Zsidózás a Horthy-szobor avatásán

Rövid időn belül már a harmadik Horthy-szobrot avatták Magyarországon. A kudarcba fulladt perkátai próbálkozás után a Horthy Miklós emlékét tisztára mosni próbáló szervezetek és személyek óvatosabbak lettek, és csak magánterületen, ez esetben egy panzió udvarán állították fel a kormányzó büsztjét.

Bár magánterületen történt az avatás, ahová csak olyanokat engedtek be az Új Magyar Gárda egyenruhájában feszítő őrök, akiket megbízhatónak találtak, alapítványunk munkatársa mégis élőben tudta végigkövetni az eseményeket. Így azt is hallotta, amikor az avatásra készülődést az utca túloldalán tüntetők csoportja zavarta meg. A két órás késéssel kezdődő avatás kezdetére várva a kordon mögötti biztonságban azon nevetgéltek a bocskaiba öltözött avatók, hogy a tüntetők saját törvényeiket sem tartják be, mert szombat délután eljöttek a véleményüket kifejezni. Az egyik bocskais még hozzátette: „ebből is látszik, hogy nem végeztünk alapos munkát… vagyis az elődeink”.

A beszédekből sem hiányzott antiszemita felhang. Az első szónok, Patrubány Miklós egy furcsa, nehezen követhető összeesküvés-elméletében azt állította, hogy Magyarország kilépését a háborúból 1943-ban a Zsidó Világkongresszus akadályozta meg annak érdekében, hogy így védje meg a 800 ezer magyarországi zsidót. Arról is beszélt, hogy azzal, hogy Horthy „korlátozott hatalma mellett is megakadályozta a budapesti zsidók deportálását, örök időkre beírta a nevét a zsidóság történetének aranykönyvébe”. Majd hozzátette, „valószínű, hogy az ország többi területéről sem deportálták volna a zsidókat, hogy ha Horthy Miklós kormányzónak nem köti meg a kezét a német megszállás.” Nyilván a tények kevésbé befolyásolják Patrubány nézeteit, de meg kell említeni, hogy a budapesti deportálások közvetlenül a vidéki zsidóság deportálása után kezdődtek volna.

Patrubány a kormányzó dicsőséges tetteinek felsorolása közben az 1918-19-es események kapcsán a patkányforradalom kifejezést használta. Ez bevett fordulat a szélsőjobb diskurzusaiban a XX. század elejének baloldali, kommunista forradalmaira, arra utalva, hogy azokat valamiféle zsidó összeesküvés szervezte. A patkány kifejezés a zsidók dehumanizálásának elemeként felbukkan már a Der Ewige Jude című náci propagandafilmben is.

A következő szónok Kubinyi Tamás volt, aki újfajta kódolt beszéddel lepte meg a hallgatóságát. Írói fantáziája új kifejezést teremtett, amikor a zsidókat mint „a nemzet hitvány migránsait” emlegette. Hogy egyértelmű legyen a kifejezés a maga kétértelműségében, Kubinyi körül is írta: ezek a hitvány migránsok különböző szakaszokban költöztek be a magyar hazába a magyarok segítségével, de távolságot kell tőlük tartani, nehogy megtapasztalja a magyarság azt, amit 1919-ben már egyszer megtapasztalt. És Kubinyi szerint nem kell a zsidóság aranykönyvébe beírni Horthy nevét (ezzel vitába is szállt az előtte felszólaló Patrubánnyal), mert a magyarság mellett álló zsidók így is tisztelhetik. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a migráns csapatok, amelyek az egész világot elárasztották, és pénzügyi hatalomként mutatkoznak, az érdekeiket megpróbálják beépíteni a nemzeti oldalra.

A megjelentek között hosszasan köszöntötték a VIP-vendégeket, nemesi családokat és sok-sok vitézi és lovagrend vezetőjét. A meghívottak között volt a Horthy-család két tagja, Bethlen István és Raffay Ernő, akik a meghívó szövegével ellentétben mégsem mondtak beszédet, Novák Előd volt jobbikos országgyűlési képviselő, Dúró Dóra és Hegedűs Lorántné jobbikos országgyűlési képviselők, az egybegyűlteket meg is áldó Hegedűs Loránt lelkész, dr. Gaudi-Nagy Tamás volt jobbikos országgyűlési képviselő, Szabó Ferenc, a Jobbik III. kerületi elnöke, Döbrentei Kornél költő és Petrás Mária népdalénekes, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, illetve Gonda László, a „Kossuth téri néptribün” (sic!) is.