerzőinek véleményét is. Orbán Viktor látogatását pozitív hangnemben mutatta be, átvéve Őry Mariann cikkét, mely kiemelte a látogatás nemzetközi jelentőségét, illetve aláhúzta Izrael önvédelemhez való jogát. Ugyan cikket nem írt a kérdésben, mégis fontos kiemelni a lap publicistájának – és egyben a Migrációkutató Intézet elemzőjének -, Veszprémy László Bernátnak két interjúját a látogatás ügyében. Veszprémy tévés és rádiós beszélgetésében objektív és pontos elemzéssel méltatta Izrael geopolitikai szerepét, kiemelte a zsidó állam önvédelemhez és nemzetállami léthez való jogát, és kiegyensúlyozott értékelését adta a közel-keleti konfliktusnak.
A gázai konfliktusról ugyan csak az MTI híreit vette át a mandiner.hu, azonban külön cikkben adott teret Netanjahu álláspontjának, illetve komplett cikket közölt Tamir Wertzberger, a Likud Magyarországon élő külügyi koordinátorának tollából. A cikkben Wertzberger megállapítja, hogy „Izrael rendszeresen arra kényszerül, hogy feleletet adjon e radikálisok napi szintű támadásaira. A Hamász ártatlan izraeliek életét veszélyezteti, naponta lő rakétákat izraeli városokra, s eközben Izraelt kezeli úgy a nemzetközi közösség, mintha agresszor lenne. S miközben bármely más országot, melyet terrortámadás ér, menten ellepi a határokon átívelő szolidaritás, amikor izraeli ártatlanok életét veszik el – vagy akár olyan zsidók életét, akik nem izraeli állampolgárok –, valahogy máris kísérletek történnek a gyilkosság megmagyarázására. Úgy néz ki, hogy a muzulmán palesztinok dzsihadizmusát nem szokás egy kalap alá venni a másfajta terrorral…”.
A portál átvette ifj. Lomnici Zoltán jogász és 888-as publicista részletekbe hajló állásfoglalását arról, hogy az izraeli nemzetállam-törvény nem jogfosztó. A portál továbbá bemutatott egy muszlim cionista aktivistát is, egyértelművé téve az Izrael mellett kiállók táborának sokszínűségét.
A mandiner.hu végül két cikkben (itt és itt) is bemutatta Jeremy Corbyn Izrael-ellenes antiszemitizmusát.
Figyelő
Először vetjük elemzés alá a Figyelő hetilapot. A lap főmunkatársa, Deák Dániel részletes és felkészült elemzésnek vetette alá Orbán Viktor izraeli látogatását. Deák szerint az ellenzéknek üzent a magyar miniszterelnök, aki izraeli látogatása során megerősítette, „Magyarországon továbbra is zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben”. A Figyelő munkatársa emlékeztetett, hogy az ellenzék és az ellenzéki média az egész választási kampány során azzal támadta a kormányt, hogy antiszemita. „Az, hogy Izrael első számú vezetője ennek az ellenkezőjét nyilatkozta hazánkról, és ezt Orbán Viktor megerősítette, teljes mértékben kiiktatta a balliberális érveket” – szól az elemzés.
A lap hetilapként értelemszerűen kevesebb teret szentelt az aktuális konfliktusnak, azonban a gázai helyzet eszkalálódásáról egyértelműen tisztázta, hogy a Hamász egy radikális dzsihadista szervezet, mely sorozatosan támadta Izraelt, s hogy Izrael csupán a Hamász létesítményeit bombázta.
A Figyelő láthatóan az általunk korábban elemzett konzervatív lapok és portálok Izrael-barát narratívájába illeszkedik.
Magyar Idők
Mint korábbi elemzéseinkben bemutattuk, a félhivatalos kormánylap a közel-keleti konfliktusban a hivatalos, Izrael-barát irányzattól elhajló, ilyen értelemben önmagának nagyfokú önjárást, kritikus-ellenzéki gondolkodást megengedő orgánum.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök izraeli látogatásáról érthető részletességgel számolt be a lap – a miniszterelnök gépének leszállásáról nagy lelkesedésében két cikket is megejtve –, illetve a látogatás jelentőségének és Izrael önvédelmi jogának kellő figyelmet szentelt. A látogatás minden mozzanatáról külön cikket közölt a lap, melyeknek hivatkozásától itt eltekintünk. Valószínűleg a cikkek gyártásának hajrájában csúszhatott be az a megállapítás a Magyar Idők egyik írásába – nem idézőjelben, vagy valakitől átvéve, hanem önmagában állva -, hogy a Soros-kampány valóban „antiszemita” volt.
A gázai konfliktus ügyében már inkább Izrael-ellenes a narratíva. Pozitívum, hogy míg számos orgánum nem képes a palesztin terrortámadásokat „terrorként” kezelni, hanem Izrael létezésének egyfajta „járulékos jelenségként” írja le azokat, addig a Magyar Idők „Napi terror” rovata beszámol az izraelieket ért támadásokról, még akkor is, ha azok Júdeában vagy Szamáriában történnek meg. Azonban a kérdésről író, és itt vizsgált konzervatív lapok közül egyedül a Magyar Idők nem tisztázta, hogy az izraeli bombázásokban elhunyt palesztin nő egy terrorista létesítmény mellett tartózkodott. Továbbá megdöbbentő módon a lap egyik cikke a papírsárkányokkal Izraelben hatalmas tüzeket okozó palesztin terroristákra „unatkozó gázai fiatalokként” utal.
