Bóka János: Ha elveszítjük zsidó közösségeinket, elveszítjük európai identitásunkat is

/in /by

Bóka János európai uniós ügyekért felelős magyar miniszterrel készített interjút a The Jerusalem Post. A beszélgetést a Neokohn fordította le magyarra. 

Bóka János – aki holokauszt-túlélők leszármazottja, és aki zsidó származását véletlenül fedezte fel, amikor nagyszülei padlásán néhány régi könyvet átnézett – szinte lehetetlen küldetést kapott, amikor 2023 nyarán Magyarország európai uniós ügyekért felelős miniszterévé léptették elő.

Most azonban, hogy a küldetés majdnem teljesült, és Magyarország arra készül, hogy december 31-én átadja az EU elnökségét szomszédjának, Lengyelországnak, Bóka elégedetten tekint vissza az elért eredményekre, és Budapest elnökségi ciklusát nagy sikernek minősíti – írja a The Jerusalem Post.

A miniszter szerint a magyar EU-elnökség egyik fontos eredménye volt, hogy az EU Tanácsa elfogadta a „zsidó élet előmozdításáról és az antiszemitizmus elleni küzdelemről” szóló nyilatkozatot, amely kiemelte az antiszemitizmus növekvő szintjét az EU-ban.

A Jerusalem Postnak adott interjújában Bóka arra figyelmeztetett, hogy az európai zsidó életet fenyegető veszély, amely az EU nyugati országaiban növekvő antiszemitizmusból fakad, veszélyt jelent egész Európára, és hogy az antiszemita támadások aláássák az európai identitást és kultúrát.

Miben különbözik ez a nyilatkozat az EU által e kérdésekben elfogadott más közös dokumentumoktól?

Két fontos elemet kell figyelembe venni ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban. Az első az időzítés: október közepén fogadták el, egy évvel az Izrael elleni brutális és példátlan terrortámadások után. A magyar elnökség számára nagyon fontos volt, hogy megmutassa, az EU továbbra is elkötelezett az antiszemitizmus elleni küzdelem és a zsidó élet védelme mellett. Ez az Izrael és az izraeli nép iránti szolidaritás jele volt.

A második fontos szempont – ahogy a nyilatkozat címében is szerepel – a zsidó élet előmozdítása volt az EU-ban. Az antiszemitizmus elleni küzdelem folyamatosan, változó aktivitással szerepelt az EU napirendjén, de a zsidó élet támogatásának kérdése új elem, amelyet a magyar kormány hozott be.

Ennek a megközelítésnek az az alapgondolata, hogy a felelősségünk elsősorban az európai zsidó közösségek felé van.

Ezek a közösségek európai örökségünk részét képezik. E közösségek nélkül nincs Európa és nincs európai kultúra.

Úgy gondolom, hogy el kell érnünk, hogy ezek a zsidó közösségek érezzék, hogy szívesen látjuk őket Európában. Garantálnunk kell biztonságukat és védelmüket, olyan befogadó és lehetővé tevő környezetet kell biztosítanunk, amelyben ezek a zsidó közösségek virágozhatnak.

Azzal, hogy megerősítjük ezeket a közösségeket és virágzóvá tesszük őket, az antiszemitizmus ellen is harcolunk. Az antiszemitizmus elleni küzdelem legjobb módja, ha az európai zsidó élet előmozdításán dolgozunk. Ez az az új megközelítés és új nézőpont, amelyet ebben a nyilatkozatban szerettünk volna tükrözni.

Az antiszemitizmus robbanásszerű növekedése, amelyet október 7-e óta főként az EU nyugati országaiban tapasztalunk, egzisztenciális fenyegetést jelent a zsidó életre?

Úgy gondolom, igen. Ami még fontosabb, úgy vélem, hogy a zsidó közösségek szerte Európában osztják ezt az aggodalmat. Az új és megerősödött antiszemitizmus Európa egyes részein, amely összefügg a Nyugat-Európában zajló demográfiai és társadalmi változásokkal, új kihívást jelent, sőt, azt mondanám, hogy új fenyegetést jelent a zsidó közösségek biztonságára nézve. Tudatában kell lennünk ennek, és közvetlenül kell foglalkoznunk vele.

