Antiszemitizmus elleni harc: a „soha többé” nem elég
Ha ki akarunk állni az antiszemitizmus ellen, sok kényelmetlenséget kell magunkra vállalnunk, szembe kell szállnunk saját előítéleteinkkel, a közönnyel, és nemcsak gondolatainkat, de egész személyiségünket meg kell változtatnunk – inti a többségi társadalmat a The Algemeiner amerikai zsidó lap szerzője.
Az Egyesült Államokban élő zsidók több vallási alapú gyűlölet-bűncselekménynek vannak kitéve, mint a többi, más vallású kisebbség tagjai összesen. Az FBI 25 éve gyűjti erről az adatokat, és azok minden egyes évben ezt igazolják. Az FBI adatai szerint bár a zsidók csak az amerikai lakosság 1,8 százalékát teszik ki, 2019-ben mégis a gyűlölet-bűncselekmények 60,3 százalékát ellenük követték el – emlékeztet írásában Sarah Victor, az Izrael megítélésével foglalkozó MirYam Intézet adjunktusa.
Victor felidézi, hogy zsidó és nem zsidó ismerői teljesen különbözőképpen reagálnak erre a tényre: míg előbbiek egy mélyen megélt hiányt észlelnek, a fizikai bizonytalanságét, az antiszemitizmussal szembeni közönyt, addig utóbbiak egyfajta „fáradt tudatlanságról” adnak tanúbizonyságot. Az American Jewish Committe friss felmérése szerint egyébként az amerikai zsidók 84 százaléka úgy érzi, az elmúlt öt évben nőtt az országban az antiszemitizmus, addig a nem zsidóknak csak 43 százaléka érzi ezt.
Az antiszemitizmus nem egyetlen ideológiából származik, megtalálta az utat a vallási fundamentalizmustól a faji felsőbbrendűségi eszméken át a szélsőbaloldali ideológiákig – írja a szerző, akit, mint írja, folyamatosan megrettent, hányféle új fórumot képes találni magának ez az előítélet, anélkül, hogy valaha is megváltoztatná a formáját. A mai, zsidókat érintő konspirációs elméleteket folyamatosan megelőzték ugyanezeknek a korábbi változatai. Látjuk a vérvádak ismétlődését, a kettős lojalitás és a mindig megbízható „zsidók ellenőrzik a kormányzatot és a pénzügyi rendszereket” vádját. És társadalmakként folyamatosan áldozatukul esünk – állítja a The Algemeiner publicistája.
A „soha többé” kifejezést általában a zsidó történelemmel, és különösen a holokauszttal összefüggésben szokták emlegetni. Ám ahhoz, hogy hatása is legyen, meg kell hogy legyen az akarat arra, hogy beleássuk magunkat a megtörtént szenvedésbe, és ezt kell tennünk akkor is, ha a mai antiszemitizmussal akadunk össze. Meg kell értenünk a zsidó tapasztalat számára ismerős fájdalmat – írja Sarah Victor, aki szerint mi magunk is foglyai lehetünk a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiáknak és hamis információknak. A gondolkodásmódunk megváltoztatása nem csupán a gondolatainkat, de egész személyiségünket meg kell hogy változtassa, hogy valóban hatékony legyen.
Ha az antiszemitizmussal szembeszállunk, óhatatalanul el kell fogadnunk a kényelmetlenséget: hihetetlen kényelmetlen dolog például felismerni a saját előítéletességünket vagy válaszolni a környezetünkben tapasztalható előítélességre. Az a mód, ahogyan az antiszemitizmusra reagálunk, azt tükrözi: úgy bánunk-e valakivel, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak. A szakértő Elie Wiesel híres mondatát idézi: „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.” Nem maradhatunk közönyösek – állapítja meg a szerző.
