Miért mutogat megint Izraelre a baloldali sajtó?
Az „Izrael beavatkozik a magyar demokráciába” régi toposz a hazai belpolitikában, mely nyilván egy apró közép-európai ország történelmi frusztrációira mutat rá – írja Veszprémy László Bernát, lapunk főszerkesztő-helyettese a Mandiner hasábjain.
Az „Izrael beavatkozik a magyar demokráciába” régi toposz a hazai belpolitikában, mely nyilván egy apró közép-európai ország történelmi frusztrációira mutat rá.
Érdekes megfigyelni, hogyan használták ezt a toposzt az elmúlt tíz év magyar belpolitikájában a szélsőjobboldal és a baloldal részéről.
„Lapultak, amikor Simon Peresz elmondta országhódító beszédét, lapultak, amikor izraeli kémrepülő szállt a légterünkbe, lapultak, amikor izraeli befektetők zűrös ügyei kerültek napvilágra? Mi folyik itt, uraim?” – tette fel a bátor és lényegre törő kérdést Vona Gábor akkori jobbikos pártelnök 2012. december 3-án a parlamentben.
Gyöngyösi Márton hírhedt listázós beszédét se felejtsük, ami eredeti, vállalt szándéka szerint is
valamifajta izraeli befolyás után kutakodott a magyar politikában.
A Jobbik cukifordulatát követően ezek a hangok alábbhagytak, az űrbe pedig benyomult a baloldali média.
Szinte napra pontosan három éve, 2018 júliusában Bayer Lili – néha független újságíró, néha pedig Fekete-Győr András és Gulyás Márton oldalán szereplő, nyíltan „fiatal ellenzéki” aktivista – közölte a Politicón, hogy izraeli kémcég, a Black Cube figyelt meg magyar baloldali NGO-kat.
Érdemes újra végigolvasni a cikket: az egész sztorinak egyetlen alapja az a mondat, hogy „az emberek, akik találkoztak az NGO-k tisztviselőivel és felvették őket, európai és arab álneveket használtak, de legalább ketten felismerhető izraeli akcentussal beszéltek – állítják a szervezetek tagjai, akik beszéltek velük”.
A fenti sztori nem áll nagyon messze attól a konteótól, hogy „izraeliek voltak a 2006-os rendőrattak résztvevői” (a sztorit már akkor is az Index.hu terjesztette el), de van tovább.
Most a Direkt36 közölte a Forbidden Stories projekt cikkét, miszerint egy izraeli magáncég szoftverével lehallgattak ellenzéki újságírókat, például Panyi Szabolcsot (aki Twitteren arról írt, hogy Jakab Péter egy kedves, roma gyerekeket oktató zsidó töritanár; érdemes ezt összevetni Jakab 2011-es interjújával a Kalyi Jagban töltött éveiről).
A cikk maga hangsúlyozza, hogy a nemzetközi tényfeltáró csapat birtokába jutott adatokból az nem derül ki egyértelműen, hogy pontosan ki vetette be a kémszoftvert. Azt viszont, hogy egyes telefonokat egyáltalán valakik feltörtek, a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által is finanszírozott szervezet, a Citizen Lab erősítette meg, és az egész sztorit durrantó Forbidden Stories is részben ugyaninnen kapja a pénzét.
A nemzetközi szalagcímeket átnézve alig akad olyan újság,
ami az izraeli szálat hangsúlyozná,
talán egyedül a Times of Israel kivétel, őket ez érthetően izgatja.
De nem így a 444.hu, mely egyenesen Benjamin Netanjahu nyitóképével közli a cikket, és így tesz a Magyar Narancs is, nyilván ráéreztek a jobbikos szavazók megszólításának szükségességére. Az üzenetet értjük, régi toposz ez, 2010 óta nyomja a szélsőjobb, és utóbbi időben a baloldal: a gonosz zsidók tönkreteszik a magyar demokráciát.
Igazán izzadhat az ellenzék, ha azt gondolja, hogy ilyen üzenetekre van szükség a 2022-es győzelemhez. Bíró László borsodi elhasalásával már egyszer kiderült, hogy a magyar emberek nem fognak a jobboldali ellen szavazni csak azért, mert a baloldal felvállal egy kis zsidózást. Ez az egész taktika a baloldal magyar emberekről alkotott lenéző, ellenséges képéből fakad: azt hiszik, tényleg ez kell a magyaroknak, mert a magyarok tényleg nácik. De ha a szerencsi választáson már bukott a modell, akkor miért gondolják odaát, hogy ezúttal menni fog?
forrás: neokohn