Azzal, hogy megerősítjük ezeket a közösségeket és virágzóvá tesszük őket, az antiszemitizmus ellen is küzdünk.

Az antiszemitizmus elleni küzdelem legjobb módja az, ha az európai zsidó élet előmozdításán dolgozunk. Ez az az új megközelítés és új nézőpont, amelyet ebben a nyilatkozatban tükrözni kívántunk.

Az antiszemitizmus robbanásszerű növekedése, amelyet október 7-e óta főként az EU nyugati országaiban tapasztalunk, egzisztenciális fenyegetést jelent a zsidó életre?

Úgy gondolom, igen. Ami még fontosabb, úgy vélem, hogy a zsidó közösségek szerte Európában osztják ezt az aggodalmat. Az új és megerősödött antiszemitizmus Európa egyes részein, amely összefügg a Nyugat-Európában zajló demográfiai és társadalmi változásokkal, új kihívást jelent, sőt, azt mondanám, hogy új fenyegetést jelent a zsidó közösségek biztonságára nézve. Tudatában kell lennünk ennek, és közvetlenül kell foglalkoznunk vele.

Az elmúlt 20 évben az izraeli-palesztin konfliktushoz kapcsolódó antiszemitizmus hullámait láttuk Európában. Sok európai nem lát kapcsolatot az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség között. Meg fog változni ez a nézőpont?

Mindent megteszünk, hogy ez a nagyon fontos kérdés napirenden maradjon. Úgy vélem, hogy az antiszemitizmus természete folyamatosan változik.

Az antiszemitizmus alapfogalma új és korszerűbb gazdatesteket keres, amelyeken létezhet, és amelyekről terjedhet. A legújabbak az anticionizmus és az Izrael-ellenesség.

A nemzetközi közösség nagyon megkönnyíti az antiszemitizmus ezen új változatának elterjedését azzal, hogy legitimitást ad neki, és ezeket az antiszemita megnyilatkozásokat a nemzetközi jog és együttműködés kontextusában mutatja be. Ez megkönnyíti az antiszemita érzelmek szítását.

A nyilatkozatokon és közös nyilatkozatokon kívül van-e gyakorlati módja az antiszemitizmus elleni küzdelemnek, vagy ez egy elveszett csata?

Úgy gondolom, hogy erkölcsi kötelességünk az antiszemitizmus minden formája ellen küzdeni, a rendelkezésünkre álló összes eszközzel.

Azt is hiszem, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem legjobb módja az, ha nem jogi vagy eljárási kérdéssé alakítjuk át, és nem tesszük különböző ideológiák közötti politikai vitákká.

Javaslatom az, hogy a zsidó közösségeket helyezzük tevékenységeink középpontjába. Ők az oka annak, hogy részt veszünk ezekben a tevékenységekben. Ismétlem, az európai antiszemitizmus elleni küzdelem legjobb módja az, ha biztosítjuk, hogy a zsidó közösségek virágozzanak és érezzék, hogy szívesen látják őket.

Van-e olyan érzése, hogy az antiszemita és Izrael-ellenes hullám, amelynek október 7-e óta főként Nyugaton vagyunk tanúi, valójában egy Nyugat elleni intifádát takar?

Ha elveszítjük zsidó közösségeinket, elveszítjük európai identitásunkat. Európa nem lesz többé Európa. Valami mássá válik.

Azzal, hogy ilyen helyzetet teremtenek, a támadások mögött állók megkönnyítik az európai civilizáció és identitás lépésről lépésre, tégláról téglára történő lebontását. A nap végén ez megnyitja az utat az európai civilizáció alapvető átalakítása előtt, oly módon, hogy az már nem fog hasonlítani arra az Európára, amelyet ismerünk.

Ön az uniós és a nemzetközi jog szakértője. Hogyan látja a nemzetközi jog és a nemzetközi igazságszolgáltatási intézmények politikai fegyverré tételét, különösen Izrael esetében?

