Dán egyetemi oktató vette védelmébe a „Halál az IDF-re” szlogent

A Koppenhágai Egyetem jogi karának egyik külsős előadója, Lino Vogt nemzetközi nemzetközi felháborodást okozott azzal, hogy az egyik előadása előtt egy „Halál az IDF-re” (Death to the IDF – Halál az Izraeli Védelmi Erőkre) feliratú diát vetített ki a hallgatóknak.

Az incidenst az egyetem vezetése, Izrael koppenhágai nagykövetsége és dán politikusok is élesen elítélték, az oktató azonban egy írásos nyilatkozatban megvédte a lépését, azt állítva, hogy a szlogen csupán egy legitim kérdésfelvetés arra vonatkozóan, hogy az izraeli katonáknak kell-e „erőszakos ellenállással” szembenézniük.

„Humoros kontextus”

Lino Vogt a Jewish News Syndicate (JNS) megkeresésére kifejtette, hogy nem ért egyet az egyetem vezetésével, amely „elfogadhatatlannak” minősítette a diát, bár hozzátette, hogy aláveti magát az intézmény döntéseinek.

A vitatott dián a klasszikus rajzfilmfigura, Betty Boop volt látható, amint egy palesztin kendőt visel az arcán, és egy Molotov-koktélt tart a kezében. Vogt szerint a kép csupán „helykitöltő” funkciót töltött be a szeminárium kezdete előtt, és szerinte „humoros kontextusban”, egyfajta „vicces interpretációként” működött, amely „kritikát fogalmaz meg, de nem agresszív módon.”

Arra a kérdésre, hogy a szlogen nem minősül-e erőszakra való uszításnak, Vogt úgy reagált: nem támogatja a terrorizmust, de szerinte teljesen jogos felvetni, hogy azoknak, akik „civilek elleni illegális hadviselésben” vesznek részt, nem kellene-e erőszakos ellenállással szembesülniük. Az oktató az izraeli hadműveleteket nyíltan „népirtásnak” nevezte, holott a kifejezést a nemzetközi holokauszt-kutató intézetek, köztük a jeruzsálemi Yad Vashem és a washingtoni USHMM is határozottan elutasítják Izrael akcióival kapcsolatban.

Vogt egyben visszautasította az antiszemitizmus vádját, hangsúlyozva, hogy az 1980-as évek óta antirasszista aktivistaként tevékenykedik. Érvelése szerint a vádak rágalmazóak:

„Az emberek tényleg azt hiszik, hogy az IDF kizárólag zsidókból áll? Vagy hogy minden zsidó felsorakozik a gázai népirtás mögött? Az első feltételezést tudatlanságnak, a másodikat pedig egyenesen antiszemitának tartom.”

A szlogen popkulturális eredete és a politikai reakciók

A „Death to the IDF” szlogent a brit Bob Vylan nevű zenei duó tette végleg népszerűvé tavaly a Glastonbury Fesztiválon, ahol a közönség a zenészek buzdítására skandálta a mondatot, miközben a koncertet a BBC élőben közvetítette. A zenekar énekese, Pascal Robinson-Foster később a zsidókat „cionistákként” emlegette, amit a londoni zsidó fórumok képviselői a „nyílt és erőszakos antiszemitizmus” egyértelmű jeleként értékeltek.

A dániai egyetemi incidensre azután derült fény, hogy Christian Holst Vigilius, a Konzervatív Néppárt parlamenti képviselője megkapta a diáról készült fotót, és megosztotta azt a közösségi médiában. A politikus üdvözölte, hogy az egyetem komolyan veszi az ügyet, ugyanakkor hozzátette:

„Legalább annyira ijesztő, mint az, ahogy az oktató gyűlöletkeltő, politikai célú módon visszaél a pozíciójával, és az a nyílt támogatás, amelyet a joghallgatók részéről kap az egyetemen.”

Kampusz-antiszemitizmus Európában

Az történtek egybeesnek azokkal a diplomáciai egyeztetésekkel, amelyeket Izrael Európai Unió melletti missziója folytatott az Európai Bizottság tisztviselőivel az antiszemitizmus elleni küzdelemről. A diplomáciai képviselet hangsúlyozta, hogy a zsidógyűlölet elleni harcnak az oktatási intézményekben, különösen az egyetemeken kell kezdődnie, amelyek egyre inkább olyan terekké válnak, ahol a zsidó diákok zaklatással, megfélemlítéssel és támadásokkal szembesülnek.

A helyzet súlyosságát egy friss nemzetközi jelentés is alátámasztja, amelyet az Európai Zsidó Diákok Uniója (EUJS), a B’nai B’rith International és a Democ akadémiai jogvédő szervezet készített.

A kilenc európai országra kiterjedő kutatás dokumentálta, hogy a zsidó egyetemisták a „félelem és a kirekesztés klímáját” élik meg a kampuszokon: rendszeresek a verbális és fizikai atrocitások, ami miatt sokan eltitkolják zsidó identitásukat, vagy teljesen elkerülik az egyetemi előadásokat a saját biztonságuk érdekében.

A dániai eset a modern akadémiai antiszemitizmus és Izrael-ellenesség állatorvosi lova.

Lino Vogt érvelése során a humor és a művészeti/aktivista szabadság mögé bújt, miközben egy fizikai megsemmisítésre felszólító szlogent és egy terrorista cselekményre ösztönző vizuális elemet relativizált.

Az egyetemi oktató továbbá a saját múltbéli aktivizmusára hivatkozva állítja azt sugallja, hogy aki a rasszizmus ellen küzd, az strukturálisan képtelen a zsidógyűlöletre. Ez a baloldali antiszemitizmus egyik leggyakoribb önigazolási formája.

Végül pedig azzal az érvvel, hogy az IDF nem kizárólag zsidókból áll, Vogt megpróbálta leválasztani a szlogent a zsidó közösségről. Egy olyan kontextusban, ahol a zsidó diákokat világszerte a zsidó állam önvédelmi jogát érvényesítő IDF miatt zaklatják és kényszerítik identitásuk elrejtésére, egy ilyen dia közvetlen legitimációs alapként szolgálhat a zsidó diákok kirekesztéséhez és megfélemlítéséhez, függetlenül attól, hogy a hadseregben szolgálnak drúz és arab katonák is.