A jutalom felelősségének terhe
Budapest – A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetését kapta Bayer Zsolt újságíró, szerkesztő, a Magyar Hírlap munkatársa. Az állami díj mindannyiunk, a teljes magyar nemzet közös elismerését jelképezi, így a díjazott elismerését óhatatlanul a magyar zsidó közösség kezéből is átveszi.
A magyar zsidók büszkék minden magyar egyéni teljesítményére, és szabadságunk velejárójának tekintjük, hogy ezt a büszkeséget kifejezzük. Mély szomorúságot vált ki belőlünk, hogy Bayer Zsolt esetében nincs módunk erre, és a szuverenitás természetes részének tekintjük, hogy ilyen esetben szóvá tegyük fenntartásainkat. Sőt nem csupán szabadságunk, hanem felelősségünk is szót emelni, hiszen ahogy éppen Bayer Zsolt fogalmazott egy nyilatkozatában: „[H]a mindenre azt mondjuk, hogy hagyjuk a fenébe, úgyis ez a korszellem, akkor hangsebességgel száguldunk bele a szörnyűségbe.” Márpedig Bayer munkáiban rendszeresek az olyan utalások, óhajtások, fenyegetések, amelyek szörnyűséges korok szellemeit idézik, amikor kollektív felelősség alapján lehetett embereket „potenciális gyilkosként” vagy éppen „állatokként” kirekeszteni, erdőbe beásni.
Nem lehetünk büszkék arra, hogy a Magyar Érdemrend díjazottja az indulatai rabja, és láthatóan nem bírja el azt a felelősséget, amit a társadalmi nyilvánosság előtti szereplés jelent.
Munkásságát jellemezve Bayer azt mondja: „[E]gyszer csak azon veszi észre magát az ember, hogy belemerevedett a ráosztott szerepbe, sőt, egy idő után rá is játszik”. Miféle értékteremtésnek tekinthető, ha ujjgyakorlatként hoz létre olyan stílust és tartalmat, melynek eredménye a közösség megosztása, ha a fontoskodó megmondóember szerepe kedvéért erőlteti a felháborodást? Méltatlan, ha egy díjazott újságírót a rákövült póz határoz meg, nem pedig a valós problémákat felismerő közírói érzék.
Nem lehetünk büszkék arra a kezdetleges nemzetfelfogásra, amit Bayer Zsolt publicisztikáiban, tévés megnyilvánulásaiban terjeszt, miszerint a magyarok egy része kijelölheti az igazi magyarok és a hazaárulók csoportját, majd magát „igazi magyarnak” beállítva akár fizikai atrocitással is fenyegetheti a „hazaárulókat”. A magyar zsidóság a magyar nemzet része – ezt eltagadni nem csupán a zsidó közösségre nézve ártalmas, hanem mindenekelőtt a magyar nemzet önmeghatározását tereli veszedelmes tévútra.
Szalai Kálmán
titkár
Tett és Védelem Alapítvány
