N. Rózsa Erzsébet a Neshama TV-nek: Ali Hámenei következetesen ellenezte, hogy Irán katonai atomprogramot fejlesszen ki

A nyilvánosan elérhető adatok alapján Irán hivatalosan nem lépett a tényleges nukleáris fegyverkezés útjára – mondta N. Rózsa Erzsébet a Neshama TV 50 perc című műsorában. A Közel-Kelet szakértőt azt követően kérdezte Szalai Kálmán, hogy Tamir Wertzberger, a Tett és Védelem Alapítvány külügyi igazgatója arról írt, a neves szakember a rezsim érveit használva védi Iránt.

N. Rózsa Erzsébet szerint Ali Hámenei legfőbb vallási vezető következetesen ellenezte, hogy Irán katonai atomprogramot fejlesszen ki. Úgy vélte, ez a tilalom Hámenei haláláig biztosan érvényes volt, mert az ajatollah egész életcélja az általa felépített iszlám állammodell fenntartása volt, és

„ebbe az sem fért bele, hogy őt hazugságon érjék”,

vagyis hogy titokban fegyvert fejlesszen, miközben vallásjogilag tiltja azt.

A szakértő ugyan elismerte, hogy a nukleáris fegyverek használatát tiltó vallási határozat (fatva) nem létezik egységes, írásos dokumentumként, megjegyezte, hogy az iráni diplomácia és a perzsa állami intézményei ezt hivatalos, kötelező érvényű hivatkozási alapként használják a nemzetközi tárgyalásokon.

Irán soha nem akart atomfegyvert kifejleszteni? | N. Rózsa Erzsébet

„Izrael ott van és ott is marad” | N. Rózsa Erzsébet Lehet-e békéről tárgyalni úgy, hogy a legfontosabb szereplők hiányoznak az asztaltól? Az 50 perc adásában Szalai Kálmán N. Rózsa Erzsébettel, a közel-keleti térség szakértőjével beszélget Iránról, a nukleáris programról, az atomalkuról, Izrael szerepéről és a közel-keleti erőviszonyokról.

N. Rózsa Erzsébet hozzátette, hogy a 2018-ban bemutatott izraeli titkosszolgálati dokumentumok nem cáfolják az ő álláspontját. Kiemelte, hogy az izraeli archívum anyagai kizárólag a 2003-2004 előtti időszakra vonatkoztak, amikor valóban voltak fegyverkezésre utaló kísérleti programelemek, de magával a kész fegyverrel akkor sem rendelkeztek.

Hangsúlyozta, hogy 2003 óta a 16 amerikai hírszerző ügynökség és az izraeli szolgálatok jelentései is megerősítik, Irán nem folytat aktív katonai fejlesztéseket. Szerinte az irániak 2003-ban, a szomszédos Irak lerohanását látva döbbentek rá a titkos fegyverkezés veszélyeire, és tudatosan állították le a folyamatot, ezt a fatva kiadása is jelezte.

A Közel-Kelet szakértő ugyanakkor nem próbálta tisztára mosni az iráni vezetést a 60 százalékos urándúsítás ügyében.

Elmondta, hogy szakmai kíváncsiságból személyesen konzultált a Budapesti Műszaki Egyetem egyik neves atomfizikusával, aki megerősítette neki, hogy

„jelenleg nincs olyan polgári vagy civil technológia – mert lehetne akár –, amihez 60 százalékra dúsított urán szükségeltetne, ezért számára egyértelmű, hogy fegyverirányba akarnak menni…”

N. Rózsa szerint az irániak eredetileg kényszerből kezdtek el önállóan uránt dúsítani – akkor még csak 20 százalékra – miután a nemzetközi közösség megtagadta tőlük a teheráni kutatóreaktor orvosi izotópjaihoz szükséges üzemanyag értékesítését. A szakértő határozott védelmébe vette a 2015-ös atomalkut (JCPOA), aminek ő személy szerint komoly híve volt és lenne ma, mivel szerinte az ellenőrzési rendszere rendkívül szigorúan és jól működött.

Az iráni logika kapcsán elmondta, hogy Donald Trumpnak az atomalkuból való 2018-as kilépése után Irán még egy teljes évig betartotta a szerződést, és csak azután kezdett bele a lépcsőzetes dúsításba, hogy látta, a nyugati partnerek a szankciók miatt nem teljesítik a gazdasági ígéreteiket.

A Közel-Kelet szakértő arról is beszélt, hogy szerinte a nyugati közvélemény sokszor tévesen ítéli meg a Teherán által támogatott fegyveres csoportok (Hezbollah, Hamász, hútik) működését. Az elismerte, hogy bár Irán valóban ad „pénzt, paripát, fegyvert” ezeknek a szervezeteknek, a velük való kapcsolata nem egy hierarchikus parancsnoki struktúra.

„Irán nem dirigálhat. Ez nem egy katonai szövetség, hogy azt mondja, most ugorj te, most ezt csináld.”

Történelmi és érzelmi okokból a Hezbollahot tekinti a leginkább Iránhoz kötődőnek, míg a Hamászt és a hútikat sokkal önállóbb, saját helyi érdekek mentén mozgó szereplőnek tartja, akiket az iráni vezetés sokszor csak „véletlenül talált meg” a geopolitikai játszmákban. Úgy látja, hogy ez a hálózat Irán részéről nem támadó, hanem elrettentő jellegű védelmi doktrína, amelynek célja, hogy a potenciális háborút távol tartsa az iráni területektől.

N. Rózsa Erzsébet hangsúlyozta Izrael és Irán népei közötti mély történelmi és kulturális kapcsolatokat, amelyeket a jelenlegi politikai helyzet teljesen beárnyékol. Emlékeztet arra, hogy Iránban a mai napig látogatható Eszter és Mordeháj, valamint Dániel próféta sírja, és az iráni zsidó közösségnek – létszámbeli csökkenése ellenére – alkotmányosan garantált helye van a teheráni parlamentben.

„Izraelben is él egy nagyon komoly iráni származású közösség (…) a két ország lehetne akár nagyon jóban is, és számomra valójában az a tragédia, hogy ilyen a helyzet, és nem olyan, amilyen lehetne.”

A szakértő szerint a jelenleg is zajló amerikai-iráni egyeztetések strukturálisan elhibázottak, és hiányolja a tárgyalóasztaltól a közvetlenül érintett feleket, Izraelt és a Perzsa-öböl arab államait. Úgy vélte, tartós regionális békét nem lehet úgy elérni, hogy a konfliktusban közvetlenül érintett helyi hatalmak nincsenek jelen az egyezségek megkötésekor.