Bodnár Dániel válasza Heisler András levelére
Tisztelt Elnök Úr!
A mai napon kézhezkaptam E/144/2014-es szám alatt nyilvántartott leveledet. A benne foglaltakat szomorúan és egyben értetlenül olvastam.
Tökéletesen megértem és elfogadom, hogy az általad vezetett szervezetben kialakult helyzet, belső turbulenciák és a szervezet túlélését elemi módon befolyásoló döntések terhe és az általuk követelt munkaterhelés nem engedte, hogy a TEV ügyeivel érdemben foglalkozz, a közösen megállapodott, azt megelőzően március 3-án (ezt emlékezetfrissítőként csatolom) hozzád eljuttatott levelemben foglaltakkal kapcsolatban a részetekről elvárt lépéseket megtegyed, megtegyétek. Sajnálom, hogy a Mazsihisz szervezetén belül egyetlen erre alkalmas kollégát sem sikerült találnotok, aki a március 3-i levélben foglalt javaslataim kidolgozásához részetekről bevonható lett volna közösen alapított szervezetünk új működési modelljének kialakítása érdekében. Mint emlékszel a legutóbbi kuratóriumi ülésen a levélben foglaltak alapján közös munkabizottság kialakítását határoztuk el, ahova legalább két főt kellett volna egy hat hete lejárt határidőig delegálnotok. Ez többszöri szóbeli egyeztetésünk ellenére sem történt meg.
Egyfajta diszkomfortérzettel kísérve kellett, hogy konstatáljam, hogy bár az előzetesen kidolgozott, egyhangúlag elfogadott, nevezzük így, megújulási munkaterv alapján a közmondásos labda a Te térfeleden pattogott, mégis lemondásodban, ha jól értem, erről valamelyest hajlamos vagy megfeledkezni. Ahogy szóban, úgy írásban is jeleztük: örültünk annak, hogy a Mazsihisz az EMIH-hel egyenlő erőforrással és kapacitással kíván részt venni a szervezet munkájában. Kéréseid, melyek az iroda „független” helyszínére, a Kuratórium Mazsihisz delegáltakkal való felduzzasztására stb. vonatkoztak, mind-mind teljes elfogadásra találtak. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy az elmúlt három hónapban egyik ügyben sem sikerült előre lépnetek, és a tényleges alapítványi munkát az EMIH delegáltjai végzik, és anyagi terheit továbbra is az EMIH fedezi, megértem döntésed, valóban hiteltelen lenne, hogy Mazsihisz elnökként, valódi kapacitások nélkül a szervezet társelnöke maradj.
Közösen alapított szervezetünk az egyetlen értelmes példája a magyarországi zsidó közösségek tényleges együttműködésének. Nagy öröm volt számomra, hogy a nemzetközi zsidó közösséggel közösen ismertethettük néhány közös külföldi utunk alkalmával az öngondoskodásra képes hazai zsidó közösség ideáját, egy olyan, fogalmazzunk így, ártatlan állapotban, melyben téged is még lényegesen kevesebb kötöttség terhelt.
Állítom azonban, különösen nagy felelősség hárul ezekben a vészterhes időkben mindahányunkra, amikor az európai szélsőjobboldal, ezen belül a hazai neonáci mozgalom intenzív előretörésben van. Nem hiszem, hogy megengedhetjük magunknak azt, hogy személyes ambícióink és politikai elkötelezettségeink bármilyen formában megosszák közösségünket. Mindezt mondom azzal a legmélyebb meggyőződéssel, hogy a hivatkozott politikai elkötelezettségek nagyobb kárt okoztak a zsidó közösségnek az elmúlt 6 hónap során, mint bármi az elmúlt 25 évben. Valóban bízom abban, hogy eljön majd újra az az idő, amikor Te is felismered ennek a felelősségnek a súlyát.
Tisztelettel üdvözöl,
Bodnár Dániel