Úgy látom, hogy ezeket a nemzetközi jogi eszközöket és intézményeket Izrael állam ellen használják fegyverként. Úgy vélem, hogy ez a stratégia bizonyos mértékig sikeresnek bizonyult, és a jövőben még aktívabban és agresszívebben fogják alkalmazni. Ez aláássa a nemzetközi jogot és a nemzetközi intézményeket. Hosszú távon ez kontraproduktív lesz, mert akkor, amikor ezekre a jogi eszközökre és intézményekre valóban szükség lesz, már nem lesz meg a szükséges nemzetközi legitimitásuk és támogatásuk.

Ön szerint ezeket a jogi intézményeket fegyverként használták fel a nyugati demokrácia elleni harcra?

Én nem mennék ilyen messzire. Ez a megközelítés azonban viszonylagossá teszi azokat az értékeket, amelyekre Európa épül. Ezért aláássa azt a társadalmi struktúrát, amely minket európaivá tesz. Ha valaki egy szuverén államot [működő demokratikus intézményekkel] egyenlővé tesz egy terrorszervezettel, például a Hamasszal, akkor félreértelmezi és delegitimálja a demokratikus társadalom alapját.

Most, hogy Josep Borrell, az EU külügyi vezetője – akit európai zsidó szervezetek antiszemitizmussal vádoltak – távozott hivatalából, normalizálódhatnak-e újra az EU és Izrael kapcsolatai?

Óvatos optimista vagyok ebben a tekintetben. Azt is el kell mondanom, hogy az EU-tagországokban vannak olyan politikai agendák, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az Európai Tanács álláspontját az államok határozzák meg, nem pedig az intézményeken belül bizonyos pozíciókat betöltő személyek. A demográfiai és társadalmi változások olyan politikai agendákat és kontextust hoznak létre, amelyek egyes tagországokban visszafordíthatatlanná váltak, és ez nem is fog változni. Ez jelenti a legfontosabb kihívást az Izrael és az EU közötti kapcsolatok érdemi újraindításához.

Miért nem szakad el Magyarország az uniós konszenzustól és ismeri el Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, ahogy egyes tagállamok megtörték a konszenzust és elismertek egy palesztin államot?

Úgy gondolom, hogy az EU-nak nincs és nem is szabad közös álláspontja lennie egyetlen nemzetközi jogi személy elismeréséről sem.

Ha a tagországok egyéb szempontú egyszeri és egyoldalú lépéseiről van szó, akkor Magyarország számára a legfontosabb szempontnak azt gondolom, hogy a regionális stabilitás lehetősége megmaradjon, és ne keletkezzen több probléma, feszültség, instabilitás, ami megnehezítik a közel-keleti helyzet kezelését. Ez Magyarország elsődleges szempontja amellett, hogy Izrael egyik legerősebb szövetségese és támogatója.

Hogyan foglalná össze a magyar EU-elnökséget? Az EU ma jobban megérti a magyar álláspontokat?

Elnökségünket három szóval jellemezhetjük: „karakteres”, „aktív” és „stratégiai”.

Karakteres volt, mert tükrözte uniós politikáink alapjait – hogyan látjuk az EU-t, a kihívásokat és a tagállamok és az európai intézmények közötti kapcsolatokat, jóllehet politikánkat nem feltétlenül osztja mindenki.

Elnökségünk aktív volt, mivel számos javaslatot és kezdeményezést [előterjesztettünk].

Elnökségünk stratégiai volt abban az értelemben, hogy bár számos jogalkotási ügyet kezeltünk, a stratégiai megbeszélésekre összpontosítottunk – az EU versenyképességéről, az agrárpolitika jövőjéről és kohéziójáról, az európai biztonság és védelem jövőjéről, hogy nagyobb felelősséget tudjunk vállalni saját biztonságunkért. Ugyanakkor számos nagyon kényes ügyet kezeltünk, és haladást értünk el bennük – a schengeni bővítést Romániával és Bulgáriával vagy a Nyugat-Balkán csatlakozási folyamatával kapcsolatban.

Összességében úgy gondolom, hogy a magyar elnökség sikeres volt, és az európai polgárok egyre jobban megértik indítékainkat, céljainkat, és egyre jobban támogatják ezeket a célokat.