Történelmi döntés: Az amerikai elnök elismerte Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát
A Fehér Ház élőben közvetítette szerdán, hogy Donald Trump elnök aláírja a dokumentumot, amely elismeri Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát. Ezzel egyidőben, ahogyan az elnökválasztási kampányban ígéretet tett rá, Tel-Avivból Jeruzsálembe költözteti az amerikai nagykövetséget. Trump emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok eddig soha nem foglalt állást hivatalosan arról, hogy melyik várost ismeri el Izrael fővárosának.
A médiazajban kevés figyelmet kap az a tény, hogy az Egyesült Államokban már 22 éve törvény írja elő, hogy az amerikai nagykövetséget Tel Avivból Jeruzsálembe kell költöztetni, legkésőbb 1999. május 31-ig. A „Jerusalem Embassy Act” 1995. október 23-án lépett hatályba, miután a szenátus 93–5, az alsóház pedig 374–37 arányban megszavazta, és rendelkezik arról is, hogy Jeruzsálem oszthatatlan város marad, melyet Izrael fővárosának kell elismerni.
A törvénynek azonban eddig soha nem szereztek érvényt, mivel Clinton, Bush és Obama elnökök – alkotmányos joguknál fogva – elnöki rendeletekkel évente elhalasztották a végrehajtását, nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Fél évvel ezelőtt még Trump is aláírta a halasztó elnöki rendeletet 6 hónapra, de most úgy döntött, nem hosszabbítja meg tovább.
Szintén kevés figyelmet kapott az a friss hír, hogy az amerikai képviselőház éppen a bejelentés előtti napon szavazta meg nagy többséggel a törvényt, amely felfüggeszti Palesztin Hatóság finanszírozását, amíg az terroristák családjait támogatja.
A várható bejelentés miatt ciszjordániai arabok már kedden este Trump elnököt ábrázoló képeket égettek. Jiszráel Katz, az izraeli titkosszolgálatokért felelős miniszter figyelmeztette a Palesztin Hatóságot, hogy az erőszakos tiltakozásokkal nagy hibát követnek el. Eközben a Hamasz vezetője, Ismail Haniyeh kijelentette, hogy az amerikai döntés veszélyes eszkalációhoz vezethet, amely szerinte minden vörös vonalat átlép. A Palesztin Hatóság elnöke tiltakozó menetekre szólított fel szerdától kezdve, és a Fatah ifjúsági szárnya szerint minden lehetőség nyitva áll Jeruzsálem megvédésére.
Az Egyesült Államok külügyminisztériuma utasította a kormányzati alkalmazottakat, hogy kerüljék el Jeruzsálem óvárosát és Ciszjordániát egy lehetséges erőszakhullám kirobbanására készülve.
Avigdor Liberman védelmi miniszter leszögezte, hogy Izrael tudni fogja, hogyan kell megbirkózni minden olyan következménnyel, amelyet az amerikai bejelentés eredményezhet. Liberman kijelentette, hogy ez a kulcsfontosságú döntés minden zsidó ember számára nagyon fontos .
Mindeddig az összes külföldi nagykövetség székhelye Tel-Avivban volt, Jeruzsálemben csak alacsonyabb rangú képviseletek működtek a város vitatott státusza miatt.
Trump bejelentésének, azzal, hogy amerikai elnökként deklaráltan letette voksát a zsidó állam mellett, óriási szimbolikus jelentősége van, ám a hatásai egyelőre kiszámíthatatlanok.
A történelmi döntést nagyon intenzív politikai időszak előzte meg. Az iraki és szíriai polgárháborús káoszban a korábbi lagymatag politikai aktivitás nyomán az Egyesült Államok és szunnita arab szövetségesei, elsősorban Szaúd-Arábia jelentős pozíciókat vesztettek.
Oroszország, Törökország és Irán szövetségével, a perzsa állam dominanciájával összefüggő siíta félhold alakult ki a Perzsa-öböltől a Földközi-tengerig, mely magában foglalja Iránt, Irakot, Szíriát, és Libanont is. Irán bevallottan a zsidó állam megsemmisítésére tör, ezért ez a fejlemény rendkívül veszélyes helyzetet teremtett Izrael számára. A perzsa állam viharos térnyerése a szunnita többségű Szaúd-Arábia, az Emírségek, Jordánia, és Egyiptom számára is komoly stratégiai fenyegetést jelent, így a történelemben először de-facto érdekszövetség alakult ki közöttük és Izrael között.
A térképre tekintve könnyen belátható, hogy lényegében egy orosz és egy amerikai orientációjú blokk áll egymással szemben, és az amerikai elnöknek a sajátjában valamilyen rendet kell teremtenie, ha nem akar végképp kiszorulni a régióból. Ennek a rendnek a megteremtését készíthették elő az elnök, illetve megbízottainak a látogatásai Szaúd-Arábiában, a zsidó államban, és a palesztinai araboknál.
Trump nyilván felmérte a saját blokkját gyengítő konfliktusok természetét, és azok felszámolásával kezdi rendezést. Ezek közül a (szunnita érdekszférába tartozó) palesztinai arabok ügye mérgezi leginkább a bizalmat. Bár az úgynevezett békefolyamat kimondott célja egy palesztinai arab állam létrehozása lett volna Izrael mellett, a gyakorlatban az arabok ezt csak közbülső, taktikai célnak tekintették addig, amíg saját szuverenitásukban megerősödve végül teljesen megsemmisíthetik a zsidó államot. A 17 évvel ezelőtti Clinton-Barak-Arafat paktum (a Zöld-vonal mögötti területek 99 százalékának átadása) elfogadása helyetti véres intifáda, majd az egyoldalú gázai kivonulás utáni Hamász terror-uralom után senkinek nem lehettek (volna) ezzel kapcsolatban illúziói.
A felforrósodott geopolitikai helyzetben ezekkel az illúziókkal számol most le az amerikai elnök, hogy egy új status quo kialakításával mielőbb stabilizálja az egész, siíta harapófogóba szorult térséget.
