„A numerus claususra szükség volt” – félreérthető mondatok a Kossuth rádióban

A hírhedt törvény már azért sem volt „nulladik zsidótörvény, mert „kizárólag a zsidóság egy töredékére irányult” – állította a Kossuth rádió műsorában Újváry Gábor, a Veritas Intézet vezető történésze. Ha az állítás a magyar nyelv szabályai szerint önmagában helytálló is lenne, a történeti kontextus miatt mégis vállalhatatlan és a Hóman életút kapcsán felmerült vitát idézi.

Az 1920-as numerus clausus törvénnyel foglalkozott a Kossuth rádió 100 éve történt című műsora. Abban az évben, szeptember 26-án fogadta el a magyar nemzetgyűlés a hírhedt 1920/XXV. törvénycikket, amely a nemzetiségi arányoknak megfelelően döntött a felsőoktatásba felvehető hallgatók számáról, valójában szinte kizárólag a zsidó fiatalok létszámát korlátozta a hazai egyetemeken, főiskolákon.

Ezzel kapcsolatban a műsor 2021. március 11-ei adásában Újváry Gábor történész, a korszakról egyébiránt számos fontos és értékes előadást szervező Veritas Történetkutató Intézet Horthy-kori Kutatócsoportjának vezetője lényegében arról beszélt: ez a törvény szükséges volt, különben sem volt jogfosztó, csupán jogkorlátozó.

„Azt szoktam mondani, hogy itt nem jogfosztásról, hanem jogkorlátozásról van szó. Ez sem szép, mert sérti az állampolgári jogegyenlőséget, és ebből a szempontból roppant helytelen intézkedés volt, de azért nulladik zsidótörvénynek nem nevezhető” – állította a történész. Kijelentette, hogy a törvény „a határon túli magyarokra is visszaüthetett”, hiszen sokan azt mondták Romániában, „ha a magyarok ezt alkalmazzák a zsidókkal szemben, akkor mi miért ne alkalmazhatnánk a magyarokkal szemben.”

Hasonló módon kétségbe vonta a numerus clausus jogfosztó, antiszemita jellegét a Veritas Intézet főigazgatója, Szakály Sándor is, aki egy 2019. januári lapnyilatkozatában úgy fogalmazott: „a szövegben konkrétan nem is szereplő zsidóságba pedig csak az izraelita hitűek, vagyis azok tartoztak bele, akik nem keresztelkedtek ki. Ezt lehet sérelmezni, ám attól ez még nem jogfosztás, hanem – meglátásom szerint – jogkorlátozás, és semmiképp nem helyes zsidótörvénynek nevezni.” Akkor többek mellett Köves Slomó, a TEV alapítója is elfogadhatatlannak nevezte a főigazgató kijelentését arra hivatkozva, hogy a „numerus clausus” épp a 19. században már törvényben biztosított jogegyenlőséget rúgta fel azzal, hogy nemzetiségként határozta meg a hazai zsidóságot. (A főigazgató vitatott kijelentése volt 2014-ben az is, hogy „idegenrendészeti eljárásnak” nevezte a mintegy 20 ezer zsidó 1941-es Kamenyec-Podolszkiba deportálását, akik többségével a nácik és ukrán pribékjeik végeztek. Kijelentését széles tiltakozás követte, melynek hatására elnézést kért és megkövette azokat, akiket megsértett, ahogy fogalmazott: „Nem sértegetni akartam, én egy olyan kifejezést használtam, ami az akkori időszakban egy szakkifejezés volt” hozzátéve, „Ezért nyilván a magyar társadalom valamilyen szinten felelősséggel tartozik megkövetni ezeket az embereket”)

Újváry Gábor nyilatkozatában sajnálatos módon ugyanez a gondolat tér vissza ismét. „Az, hogy a numerus claususra szükség volt, ahhoz nagyban hozzájárult az is, hogy Magyarországra menekült mintegy 400-450 ezer fő az utódállamokból, tehát Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről”, köztük pedig „rendkívül erősen felülreprezentáltak voltak az értelmiségiek” – hangzott el a műsorban. Kijelentésével, mely szerint a numerus clausus nem volt „nulladik zsidótörvény”, nehéz vitatkozni, tekintettel arra, hogy a nevében nem is szerepel. Sokáig annak antiszemita jellegét is elhallgatták, mígnem előkerült annak végrehajtási rendelete, melyből feketén-fehéren kitűnt, hogy a nemzetiségek meghatározásában, valamint az azokhoz rendelt számarányok alapján egyértelműen a zsidóság ellen irányult.

A műsorvezető kérdésére Újváry elismerte ugyan, hogy nem valamiféle korlátozásra, létszámstopra gondol, amikor „szükségesnek” nevezte a törvényt, és nem azzal ért egyet, „ami született ebből a törvényből” – de meg sem említi, hogy éppen a zsidó diákok kiszorítása a felsőoktatásból volt az elsődleges célja ennek a rendelkezésnek. Ha viszont valaki a numerus clausus törvény kapcsán ráadásul még azt is kiemeli, hogy az „kizárólag a zsidóság egy töredékére irányult”, tehát nem „általános rendelkezés” volt, hiszen nem érintette azt, hogy az értelmiségi, gazdasági pályákon ki, hogy helyezkedjen el, az éppen a fent említett történeti kontextust nem veszi figyelembe.

Ebben a vitában nem szerencsés a szavakon lovagolni, nem segíti elő a szükséges dialógust, ám ez esetben egy, a történelmi kontextusból kiragadott esemény önmagában való téves értékeléséről van szó. Az 1920. évi XXV. törvénycikk jelentősége, a számtalan további zsidóellenes rendeleten és zsidótörvénynek nevezett törvénycikkelyen – ide tartozik az 1941-es kamenyec-podolszki zsidó deportálás is – át abban van, hogy kellően előkészítette és megalapozta a német megszállás alatt a magyar államigazgatás és rendvédelem szerveinek, hogy nagyon rövid idő alatt a magyarországi vidéki zsidóság jelentős részét haláltáborba deportálja, és az endlösung alapján a majd teljes kiirtását eredményezze. A numerus clausus törvény kapcsán annak jogfosztó vagy jogkorlátozó következményén polemizálni nem más, mint a magyar nyelvtani szabályok alapján keretezve értelmezni az eseményt, ami tudatosan figyelmen kívül hagyja a történelmi kontextusban elfoglalt szerepét és jelentőségét. Ezen túl nélkülözi a folyamat végén bekövetkezett áldozatok iránti érzékenységet és kisebbíteni törekszik az események sorában kimutatható felelősség kérdését is.

Szervezetünk, a Tett és Védelem Alapítvány mindig is elemi fontosságúnak tartotta a történelmi események, folyamatok, általánosságban az emlékezetpolitikai témákkal kapcsolatos nyílt vitákat, a történészek -szakmájuk szabályai szerinti –kutatómunkáját a tények feltárásán és elemzésén alapuló megközelítését, közéleti szereplők, így a politikai erők párbeszédét. A szómágia, az események történelmi kontextusból kiragadása csak félreértéshez, következményként egyes társadalmi csoportok megsértéséhez, ennek folyományaként pedig az elkerülhetetlen bocsánatkéréshez vezet. Ezt -a fenti rádióműsorban elhangzott állításai miatt- az igazán jelentős szakmai teljesítményt magáénak tudó Újváry Gábor sem kerülheti el.

Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára