A körülmetélés-vita háttere Németországban
Világszerte egyre több helyen és formában kérdőjelezik meg a körülmetélés szokásának létjogosultságát, fenntarthatóságát. Számos ellenérvet sorakoztatnak fel a szokás betiltásáért síkra szállók, azonban ezek általában elferdített tudományos vagy egészségügyi tényekre alapozottak. Tavaly újra fellobbant a vita lángja Németországban, mert egy négyéves kisgyerek kórházba került a körülmetélés során fellépő komplikációk miatt.
Ennek nyomán 2012 májusában a kölni bíróság kriminalizálta a körülmetélést az orvosi ellátás hiányából fakadó veszélyre hivatkozva. Erre egyes kórházak Németország-szerte abbahagyták az efféle beavatkozásokat, és több muszlim és zsidó közösség értetlenül állt az ügy előtt. Júliusban a német parlament törvényjavaslattal állt elő annak érdekében, hogy jogi védelmet nyújtson a körülmetélés szokását gyakorlóknak. Szeptemberben a Német Szövetségi Igazságügyi Minisztérium hosszan tartó és szerteágazó vitát folytatott a kölni eset és a szokás védelme kapcsán. Az ügy nagy port kavart, a világsajtó hosszú ideig foglalkozott vele, pro és kontra érvek után kutatva. Emellett pedig számos civil szervezet lépett fel a betiltást sürgetve. A német parlament végül a törvényi úton való szabályozás mellett döntött.
A körülmetéléssel kapcsolatban az azt ellenzők általában nem veszik figyelembe a történelmi és vallási hagyományokat, a beavatkozásból származó későbbi egészségügyi előnyöket, vagy egyáltalán a vallásszabadság kérdését. A zsidó összeesküvés-elméletek gyártói szerint ez a szokás pénzszerzésre szolgál (mondván hatalmas ipar épül a kiszolgálására), és kizárólag a holokauszt miatti bűntudat ad okot az engedélyezésére. A diskurzus nem-mentes az antiszemita sztereotípiáktól, úgy tüntetve fel ezt a szokást, mint archaikus, primitív, vérengző gyakorlatot, ami nem illik egy modern demokráciába.
Az AJC Berlin Ramer Institute azért végzett kutatást ebben a kérdésben, hogy az egészségügyi tévhitekre rámutatva bebizonyítsa, a körülmetélést övező viták előítéletességből, negatív sztereotípiákból fakadnak. Munkájuk aprópóját a fent említett kölni eset adta. Így jutottak arra, hogy az általánosan elterjedt, a körülmetélés kockázatait taglaló álláspontok nem megalapozottak, és legtöbb esetben elferdített kutatási eredményekre építenek. Az állítások sokszor hamisan kerülnek be a köztudatba azért, mert eredeti kontextusukból kiszakítva idézik őket. A tanulmány végkövetkeztetése az, hogy a körülmetélést tudományos alapon nem, csupán egyéni vélemények alapján lehet kritizálni. Az egyéni vélemények pedig egyáltalán nem veszik figyelembe a történelmi, kulturális és vallási aspektusait ennek a gyakorlatnak.
Az ezzel kapcsolatos törvényhozási vita tehát nem gyermekvédelmi, hanem a vallásszabadság és kisebbségi jogok kérdése. A legjobb megoldás az volna, ha mielőbb véget érne a körülmetélés körüli vita, és inkább más, a világ összes gyermekét érintő, égető kérdésekre irányulna a nemzetközi figyelem.