Utóbbi cikket Sitkei Levente jegyzeti, aki Lovas István halálát követően a lap fő külpolitikai elemzőjének tekinthető (illetve eddig is a lap külpolitikai rovatvezetője volt). Pozitívum, hogy Sitkei, aki a régi Magyar Nemzetnél még az egyik leghangosabb palesztin-barát szerző volt, futólag megállapította egy mostani cikkében: „Közös ügyünk van Izraellel, egyre több”. A Magyar Idők fő külpolitikai elemzője azonban nincsen tisztában Izrael néhány alapvető jellemzőjével, példának okáért az ország alapítását tévesen 1947-re teszi, illetve egyoldalúan, csakis a diszkriminációt hangsúlyozva mutatja be az izraeli arab lakosság helyzetét. (Ennek valós tényeiről lásd fentebb!)
Sitkei korábbi, Ahed Tamimiről szóló cikkeiben méltatta a fiatalkorú palesztin lány megjelenését és izraeli „megszállás” elleni kiállását. („Dús hajú, kék szemű, gyönyörű lány”, „orléans-i szűz”, aki „palesztin Dávidként szembeszáll az izraeli Góliáttal”). A szerző most is kitért cikkében a 17 éves lány méltatására (cikkének címe: „Hazatért a palesztinok angyala”). Elképzelhetetlen lenne, hogy egy magyar rendőrt megütő arab lányt csupán külseje miatt hasonló jelzőkkel illessen a lap. Ne feledjük el, hogy itt ugyanarról a Magyar Időkről van szó, mely egy megafonnal kiabáló röszkei arab esetében már „terrorizmust” kiált!
Ugyan a Magyar Idők is közölte ifj. Lomnici nyilatkozatát az izraeli nemzetállami törvény nem jogfosztó jellegéről, ám az egyszerre „teljesítendő” Izrael-barát narratíva és a korábbi Izrael-ellenes beidegződések láthatóan zavart okoznak a lap készítői számára. Ennek elképesztő példái is vannak. A magyar kormány – és így a Magyar Idők – narratívájában Soros György egy feltétlenül negatív figura, aki civil szervezeteivel felforgatja a nemzetállamok életét. Ebbe a narratívába illeszkedett korábbi cikke a lapnak, mely a Becelem nevű, Soros György által támogatott – és valóban súlyosan ellentmondásos – izraeli szervezetet felforgató szervként írta le. Majd ezt követően frissebb cikkekben autentikus forrásként idézi az izraeli arab kisebbség helyzetével kapcsolatban a Becelemet. A lap hiába hivatkozik itt az MTI-re, láthatóan nem tudja eldönteni, hogy Izrael ügyében milyen véleménye legyen Soros Györgyről és szervezeteiről. Az Izrael-ellenes előítélt itt egyértelmű.
Hasonlóan érthetetlen, hogy Tóth Loretta írásában hitelt ad szélsőbaloldali, anticionista szervezetek – köztük, hogy fokozzuk az iróniát, a magyar kormány által főellenségnek kikiáltott Soros György támogatásában részesülő szervezetek – hangos kiállásában felnagyított drúz tiltakozó hangoknak az izraeli nemzetállam-törvénnyel szemben. Sitkei Levente cikke hasonló tendenciákat mutat, lényegében megróva az izraeli hadsereget a kisebbségek helyzetének javítását tett korábbi intézkedéseiért.
A Magyar Idők több cikkben is beszámolt a Jeremy Corbynt ért vádakról. (Lásd itt, itt).
Úgy néz ki, hogy a Magyar Időknél Soros György, a szélsőbaloldali civilek és a muzulmán terrorizmus elítélendő dolgok, amennyiben Európáról és Magyarországról van szó, ám szimpátiával kezelendő dolgok, amennyiben Izraelről van szó. A jelenlegi magyar kormány egyetlen stabil külpolitikai szövetségesét sem kezeli olyan ellenséges hangon a Magyar Idők, mint Izraelt. A lap narratívája egyedül annyiban tér el a deklaráltan baloldali merce.hu narratívájától, hogy nem védte meg Jeremy Corbynt.
Összegzés
Elemezésünkben ismét egyes progresszív és konzervatív magyarországi orgánumok Izraellel kapcsolatos híradásait vettük górcső alá az elmúlt hónap alatt.
A vizsgált progresszív sajtóban a következő változások álltak be: az Index.hu objektívebb tudósításokat írt Izraelről, ám ennek oka az is lehet, hogy kevesebb cikket szentelt a közel-keleti helyzetnek az utóbbi időben. A 444.hu továbbra is erősen Izrael-ellenes hangon ír, ám egyes szerzői felismerni vélik a progresszív antiszemitizmus fenyegetését. A merce.hu minden eddiginél ellenségesebb hangot üt meg a zsidó állammal kapcsolatban, s egyes szerzői – így Bernáth Lackó – most már a nyílt antiszemitákat is védelmükbe veszik.
A vizsgált progresszív sajtó hangvétele továbbra is Izrael-ellenes.
A megvizsgált konzervatív sajtóban a következő változások álltak be: a mandiner.hu nem ad immár teret Izrael-ellenes hangoknak. A Magyar Idők eddigi ellenséges hangvételén annyiban változtatott, hogy az Orbán-látogatás okán elismerte Izrael önvédelemhez való jogát. A továbbiakban azonban megmaradt az Izrael-ellenes narratíva. A Figyelő hetilap láthatóan követi a kormány Izrael-barát külpolitikai irányát. A 888.hu változatlanul objektív és alapos a zsidó állammal kapcsolatban.
A vizsgált konzervatív sajtó hangvétele továbbra is Izrael-barát, kivéve a Magyar Időket.
Külön méltatandó egyes újságírók és elemzők felkészült és objektív munkavégzése Izraellel kapcsolatban, mint Őry Mariann, Oláh Gellért, ifj. Lomnici Zoltán, Veszprémy László Bernát vagy Deák Dániel.
TEV
